Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 347 bákat kiküszöbölni és országgyűlésünket kor­szerűvé tenni. T. Ház! A felsőház szervezetének reform­járól egy évvel ezelőtt fogadtunk el egy tör­vényjavaslatot és pártunk vezérszónoka ni ár akkor kifejtette etekintetbeni elfoglalt álláspon­tunkat, amely szetrámt az országgyűlés felső­házának az érdekképviseleti gondolat előtérbe­álMtásával a társadalmi rétegek és a törvény­hatóságok munkaközösségévé kell átalakulnia. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! A képviselőház reform­jára vioaiatk'Oizóan néhai Teleki Pál miniszter­elnökünknek voltak a magyar hagyományok­ban gyökerező, de a kor követelményeinek meg­felelő elgondolásai, amelyeket már nem vált­hatott valóra. Választójogi törvényünk, az 1938 :XIX. te. még az országgyarapodások megindulása előtt lépett életbe, és a liberális parlamenti demokrácia elveit valósította meg, a titkos választói jogot vezette be egy olyan korszakban, amikor Európa igein sok állama már letért ériről az útról. Több mint 5 év alatt az ország nagy területekkel és számos nemze­tiségi állampolgárral gyarapodott. A gazda­sági élet a szabad gazdálkodásról az irányított gazdálkodás rendszerére tért át. A kötött gaz­dálkodás és a liberális választójog, a nemzeti­ségekkel teltített ország és az egyenlő országra szahtoitt választói törvény közötti ellenmondás mindinkább érezhetővé válik és a problémát csak átmenetileg lehet képviselői behívásokbal megoldani. (Ügy van! a balközépen.) Bízunk abban, hogy rugalmas történelmi alkotmányunk meg fogja találni azt a formát, amelyben az ősi magyar parlamenterizmus átmenthető lesz az új Európába. Ugyanakkor dolgoznunk kell azért, hogy a nemzeti elit kiválasztásának egy olyan formáját találjuk meg, amely összeegyez­teti az e tekintetben egymással gyakran^ellen­tétes szempontokat, mint amilyen például a nép akaratának szabad megnyilvánulása, a mi; nőségi' értékek kiemelése, az egyes társadalmi rétegek érdekképviselete s a magyarság állam­fenntartó és vezető-szerepének biztosítása. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és. a balközépen.) A magyar parlamentarizsmusnak nemcsak jövőbeni szerepére kell gondolni, hanem mai hibáit is ki kell küszöbölni. A parlamentariz­mus klasszikus korában az országgyűlési kép­viselő megválasztása után függetlenné vált kerületétől és csak az ország egyetemes érde­keinek szem előtt tartásával folytatta működé­sét. Ma, t Ház, a közvélemény a képviselőben nem az országos politika független birálóját és a nemzet' lelkiismeretét látja, hanem egy ke­reskedelmi magánügynököt (Ügy van! f Ügy van!), akinek kötelessége a hozzá fordulókat és választópolgárait kiszolgálni, mivel ő úgy is »sokat jár Pestre« és neki minden »csak egy szalvába kerül.« (Ügy van! jobbfelől.) Ebben nemcsak ia közvélemény} hibás, hanem az álla­mi igazgatás nehézsége is, (Ügy van!) mivel nagyon sok ügyben van szükség közvetítésre, amelyeknek rendes körülmények között önma­guktól, automatikusan kellene intéződni ök. (Ügy van! a balközépen.) A képviselői erkölcsöt az összeférhetetlen­ségi törvény szabályozza, összeférhetetlenségi törvényünk 42 éve készült, egészen más kor egészen más követelményeihez szabva. Valóban! szükség van ennek a kérdésnek újjárendezésére KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 november 30-án, kedden. 