Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Áz országgyűlés képviseÍőházának 347. teremi egyaránt, helyeselnénk vagy helyeseltük volna. Független, szabad országban, alkotmányos, parlamentáris rendszerrel kormányzott ország­ban élünk. Hai parlamentarizmusunknak van­nât is IhiiányoisiságaJi, mégis aizi a felfogásunk, hogy hitünknek, látásunknak és benső meg­győződésünknek a mai súlyos idők által meg­követelt formák és korlátok közötti saabadon adhatunk kifejezést és ezt a szabadságot min­denkinek meg kelll értenie és tiszteletben kell tartania. Mi úgy érezzük, hogy országunk füg­getlenségének és szabadságának szeretete, az alkotmányosság iránti tiszteletünk egyenesen kötelez bennünket arra a szabad vélemény­nyilvánításra, amelyet gyakorlunk és atmely­neik korlátja csak az ország érdek© és önön 'lietlkiismeretünk lehet. Természetes, t. Ház, ebből az álláspontunkból logikusan következik, ihiogy mi minden más, velünk ellentétes meg­győződést is tiszteletben tartunik. Szívesen hallgatunk meg miniden .komoly érvet és sze­retnénk hozzájárulni a magunk fegyelmezett­ségével ahhoz, hogy ai képviselőház ülésterme a meggyőződéseknek és érveknek küzdőtere legyen. Bennünk nem ég szenvedély. Az elvakult gyűlölséget a magyar közéletből kiir tandónak tartjuik. A harag, ,a szenvedély kirobbanásai, vaigy a gylanusítás, eszközei semmi hatással nincsenek reánk, nemhogy utunktól eltéríteni tudnának. Ami hatással lehet reánk, az az ér­telem szava és a meggyőzés beszéde. Mi sem akarunk másokkal szemben más eszközt hasz­nálni. Az idők egyre súlyosabbak felettünk. Kö­rülöttünk nőnek aiz árnyak és ahelyett, hogy közelebb jutnánk egymáshoz, — bár erre is van példa — ahelyett, hogy türelmesebbek lennénk egymás iránt, jobban meghallgatnánk; egymást, mintha a magyar közélet egyes terül etein még most is nőnének a szakaidékok magyar emberek között, olyanok között is» akiknek nem is lehet más céljuk és más vágyuk, mint az ország megtartása és boldogulásai. Üjra hangsúlyo­zom, t. Ház: az ország nagy kérdéseiben pró­báljuk meggyőzni egymást, de ne támadjunk egymásnál ellenséges indulattal. Mérhetetlen szükség vam erre ia lelkületre most is és még nagyobb szükség lesz» rá majd a jövendőben. Minden nép idegrendszerét, a nr'enket is, meg­próbálják ezek az idők. A terhek és megpró­báltatások alatt az emberi indulatok megsűrű­södnek. Jól gondolja meg mindenki, mielőtt a gyűlölség tűzcsóváit akár most, akár később bedobná a fáradó magyar közéletbe. Mi a há­ború egész ideje ailaitt, de a legutóbbi hónapok során is igyekeztünk példát mutatni fegyel­mezettségben és önmegtartóztatásibiani. Gyanu­sitásiok és támadások özöne ért bennünket. Ezekre vagy nem feleltünk, vagy nyugodt ér­vekkel adtunk rájuk választ. Egyszer sem kezdtünk támadást még támadóinkkal szemben sem. Ezen 1 iaz álláspointunlkoini egy magasabb felelősségnek kényszere alatt — hacsak embe­rileg egyáltalában lehetséges — a jövőben sem; akarunk változtatni. Ezen a lelki bázison állva akarunk, én is, pártom is résztvenni a meg­ajánl ási törvényjavaslat vitájában T. Képviselőház! Ha egyetlen mondatban akarnám' meghatározni mai legfőbb feladatun­kat, úgy azt kellene mondanom, hogy az nem lehet más. mint a magyarság 1 erőinek fenntar­tás és lehető' fokozása q hozzánk is elérkező krízis idejére. Ez a feltétele annak, hogy a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII, ütése 1943 november 30-án, kßdden. 