Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

508 Az országgyűlés képviselőházának 349. jegyzem még, hogy azok az elvbarátaim, akik velem együtt a nemzetvédelmi alakulatokban — legyen a>z Ébredő Magyarok Egyesülete, viagy más szélsőjobboldali alakulat — ai keresz,-/ tény magyar világnézetet hirdettük, s a keresztény magyar ^világnézetet hirdetjük, akik nyiltara, fajvédőknek mondottuk magunkat, jól jegyezzék meg maguknak, hogy a másik oldalon, feledés nincs. Itt nem lehet ai felelősség alól kibújni, mindenkinek velemi együtt helyt kell majd állnia állásfoglalásáért. És mi nem is fogunk megváltozni, akárhogy végződjék is ez a háború. A magyar fajvédelemből egy jottányit nem engedünk, mert ez a magyar fajvédelem nem gyűlölet volt a 'zsidókkal szemben, hanem fajszeretet a magyar fajtái iránt, (vitéz Jaross Andor: Dacára annak, hogy van Washington-szobor a Városligetben!) Mélyen t. feepviselo úr, akkor nem értetne meg .az én be^ szédemiet, a folyosón majd megmagyarázom. (Derifciség ) Legyen meggyőződve, hogy ezt a mondatot külön leírtam, (vitéz Jaross Andor: Nem értette meg a!a én közbeszólásomat!) Akkor nekem fogja megmagyarázni közbeszó lását.