409 és új összeférheti enségi törvényre. (Ügy van! Ügy van!) Ez azionbani nem olyan egyszerű, imint ahogyan Szöllősi képviselőtársam mon­dotta. (Ügy v<m! jobbfelől.) Nehm lehet két-há­rom mondattal megfogalmazni, hiszen rengeteg szempont van, amelyek igen nehéz helyzeteket teremtenek. Míg régen a közszolgálati össze­férhetetlenségen yolt a hangsúly és a gazda­sági összeférhetetlenséget csak abból a (szem­pontból t bírálták el, hogy mennyiben hozza függő viszonyba álképviselőt az államtól, ad­dig mi, amikor az állam mélyen belenyúl a köz­élet és a gazdasági élet minden vonatkozásába, a képviselőt nem a tötbé-keivésbbé közérdeket képviselő állami kapcsolatoktól kell félteni (Ügy van? t jobbfelől.), hanem olyan gazdasági, vagy politikai hatalmaktól, amelyeknek érde­kei nem mindig egyeznek a közérdekkel és a magyar érdekkel. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a jobboldalon, a balközépen és half elől.) T. Ház! Azt reméljük, hogy igenis, misg fog­juk találni a módját, hogyan kell ezt az össze­férhetetlenségi törvényt megalkotni a mai szempontokat figyelemhevéve, hogy a célt szol- * gálja. De a törvényhozói Összeférhetetlenség a közéleti tisztaság nagy kérdéseinek csak egyik szektora. (Ügy van! jobbfelől.) Feltétlenül szükségesnek tartom a köztisztviselői összefér­hetetlenség szabályozását is (Helyeslés.), mert Magyarországon^ amelyet kis túlzással szólva a miniszteri tanácsosok kormányoznak (Moz­gás.), legalább is olyan visszatetsző és erkölcs­romboló annak a magasrangú köztisztviselő­nek az eljárása, aki betegség, vagy munkakép­telenség címén történt nyugdíjaztatása után yezetőszerepet' vállal az addig hivatali ellen­őrzése alá, tartozott vállalatnál (Gr. Festetics Domon'kois: Egyszerre egésteiséges lesz és megjön az esze!), vagy pedig annak a képviselőnek az eljárása, aki valamelyik zsidó vagy árjásított vállalathoz elmegy Aladárnak. (Palin Imre: Teljesen igaz! — Gr. Festetics Domonkos: Fi­nom egy f társaság!) T. Képviselőház! A parlamentarizmus re­formja sziotposan összefügg a törvényhozói és végrehajtó hatalom viszonyának újt és kor­szerű szabályozásával. Joggal lehetünk! büsz­kék arra, hogy a magyar parlamenitairizmus folytonosságát a legnehezebb időben is meg­őriztük, de tisztábani kell lennünk azzal is, hogy a parlamentarizmusnak ez a megőrzése, miként a belügyi tárca tárgyalásakor pártunk szónoka kifejtette, csak azáltal vált lehetsé­ségessé. hogy a törvényhozás önként minid több helyzetben ruházta ált hiat'áskörét a végrehajtó hatalomra. A tényleges helyzet és a parlament joigállása nem fedik egymást. A jogviszonyok szabályozása mindinkább rendeleti útra toló­dott át és a parlamentnek néhány törvénv megszavazásán kívül # jófotrmán egyetlen fel­adattal a költségvetés jóváhagyása és ezzel kap­csolatban a kormányzat politikai gestiója fe­lett a bizalomnak, vagy bírálatnak! nyilvání­tása. A végrehajtó hatalomnaife ez a túlsúlyra ju­tása általános jeleniség. Mindent államiban talál­ható, de éppen azért, mivel álltalátnois jelenség­gel állunk szemben, nekünk is foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel és meg kell találnunk azt a magyar megoldást, amely egyfelől biztosítja a végrehajtó hatalom, azaz a kiormtányzás és igazgaltás eredményességét, másfelől azonban JehetoVé teszi a nemzeti akarat megnyilvádxu­lását és érvényesülését. Vissza kell tehát <ad­66

Next

/
Thumbnails
Contents