Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347. laniférfiak, akik országukat .iól kormányozzák. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért neim is tartom döntő fontosságúnak kutatni azt a sokak által felvetett kérdést, hogy mi • Lesz az emberiség jövő életformája. Az egyik azt mondja, a nemzeti szocializmus, a másik azt mondja, az amerikanizmus, a harmadik azt mondja, a fasizmus, a negyedik azt mondja, a kommunizmus. Meggyőződésem, hogy ami az emberben és az emberi életben örök, az neim váltó zhatik. Ezért a népek mindig nemzeti életformát fognak élni, ezért mindig szedetni és kívánni fogják sajátos életformájukat és követelni fogják magáknak mindazt, ami emberi. De mert örök emberi az is, hogy az ember közösségben éljen, ezért egészen bizonyos, hogy örök életforma a szocializmus is. Ezért mondom, hogy az emberiség: jövő társadalmi életformája még a harctereken sem dől el örökre. Katonai döntésektől és a tékekonferenciák döntéseitől függetlenül a népek újra és újra meg fogják keresni és meg fogják találni a maguk nemzeti ós emberi életformáit. T. Ház! Ezekből a gondolatokból szűrődik le # az, m laani't politikai hitvallásnak mondottam és amire én is azt mondtam, amit © Házban sokan mondtak ma is és mondottak régebbi időben is, hogy ez a hitvallás nemzeti, keresztény N és közösségi. Ugyanígy fogalmaztam év okikéi ezelőtt, appropriáeiés beszédeimben ezeket [az alapelveket. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt továbbmennék, ezt még egyszer megismételjem. Az első alapelv *ehát mindazokinaiki értelmében, amiket bátor voltam elmondani és amiükibó] áltaMmos-ságban az államvezetés ténykedését akarom megvizsgálni, ia magyar birodalmi gondolat, ami az én •fogalmazásomban — lehet, hogy helytelenül — azt jelenti, hogy a közös vériből származott magyarság élettere a ezentiis'tváni !biro>da-Ioim. (Igaz! TJtjy van! jobbfelől!) ÉiZ'cn a terül etem az együttélést és mtindazit, arait a közös haza anyagi és szellemi javakban nyújtani tud, testvériesen megoszt' júk mindazokkal az: idegennyelvű itt élő népekkel, amelyeiknek a magyar hazához való hűsége rendíthetétlen. (Ügy van! jobbfelől-) De ennek a birodalmi gondolatinak lényege a.jfl is, hogy ennek az ^ együttélésnek! formáit elsősorban a magyarság hivatott megszabni (TJI\<J vom! jobbfelöl.) é® hogy a birodalom vezetésének is legelső feladata emnek iá magyarságnaiíi örök időkre való megtartása. (Úgy van! jobbfelőlj • A másik alape'v az, hogy egé&z nemzett életünk, állaimji életünk minden 'ténykedését és mozzanatát mimt vezérelv a keresztény erkölcs baS'.sa át, nemcsak azért, ment a kereszténység ßz emberiség nagy rétegedtől való közösségünket jolen'ti, hanem azért is, mert kereszténység éis magyarság ezer esztendő óta elválaszthatatlan í'ogalmak'kiá váltaik A harmadik alapelv az, hogy nemzeti életünk; alapjává a közösségi életi ormát kell tenni, neim azér't, mert ez felel meg a korszellemnek mondott szocializmusnak, nem is azért, mert meggyőződésem: szerint a háború után minden nemzet a mainál szociálisabb életformákat fog keresni, hanem egyrésizt, azért, mein ez általában az ember örök szociális mivoltából fakad, másrészt pedig azért, mert a magyarságinak a közösségi életforma ősi és jel ] egzeic,s életformája-. Ebben a három alapelvben nincs ellentmondás, imkább azt mondhatnám, hogy ugyanazt fejezi ki másképpen és közös lényege a 7-, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 november 30-án, kedden. 425 hogy politiikiai szemlélete imindenkinek csak magyar és csak keresztény lelhet. Ez az, ami számunkra nem korszakok szerint változó világnézet, hanem örök magyar politikai gondolkozás. ; Méltóztassék most már megengedni, hogy besiziédeun második részében azt vizsgálhassam, vájjon a kormányzat, aimely felett bírálatot gyakoro-Umk, ilyen szellemben vitte-e az ország ügyeit, vajtjoú a magyar állami vezetés ilyen utakon haladt-e? Mindeneikelőtt azt kell kérdeznem: mi történt a legnagyobb feladat: népünk életterének biztosítása terén? Nemi ez a- kormány, de ez az egész kormányzati rendszer, amelynek pártpolitikai határvonalát én Gömbös Gyulában látom, tette lehetővé, hogy az, a szörnyű seb, amelyet hazánkon Trianonban ütöttek, gyógyuljon. A megelőző kormányok alatt történtek azok a területvisszacsatolások, amelyek a magyar nép életfeltételeit elviselhetőbbé tették, viszont ennek, a kormánynak' is folytatnia kellett azt a gigászi munkát, amely a visszacsatolt területeket bekapcsolta az ország egységes vérkeringésébe és amely a megnövekedett életteret az életre alkalmassá is tette. Hiszen jól tudjuk, milyen mulasztásokat kellett ezen a téren pótolni. De ugyanezt a célt szolgálta mindaz, ami az elmúlt esztendőiben a 'honvédelem fejlesztése terén történt, hiszen az ország biztonsága egyenlő értékű azzal a fegyveres erővel, amelyet » nemzet szükség esetén latba vethet. Ha semmi más nem történt volna a múltban, mint a visszacsatolt területek újjászervezése, az ott eszközölt beruházások, és ha semmi más nem történt volna, .mint a kis trianoni hadseregnek katonai tényezővé történt fejlesztése 1 és kiiionosén az, amit ezen a téren ez a kormány végzett, ez magábanvéve elegendő volna arra, hogy a kormány számára a, felmentést megadjuk. (Ügy van! a középen.) De történt sok egyéb is, bár gyakran hangzik el Magyarországon az a nein egészen jószán(lékű állítás, hogy itt semmi sem történik. Kétségtelenül volt idő, amikor 'kevés történt, az utóbbi évekről azonlbam ezt semmiképpen sem lehet mondani. Gondoljunk csak arra;, hogy az említett két nagy feladat, — a területvisszacsatolások helyes megoldása és a hadseregnek rövid idő alatt való kifejlesztése — oly am; óriási munka volt, amely még erős nemzetek számára is hosszú évekre terjedő munkát jelentett volna. Ezek mellett egyszerre porlódott elénk szá mos megoldatlan szociális probléma. Ugyanakkor kezdtünk hozzá a, zsidókérdés megoldásához, ugyanakkor kerültünk bele a háború viharába, és mindezeken túl évről-évre olyan elemi csapások látogatták meg ezt az országot, amelyeknek súlyossága még az úgynevezett régi jó, békebeli Magyarországot is megrendíthette volna gazdasági életében. Egyenkint is óriási nehézségek voltak ezek, d» mi együttes súlyuk alatt sem roskadtunk le, hanem mindegyik téren nagy munkát végeztünk, hogy azután egyikben sem érhettünk el akkora eredményt, mintha ezeket külön-külön kellett volna számbavennünk, az magától értetődik. Gsalk egynéhányat nézzünk meg ezek közül [közelebbről, t. Ház, Mindeniekelőtt például, azt az oly sok-szol- hánytoirgatott zsidókérdést, aimely kétségtelenül egyik legsúlyosabb ; problémája a magyarság életéinek, bár szeretem állmidóaa hangoztatni, hogy nem egyetlen pro53