f (Derifftség.) Én az'í

; mondom, igenis t'örtélnljétrbái-mi, a magyar fiajvédelmet, a* keresztény magyarság előretörését, semimiféle esemény sem fogja megváltoztatni, mert ez nem egy felülről irányított valami mozgalomféle, ez a magyar lélekből fakadt önvédelmi naré. Tehát ne spekulálj au senki m ily em vagy olyan győzelemre, mi magyar fajvédők itt maradunk és utódaink ezt az utat fogják követni. Többet nem fogjuk megengedni például, hogy a sajtó ideg'en kezekibe kerüljön (Ügy van! tlgy van! jobpfelbl.), hogy idegen művészek terjesszék a művészetnede mondott malaoságokat, hogy idegen szellemű filmértet • pergessenek; a színházakban, hogy az ügyvédi, az orvosi pályáról kiszorítsák a. magyarokat, tehát a magyar nie tudjon ebben az onszágban érvényesülni. Tehát ennek előrebocsátása után, és tőlem, mint cinnek a Háznak legrégibb fajvédő képviselőjétől senki sem veheti zokon és nem lehet félreérteni, ha azt mondom, hogy a zsidókérdés elintézésére pedig a magyar tájvédelemnek vigyáznia kell. ÉŰ niíegiisimétlem. a f.zadizmusnak mindig és midenkor ellensége voltam. Ne ,apekuláljának egyeseki, akik bennünket túl akarnak licitálni és akikről nem biztos, hogy itt maradnak' később a soraiukban, esetleg visszamemnek a régi liberális berkekbe, ahol azelőtt voltlak, tehát ne 'spekuláljanak azon, hogy milyen szadista terveket gondoljanak kii. Én intézményesén kívánom a zsidó és a magyar keresztény kérdést megoldani ÉJS nyíltan vallom és hirdetem, hogy ha olyan intézkedésekkel jövünk, amelyek egy becsületes, jósziándékú, igazságos, keresztény felfogást valló magyar emberiben a zsidóság iránt szánalmat keltenek, akkor el 'varát Veszve, el van- veszítve a .magyar fajvédelem ügye. Tehát igenis intézményesen kelil eizif a kérdést megoldaná, mert azzal» magyar fajtán nem segítünk, t. Képviselőház — sajinos,. hozzám, mint régi fajvédőhöz, egy zsidó levelet írt— hogy hozzátartozójától másfél éve nem kap hazulról ( levelet. Az életfogytiglan íogházra elítéltnek szabad minden hónapban levelet írni, a magyar fajvédelmen sémi: fog sérelem esni, ha az a zsidó munkaszolgálatos egy. nyomtatott kártyán üdvözletet küld, hogy egészséges. (Ügy van! jobbfelől.) Emberek vagyunk, .háborúban vagyunk, çs uyiltan kijelentem, hogy azt, aki ott aikná">Use 1943 december 2-án, csütörtökön. kat szedett és e közben elesett, azt én hősi halottnak tekintem. (Andréka Ödön: Funcsa vélemény!) Nem furcsa vélemény, mert azt, aki kimegy oda, — viagy nem küldtem volna ki, de ha már kiküldötteim és ő almaszedéssel és a maga halálával meggátolja, hogy egy c&oanó magyar ember életét áldozza, az hősi halált halt és legalább azt meg kell engedni, hogy az újságokba kAzzétehesséik. (Zaj a szélsöbatoldalon. — Andréka Ödön: EZÍ inkább zsidóvédelem, mint fajvédelem.) Rólam ez a közbeszólás úgy lepereg-, mint falról a borsó. Én ezt elmondhatom). (Zuy a szé söbaloldalon.) Elnök: Gsendeti kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Abból, amit előrébocsátottani, azt hiszem, ál t. Ház többsége megértéit engem. (Egy h ng a szélaőpétoídulon: Hogyne, , talán még tapsot is kap!) Éppen a magyar fajvédelem ügyét, az antiszemitizmus^ ügyét szolgálom, amikor gyermekes dolgoktól meg akarom védeni fajtámat. (Andréka Ödön: Kár idehozni!) Én ide hoztam. Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: A keresztény politikáról is . essék szó. Beszélhetnek fajvédelemről, beszélhetnek magyar politikáról, benne vagyok, de keresztény politikáról azok ne beszéljenek, akik kerülik a templomokat, akik nem élnek keresztény életet. Azok hagyják abba. Senkii tőlük ezt számon nem kéri, de_ én nem szeretemi a politikai keresztényeket. Én a proliászkai kereszténység alapján állok. Én a pirohászkaí nacionalizmus és. szocializmus alapján állok és nyíltan magyar nemzeti szocialistának vallom magamat, mert Prohászka azt mondotta: Nemzeti szocializmus keresztény alapon vagy keresztény szocializmus nemzeti alapon — ez, teljesen egy. Ezt vallom és hirdetem i®. T. Képviselőház! A belpolitika terén erőteljesebb, átfogóbb szociálpolitikát követelek. A' kávéskanál-szocializmussá,! nem megyünk semmire. Problémákat így, nem lehet meg»! dani. A rövidlátó, maradi embereknek el kell tünniök a közéletből. Ezek nemcsak saját osz,lályukat veszélyeztetik, hanem magát aa országot. Az ország egyetemes érdekeit kell szem előtt tartanunk, nem érünk tehát reá rövidlátó emberek maradiságával bíbelődni. Ne várják és ne várja a t. kormány, hogy a nép megunva a reménységeknek be nem teljesülesét, új orvosok után és új gyógyszer után néz és esetleg majd kuruzslók jönnek,-akik az Ígéretek kapesán megnyerik majd a népet. Mi lesz a következménye? Ez csak ai nemzetre káros lehet. T. Képviselőház! Csendőrrel, rendőrrel fenn lehet tartani a rendet ideig-óráig, de csakis szociális jótéteményekkel, szociális intézményekkel és csakis akkor tudjuk tartósan a békét fenntartani, ha a szegény nép hóna alá nyúlunk, ha lelki egyensúlyba hozzuk az ország társadalmát. Itt főleg családvédelemre gondolok. A pénzügyi tárcánál elmondtam * ebben a kérdésben a véleményemet. Most főleg csak aa anyák kérdésével kívánok foglalkozni. Adjuk vissza az édesanyát a családnak. Ennek a századnak, ennek a magyar politikanaik az lenne a legnagyobb sikere a világháború után, — tudom, hogy most nem lehet, de préventive, előreláthatóan kell nekünk dolgoznunk! — ha vissza-' adjuk az édesanyát a családnak, ha a négyötgyermekes édesanyának nem kell munkába^ mennie, hanem % férje/ annyit keres, hogy el