Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
M Az országgyűlés képviselőházának $47, Ügy vom!) é& itt rá kell mutatooml egy hiányosságnak A miniszterelnök úr helyesein állapította meg a bizottsági tárgyalásom, hogy ki kell vetnünk magunkjból, fel kell oldanunk miagTin'kibaini a tdüainoiii és kisebbségi szeunJéleIfeti, tDOJertí a megnagyobbodott! Országot csak így tudjuk áttekinteni és eredmenyesééi szolgálni. Bizonyos tekintetben laaiomlban hiányosságnak érzem, hogy egyes olyan initézméayekbietn és bizettságoklbian, amelyeknek működése és 1 hatásköriéi az egész országra kiterjed, ia visszatérít területek egyáltaráiban, nemi, vagy elenyésző számban vamnaJk képviselve. (Ü{jy van! toi baWcözép&n.) Hiányosságnak érzem azért, mert a^ helyi ismereteken kivül a szemlelet sokfélesége és kiegyenlítődése segítené hozzá ezeket a szerveket abhoa, hogy a megnagyobbodott ország feladatait és lehetőségeit át tudják tekinteni. A nemzetiségi politika vonatkozásában azon» baű feltűnően nagynak, szinite azt mierném mondani, alig menthetőnek érzem ezt a hiányosságot. Nem, tudom megérteni azt, hogy az egyes minisztériumok at nemzetiségi ügyek intézésére ne ebből a kétmillió magyarságból válasszák ki a megfelelő embereket, afciik három állam kisebbségi politikai módszereit, azok hatását, vagy hatástalanságát, eredményességét vagy eredménytelenségét saját bőrükön tapasztalták,, akiknek számára valóban egzisztenciális kérdés volt a nemzetiségi politikának minden* csínjaval-bimjávtaűi, múltbeli és jelenkori helyzetével megismerkedni és azt elsajátítani. H/a, vaini terület, ahol értéket és gyarapodást jelent a visszatért magyarság, úgy ez a terület az, és ha vami terüliet. ahol nem használják fel ezt a lehetőséget, úgy ez a terület az. (Ügy vamJ a baloldalon és a középen*.) Nem lehet azi ország 25%^át kitevő nemzetiséget ugyanazzal az apparátussal ési ugyanazokkal a módszerekkel korniiányoni, mint ai trianjolnji ország 5%-ot kitievő nemzetiségeit. (Ügy van! Taps a b<doidak>n é» a közepénk) Nem is szólva, arróL hogy a számarány növekedését is meghaladja az a különbség, amelyet a nemzetiségek sokfélesége jelent a, probléma kezelése szeimpontjából. (Ügy van! Taps a balddamt é& a középem) A kisebbségi, sorsot megjárt magyar ember szemével nézzük külpolitikánk alakulását és benme az örök mar gyar célkitűzések felé vezető utat keressük. A Trianon után újjáéledt öncélú magyar; külpolitika vezetett ki minket a megszállás alól és önmagunkhoz maradunk hűek. ha ezen a a úton haladunk tovább. A világhatalmak nagyi összecsapása (között mi elsősorban a, magunk ügyéért vagyunk felelősek, nekünk a háborúban a magunk ügyét kell győzelemhez juttatnunk annál is inkább, mert vann^Jki közvetlen f ellenségeink, akikkel szemben más támogatásra nem számíthatunk. (Ügy van!) A kisantant hazajáró szelleme ma i® kísért, és míg mi Európítérdekű együttműködést készítünk elő a különböző nemzetiségek között, az visszai akarja fordítani két évtizeddel az idő kénekét. A magyarság és az együttélő népek viszonya évszázadokon át ai magasabb biroh dalmi gondolat és a Szent Korona gondoskodásai jegyében alakult. A Dunamedence népei még akkor is, amikor, ennek nem voltak tudatában, egyetlen elválaszthatatlani sorsközösségben éltek és a köztük kiéleződött ellentétek rendesein idegen nagyhatalmi beavAtkozásokra vezethetők vissza. Ennek a sorsközösségnek ülése Í94é november ÉÓ-án, kedden. •jegyében) kell keresnünk a kapcsolatokat az északi és déli szláv népekkel, akik sok jelét ^adták annak, hogy nem akarnak« egyetlen szláv imperialista birodalomban! felolvadni és tovább .kell fejlesztenünk elsősortban a német néppel évszázadokon át kialakult kapcsolataánka>t. A legtöbb gondolt a román kérdés okozza, ment kiálfió az ellienltét a két ország közös érdekei és azon magatairtás között, amit e nép vezetősége irányunkban tanúsít. A magyar külporlitiklai tengelyében Kálay Miklós miniszterelnöksége ótia így az erdélyi «kérdés áll és mii legjobb meggyőződésünknek teszünk eleget, amikor olyiatni kormány; mögé tömörítiüki Erdély magyarsága erőit, amely a magyar öncélúságért, a dunavölgyi együttműködésért és, Erdélyért küzd. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Kormány még nem állott nehezebb viszonyok között az ország élén, mint a mai és kormányelnökön még nem nyugodott «súlyosabb felelősség, mint Kállay Miklós miniszterelnök úr vállain. (Éljenzés és top® a jobb0 dakm és a középm.) aki igaz magyar érzéssel, a: nemzet jövőjébe vetett hittel, erős akarattal és példátmutatóan áll azon a poiszton, ahova a magyar sors őt állította. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Sok tényezőn fordul meg jövő sorsunk alakulása, de egy tényező van, amai magunkon áll és ez a mi belső egységünk és az ország összeforrottsága. Lelkiismeretünk szavára hallgatva, adom meg tehát pártom) és a magam nevében a felhatalmazást abban a reményben, hogy ezzel nemcsak az ország jövőjének biztosításához szükséges kormányzati szilárdsághoz járulunk hozzá a magunk erőivel, de egyben a pártunk által képviselt szellemiséggel is elősegítjük a kormányt a szociális haladás útján. (Élénk helyeslés, éljenzés és< Mpst a jobb ] ofda\hn és a középen. — A szénokot sízámosan üdvöz" íki) Elnök: Kérem a képviselő urakat; méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szabó Gyula jegyző: Tildy, Zoltán, Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat íHHeti a szó. Tildy Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) A múlt esztendei megaján1 ási vita során a miniszterelnök úr egyik beszédéhez kapcsolódva, szóltam arról a felelősségről, «atmely a parlamentéit s a parlament minden egyes pártját terheli. Magunkra nézve megállapítottam ennek a felelősségnek, a természetét és határait. A felelősség csak nőtt azóta. A kormányé, a kormány párté és az ellenzéké is. A Független Kisgaadia Párt sok töprengés, vívódás és lelkiismeretvizsgálat közepette igyekiszik megfelelni ennek a felelősségnek, amely jelenti azt. hogy ezekben a súlyos időkben a kritika jogával és kötelességével bizonyos mértéktartással éljünk, jelenti azt, hogy nem szabad felesleges nehézségeket okoznunk, hogy nekünk is őrködnünk kell egy nagy célokban való magasabbrendű belső egytértés és egység felett. De éppen mert felelősség, semmiképpen sem jelentheti azt, hogy akár csak hallgatással is fedezzünk kormányzati ténykedéseket, amelyekkel nem értettünk ésínem értünk egyet, hogy szót sem ejtve súlyos kérdésekben, azt a látszatot keltsük, mintha szerintünk hibás cselekedetek sorozatát, politikai vagy gazdasági
