Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347. iÚése 1943 november 30-án, kedden. blémája. (Ügy van! a\ középen.) Azt mondják sokan, hogy ezeni a térem sem történt semmi. Ezeknek csak egyeit mondhatok: ne azt nézzék Örökké, hogy hol vtannak még zsidók, hanem hogy Ihány helyről szorították ki őket. Eliiscmeírem, t. Ház, hogy à gazdasági életben, a szabajd pályákon stb. még mindig vámnak zsidók és ezt fájlaltom is, mert a magam részéről — éppen úgy, mint aihogyani iái miniszterelnök úr mondotta májusi beszédében — ai zsidókérdés egyetlen megoldásának aa ország teljes zsidótlanítását tudom elképzelni, (Egy hang a jobbuiïdailbm,: Még kell csinálni!) Meg tktelll csinálná, t. képviselőtársam, de próbáljuk megcsinálni akkor, amikor a határok le vannak zárva és amikor egyetleini szomszéd sem hajlandó a mi feleslegünket átvenni! A zsidókérdés megöldásánafc lényege a zsidóknak az országból yaló^ eltávolítása, de hia nincs hova eltávolítani, kénytelen eík vagyunk más programot laükalmaiztni. Már most* t Ház, mégis azt kell mondanom, hogy ,a pozíciókban maradt zsidók száma mégis csiak sokkal kisebb, mint azoknak a keresztényeknek száma, akik teret foglaltak el a magyar életben. Hogy ez nem mindig van így, annak oka egyrészt maga a zsidótörvény, amely meglehetős eni — ezt meg kelli ősizimtén mondanunk, — elhibázott alapon készült, ezt azonban ma® kormány hoeta és neim ez az országgyűlés szavazta ihieg. Éhben a törvényben főhiba az, hogy világos és félreérthetetlen, intézkedések helyett kivételek és kibúvók számtalan! lehetősége maradt benne, márp?dig tudvalevő, hogy a zsidóság éppen az ilyen koanplikáltságok kihasználásában tud a legmesteribb lenni és ott érzi magát a legotthonosabban. A másik olk az volt, hogy a zsidóság kiszoirítását ugyanakkor kezdtük meg, amikor egyrészt a területi visszacsatolások következtében, másrészt az emelkedő gazdasági konjunktúrái következtében az ország értelmiségi szükséglete lényegesen megnövekedett és éppen ezért ezt a nagyon sokfélé formában jelentkező szükségletet 1 , tehát egyfelől a megnő vekédett értelmiségi szükségletet, másfelől a kiszorított zsidók^ utánpótlását nemi tudtuk egyszerre kellő mértékben pótolni. Azonban meg kell azt is mondanom, hogy a zsidótörvények elégtelen eredménye jórészt a magyar társadalomi bizonyos rétegeinek a rovására is írható, mert a magyar társadalom egy része abban, hogy á zsidókérdést a mlagyar államvezetés hatalmi úton igyekezett nfegoldani, nem látott mást, mint jó lehetőségeket olyan pozíciók kényelmes elérésére, amelyekért máskor komoly miuinkát kellett violina végezni. (Ügy van! Ügy vart! d jobboldalom és a közéven.) Mindezek azt eredményezték, hogy a zsidókérdés nenii olyan mértékben oldódott meg, mint ahogy azt a társadalom túlnyomó ré.sze kívánta volna. Mégis tessék összehasonlítani a mai állapotot azzal, tárni ezelőtt észten dokkéi volt és akkor, nem lehet tagadni, hogy a magyar keresztény társadalom jobbik nesze; a zsiidiótörvények r által nyújtott lehetőségek birtokában meghódította, azoknak a pozícióknak nagyobb részét, amelyek őt méltán megillették és amelyeket eddig nem foglalhatott el, mert n zsidóság összetartása ebben őket megakadályozta. Vagy nézzük másfelől azokat az óriási eredményeket, amelyeket sz^ elmúlt esztendőkben a belügyi kormányzat ért el az ország egészségügyének- megjavítása terén, ugyanekkor az itt. elhangzott vitákban sokszor reklamált, de a hábotrú folytán kénytelen-kelletlen elhalasztott közigazgatási reform terén is megtette az első komoly lépéseket, vagy nézzük az első világháború óta, egyik legfontosabb eredményt, az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, amelynek a törvényben lefektetett célki tíízése: a leginkább támogatásra szoruió néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítása és a, társadiaimi kiegyenlítődé« elősegítése. Ahogy már más alkalommal voltam bátor mondani, ez önmagában a legragyogóbb és legszebb kormányzati programmot jelenti. Nem rajtunk múlott, hogy a kishaszonbérleti törvény végrehajtása késett a háború miatti, viszont a zsidó birtokok kiosztása terén olyan nagymértékű az eredmény, a me lyet letagadni nem lehet. A milliárdos tervben Uefeíkttettük mezogazdasatgunk újjáépítésének alapjait és kijelöltük a mezőgazdaság felvirágoztatásának útjait, arról nem is szólva, hogy a nagyszabású öntözési terv végrehajtása évszázadokra egyik legnagyobb áldása a magyar földnek. Beszélhetnénk az ipari munkásság szociális helyzetéinek javításáról és a magyar ipari termelés növekedéséről, ennek a népesség szaporodására gyakorolt jótékony hatásáról, stb. stb. IHogyan lehet azt mondani, semmi se történt például az utak. vasutak, hí dak építése terén, ami végeredményben az or szag gazdagodását jelenti és az országépítésnek miniden időkben egyik legszámottevőbb részét jelentette? Vagy például, hogy más térre menjek, itt van a kultúrpolitikában a nyolcosztályos elemi iskola bevezetése és a tehetséges, szegény gyermekek nevelésére töVent juttatások, stb. stb. ^ • Nagyon sok mindenről lehetne még beszélni, most csak egyet kérdek: mi lett volna, lia ezeknek végrehajtására még tíz esztendőt ad nekünk a sors? De feltehetői a kérdési két ségtelenül másképpen is: mi lett volna, ha tíz esztendővel' régebben, kezdtünk volna ezeknek megvalósításához? Csak néhány példát ragadtam ki a közelmúlt példáiból, hiszen a végzett munkáról már sokat hallottunk a kölségvetési vita során. Temérdek munkát és sok szép eredményt tükröznek visazai a miniszteri beszédek, az előadó javaslatok, amelyekről együttesen nehéz azt. a kritikát mondani, hogy ebben az ország ban semmi sem történt. Most' már a múlt vizsgálata után gondjainknak a jelen és a jövő felé kell fordulniok, mégpedig olymódom!, hogy a beisizédem elejém vázolt magyar hivatás jegyében miki 'tenait az államvezetés legfontosabb' teendői motet és a jövőbeni A magyar nemzet -legfőbb gondja ma az, hogy ,a háboirúból győztesen és erősen-kerülhessen ki, a békében pedig újra, megkezdhesse munkáját, amellyel hazájált és népét gazdaggá, megelégedetté akairjia tenni. Ennek megfelelően a kormánynak az a feladata, hogy a nemzetet a háború viharaiban is biztosan éis eéitudialtiosan vezesse, végezze el a legfontosabb háborús teendőkeit, amennyire lehet a háború tartama állatit is folytassia a békés munkát és amennyire lehelt, készüljön feli ai békére még akkor is, ha bizonyos oldaliról ezt a munkát egyenesem perhorreszkálják. A kormányzat tudniillik ebben a tekintetben bőségesein kapoltt szemrehányásokat, különösen abb an az irányban, mintha nem vezetné az országot, pontosabban annak háborúspolitikáját elég biztosan é& elég céltudatosain.