4fr Ä nemzetet kivezethessük ebből a mai egész vi­lágot rázó válságból. Végül majidi minden a magunk helytállásán fog eldőlni és mi fenn­tartás nélkül csak a magunk erőiben bízha­tunk. Belső erőink megtartásának ós lehető ki­fejlesztésének elsői feltétele az ország rendjé­nek minden körülmények között való megóvása. A miniszterelnök úr a költségvetési vitát be­vezető beszédében minden párt és minden ma­gyar ember segítségét-iker te. Évek óta és az­utóbbi i'dtőben különös hangsúllyal' hirdettük azt a mély belső meggyőződésünket, hogy az ország számára életkérdés' a szilárd, egy pil­lanatra sem. megingó belső rend. A rendet sze­rintünk nemcsak, tűrni kell. hanem pozitív módon kell helytállni mellette. Aki csak egy parányi felelősséget is érez az ország jövőjéért, annak a rend pártján kell állania, ott kell álla­nia mindenkinek, akinek bármi veszítenie való Ja van, akár csak a munkás két keze, vagy va- " lami szellemi, vagy politikai célja, amelyet, az ország javára megvalósítani 'szeretne. Űgy­lehet, hogy nagyon nehéz küzdelmeink; lesznek az ország mes tarthatásáért, biztosabb jövője; uefc megalanozásáélrt. a belső fejlődés lehetővé tételéért Zűrzavar és felfordulás minden küz­delem mindlen eredméinyét kicsavarhatná ke­zünkből. A széles néprétegek felé kell különös­képpen hangsúlyozni: ezekben az időkben meg ne hallgassák a felelőttlen bujtogatás sut­togásait, ne adjanak semmit a nyíltan soha ki nem álló felelőtlen politikai kibicek beszédére, (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!), akiknek semmi sem elég jó és semmi sem elég drága. Meg kell gyökereztetni a magyar tömegekben azt a tudatot és azt a hitet, hogy a fejlődés, a jobb sors, életcéljainak elérése és megtartása esak a rend útján lehetséges. Valljuk azért is, hogy a belső rendet éppen, mert annyira első­rendű életérdek, az ország és a, magya» nép számára erőhatalommal is fenn kell tartani, ha^ rendlet bontó szándékok jelentkeznének. Ezért helyeslünk minden intézkedést, anieTv a rendfenntartó tényezők, megerősítésére, kellő felszerelésiére és jobb ellátására irányul. De azt szeretnénk, ha belső' rendünk lelki ténye­zői annyira megerősödnének, szociális, gaz­diasági és politikai feltételei annyira biztosít­hatók lennének, hogy az állam fegyveres ha­talmát a rend fenntartására megszokott funk­cióin túl ne kelljen igénybe venni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen a té­ren ia prevenciónak milyen nagy jelentősége van, nem is helytelenítjük a megelőzés ko­moly szándókát. Azt azonban mégis figyel­mébe kell ajánlanunk, különösen a belügyi kormányzatnak, hogy a legutóbb kiadott szi­gorító rendelkezések végrehajtásának szelle­méit és módját ellenőrizni ne tartsa felesleges­nek, mert nem a rendét szolgálják azok a be­avatkozások, melyek a parlamentben képvi­selt, felelősséggel bíró vezetőikben is fele­lősségre vonható párt életműködését akarják folyamatos vexatúrákkaíl 1 lehetetlenné tenni. Szerintünk >az országnak érdeke a rendszeres, nyíltan dolgozó és állandóan ellenőrizhető part­éiét, az ellenzéki pártoké is. Ennek tiszta és világos szabályozását B nehéz időkre való tekintettel mi tudomásul vesszük, azonban nem vehetjük tudomásul a szabályozáson túlmenő s egyes tényezők részéről jelentkező beavatko­zásokat. Amit feltétlenül meg kell 1 kívánnunk, az aa egyenlő mérték betartása minden alkotmá­nyos politikai párttal szemfcea Ha valaha, úgy 67

Next

/
Thumbnails
Contents