Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
50 6 Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. nak? Valóban viasza.vonták-e a frontról csapataikat? Hai megfelel a valóságnak, akkor sejtjük, hogy milyen célból hozták ezeket a csapatokat vissza és ha ők visszahozták, akkor nagyon természetes, hogy az ellenintézkedéseket neiktünk azonnal, haladéktalanul meg kell tenni hát'áiraink védelmére. (Ügy van! Ugy van! a> jobboldalon.) Az 1918. végével végződött első világháborúban ugyanis a határaink védtelenek voltak. Az első világháború végén ezekben a padsorokban magam is, de a túloldalon is annakidején követeltük a magyar hadsereg hazahozatalát, mert éreztük', hogy haj következik be, ha a határaink megfelelőkép megvédve nincsenek. A multak tapasztalatain okulva ma kétszeresen követelnünk kell a kormánytól, hogy mindem egyesi katonát! küldjön ki a határokra, minden egyes magyar embert a határra, mert fel kell készülve lennünk, hogy minket semmiféle meglepetés másodszor ne érhessen. (T ps a jobboldalon.) Akit egyszer a kígyó megcsípett, az a gyíktól is tart. Egyszer már nagy csalódás ért bennünket. Magam szemtanúja voltam, hogy lent Bácskában 4—500 ember indult el mezítláb fegyvieœ nélkül s Zorn borban és Szabadkán feltörve a katonai ruhatárakat, a fegyverraktárakat, felfegyverkeztek és bevonultak Bajára. Ha nekünk annakidején a határon csak egy ezredünk vagy egy zászlóaljunk van a Mollinári-bakákból vagy más- megbízható magyar ezredből, nincs bácskai megszállás, s Trianon máskép néz ki a papíron esetleg odakinn és máskép idehaza a valóságban. (Úgy vem! a jobboldalom.) Mi elmulasztottuk idejekorán hazahozni csapatainkat. Nyiltan megmondom ennek az okát is. Ez azért történt, mert csehek ültek az akkori közös vezérkarban és hiába szóltak .a mi derék magyar vezérkari tisztjeink, a mi derék magyar tábornokaink a magyar nemzet érdekében, süket fülekre találtak. Sőt továbbmegyek, az akkori főparancsnoknak, a király őfelségének parancsát is szabotálták ezek a csehek. Visszaemlékezem, amikor a Dolomitokhani voltam, azt mondta egy alkalommal az altáhornagy — Isten nyugosztalja, kiváló egerlandi német lemíbe'r volt — a,z egyik őrnagynak: őrnagy úr, én az ön-arcán látom, bogy milyen hadijelentés van a Hőferben. IIa ön szomorú, akkor nekünk nagyon jól megy a sorunk. Ilyen állapotok voltak, mélyen t. Képviselőház! Ezért nem jöttek haza csapataink a határok védelmére, mert szabotálták a legfelsőbb intézkedést is, mert kedvencek kezében volt minden hatalom. Megbosszulta magát, hogy a régi monarchiában a német fajtát és a magyart nem becsülték meg annyira,, hanem a cseheknek szolgáltatták ki akkor a monarchiát. Mélyen t. Képviselőház! Mint mondottam, Romániáról az a hír, hogy visszavonta csapatait. Tudnunk kell, mi történt itt, mert én tudom, hogy mi történt Komániában. Amikor mi itt olvastuk egyik-másik hivatalos hadijelentésben, hogy milyen hősiesen harcoltak ennek vagy annak a román ezrednek a kötelékei, akkor sokan talán nem gondoltak arra, hogy a mi magyar véreink véreztek ott. Mert tessék tudomásul venni, — erről mindenki meggyőződhet, a történelem, majd igazolni fog engem — hogy ott minden magyar embert besoroztak katonának, aki csak menni és látni bírt. Minden épkézláb embert a frontra vittek, mert ők a magyar vérrel nem takarékoskodnak. Nekünk készenlétben kell lennünk és én a magyar királyi kormány felelősségérzésére appellálok, amikor azt mondom, meglepetés ne érje mégegyszer az életben ezt a nemzetet. (Felkiáltások: IgovM Ügy van!) Ezzel a kérdéssel végzek és rátérek egy közbeszólás formájában adott válaszomra, amely rögtönzött válasz volt és azzal volt kapcsolatban, hogy annakidején ki vezette ki az országot az elszigeteltségből. Azóta a sajtó is foglalkozott ezzel, én se megyek tele bővebben a dologba. Az én lelkiismeretem és igazságérzetem nem engedi meg, hogy szemeim előtt történelemhamisítás történjék, hogy másnak az érdemeit elvitassuk és csak a hibáira mutassunk rá. En nagyon szeretném a felelős külügyminiszteri székből hallani annak megerősítését, hogy az olasz-magyar szerződést, az olasz-magyar közeledést nem Gömbös Gyula, hanem Bethlen István hozta létre. Ez az igazság és én ezt megmondhatom:, mert az illető nag-y» államférfiú nincs hatalmon, tehát senkisem mondhatja, hogy szervilizmusból beszélek. Az igazság hangja szól belőlem. Ezt nem lehet kétségbevonni és nem engedünk történelmet hamisítani (Kölcsey István: Nem is akarja senki!) senkinek érdekében és senkinek a kárára, mert jól tudjuk, mi volt ennek a története. Az .akkori politikai viszonyok között az akkori kisgazdapárt csinálta akkori vezérével a nagy propagandát Bethlen István ellen az egész országban. Ezt később meg is bánta s elégtételt is szolgáltatott neki, de én szeretném ezt hivatalos helyről is hallani. En nem vagyok semmiféle kultusznak az ellensége, kiki azt kultiválja, azt dicsőíti, akit akar. Azzal nem vétek Gömbös Gyula emléke ellen, ha az igazságot itt a Házban szóváteszem. (Kölcsey István: Bethlen kezdte, Gömbös folytatta!) Nagyon örülök, hogy a képviselő úrral egy véleményen vagyunk. (Kölcsey István: ö fejezte be!) Könynyebb befejezni, mint kezdeményezni. Mélyen t. Képviselőház! A bomibatámadásokkal való fenyegetés kérdését a múlt ülések egyikén az egyik tárca költségvetésével kapcsolatban már szóvátettem. A kormány félhivatalosa egy nyilatkozatot hozott, amely választ adott egy rádión bemondott fenyegető bejelentésire. Egyik 'képviselőtárisam eat ia félhiivaitialos kormány nyilatkozatot meghunyászkodásnak, gyávaságnak* minősítette. Én üntmepély eisen kijelentem legjobb magyar meggyőződésem szierint: nagyon bölcs, célravezető, előrelátó nyilatkozatnak tartóm ezt a nyilatkozatot. Amit ai multkotr ebben a) kérdésben mondtann, ahhoz mines 1 hozzátenmivalóm, de a fenyegetésektre való' válaszomat, amelyet a múltkor megadtam, azzal egészítem ki, hogy Amerika felé csak annyit Jegyzek l meg: vigyázat, vigyázat, a Wasihington-szobor a Városligetben van. T. Képviselőház! A nemzetiségi kérdést is ehhez ,a kérdéshez, veszem és, itt niagybam és egészében helyeslem a kormánynak a nemzetiségi kérdésiben yiallott nézetét és intézkedéseit. Az asszimilációról sok szó folyt itt. Valamennyien egyetértünk az igen t. miniszterelnök úrinak mind a megadott válaszával, mind ped ; g azzal ai megnyilatkozásával, aoneily tulajdoinlképpen nem váltasz, hjaptiem méltó felelet volt bizomyosi kijelentéseikre. Az asszimilációt
