Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Àz oiszaggyàlês képviselőházának 347. SSèrënyi Miklós: Igen, sok igazgatósági tagság van a zsebekiben!) Már pedig én nem hiszem, hogy igazi törvényhozó számára nehéz lenne az, öszeférhetleniséget jogszabályba foglalni. A legfőbb elv szerintem a következő lehetne. Törvényhozói megbízatásának tartama alatt és törvényhozó megbízatásának Lejárta után legalább két-három évig senki eem folytathat olyan gazdasági tevékenységet, amelyet törvényhozói tisztjének elnyerése előtt hivatás szerűéin nem folytatott. Ha ezt az elvet leszögezzük és jogszabállyá tesszük, senkit sem érhet sérelem, mert vagy törvényhozó valaki vagy gazdasági szákeimber. Tessék a Ikettő között választani. Szeretnék beszélni — és ezt szeretettel teszem — az Erdélyi Pártról! is. (Halljuk! Hall juk! a szélsëbalàldalon.) Az Erdélyi Párt politikai helyezető nem könnyű. (Gr. Teleki Bé.a: Elbírjulk!) Amikor ide 'bevonultak az erdélyi képviselők, egymásnak feszülő politikai erőket találtak» (Moa&ás a szélsőbaloldnlon i Nagy hivatás várt rájuk és vár ma is, mint olyan politikai pártra, amely az elmúlt idők politikai forgatagán kívül maradt és ezért tárgyilagosan tudván tekinteni a mindenkori helyzetet, :a mérleg nyelve kell, hogy legyenek itt az erdélyiek. Erre a lehetőség meg is van, de esak addig, amíg teljes politikai önállóságukat meg-őrzik. (Mozgás u szélsőbáloldalon.) Erdély neon egy&zer volt már iránytmutató az egész nemzet számárai a történelem folyamán. Én, amikor Pál Gábor vezetésével itt megjelentek, magyar lélekkel ezt a szerepet szántam nekik: legyenek többek, önzetlenebbek, emelkedettebbek nálunknál, (vitéz Lipcsey Márton: És lépjenek be a nyilasokhoz!) Eddig is többet »tettek, többet szenvedtek az idegen elnyomás idején a magyarságéit, < mint mi csoukahazaiak. (R. Vozáry Aladár: Az biztos!) Egy pillanatra sem volna szabad, hogy feszélyezze Őket az a gondolat, hogy a magyarok Istenén, a névtelen , honvéden és a névtelen munkáson kívül bárkinek is hálával tartoznak azért, hogy visszatérhettek. De ezeknek azután annál inkább azzal tartoznak! Nekik a magyar céloki elérésére irányuló munkájukban még bátrabbaknak! és még konokabbaknak kell leramiök most, mint amilyenek a megszálló hatalmakkal szemben voltak, mert mostani helytállásukhoz, a népi magyar célokhoz való feltétleni ragaszkodásukhoz, megalkuvás nélküli hiltvaílásukjh&z, az önkéntes szegénység vállalásához még töibft) lelkierő keil, mint amennyi azelőtt kellett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalaldiahm.) Ez egyénekre épúgy vonatkozik, mint a pártra és én őszintén, mondom, sajnálattal hallottam aizt, amdkor az Erdélyi Párt a kormánypárttal pártszövetségre lépett. (R. Vozáry Aladár: Autonómiája van! — Börcs János: Ez is vadházasság!) T. Ház! Azt mondhatná erre valaki: mit érdekel ez a kérdés engem, elvégre ez olyan kérdés, amelyet az Erdélyi Párt Önmaga döntött el. (Ügy van! jobbfeüol.) Megmondom, t. Ház! Ennek nagy jelentősége van az én szememiben. Nem egyszerű pártkérdés ez, felfogásom szerint és van komoly okom rá. amiért sajnálom, hogy mind a Felvidéki Párt, mind az Erdélyi Párt, minid á délvidéki képviselőtestvérek 'beléptek a kormánypártba. Mindjárt meg is indokolom, miért. (Mozgás. — vitéz Lipcsey Márton: Müéntl f áij ea nek-* i?) Meskó Zoltán képviselőtársam itt egy (beszédében nemrég azt mondotta, hogy a meg; szállásból nemrég visszatért területeken a régi ütése 1943 november 30-án, kedden. 403 csonkiahazai pártoknak — tehát nekünk épúgy — nem volna sízabad szervezkedniük. Van valiami igazság ebben a megállapításban. (R. «Vozáry Aladár: "Ügy van!), de sajnos, régen túl vagyunk már ezen, mert azt a boldog állapotot, hogy a visszatért területeiken ne legyen politikai vetélkedés, hanem csupán a visszacsatolás nagy magyar célokat kitűzött munkája fol'ytjékl, ennek a rendszernek rövidlátása és sekélyes felfogása eredendő bűnként megakadályozta, (vitéz Lukács

1 Béla tárcanélküli miniszter: Erdélyben minden párt benn van, esak a kormánypárt nem ment oda! Ilyet ne állítson a képviselő úr! Erdélyben mindegyik párt ott van, csak a mi pártunk* nem! — Vájna Gábor: Járnak a miniszterek! Antal István minden hetem ott prédikál! — Elnök csenget.) Megszervezte erdélyi körútját a miniszter úr saját személyében (Egy hang jobbfelől: Hát émk szabad neki lemerúni odáf) még mielőtt az Erdélyi Párt belépett volna a kormánypártba, (vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter: Ugyan kérem, ne (beszéljen ilyet a képviselő úr! Én semmiféle hivatalos párigyűléseu vagy szervező körúton neam voltam!) Nem azt mondom, (vitéz Lukács Béla táreanélküli miniszter: De különben is talán lemehetek Erdélyibe ?! — R. Vozáry Aladár: Vitte a pénzt! vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter: Tes>sék majd talán az Erdélyi Párt elnöikéhez fordulni!) Egy erdélyi képviselőtől hallottam azt, amikiotr szemrehányást tettem, hogy miért léptek be, hogy nem volt más választásuk. (R. Vozáry Aladár: A jobban

1 informált pápához kellett volna fordulni! — Elnök csenget) Azt mondotta, kényszerhelyzetben voltaik, mert különben, ha nem lépnek bei, akkor a kormánypárt is odament volina. (vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter: Ugyan kérem!) Ezt az információt kaptam, (vitéz Lukács Béla táreanélküli miniszter: Én egy évvel késÖlblb voltam; Erdélyben, mintsem a szövetség létesült! — Vájna Gábor: A kormány nevezte ki a képviselőket s az öszszes köztisztviselőket a| belügyminiszter úr válogatta össize! — vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter: A saját pártjáról beszéljen már a képviselő úr! Mindig más pártról beszél!) Van valami igazság abban a megállapításban,. — én mondiom — hogy ott nem kellett volna szervezkedniük más partéiknak, (vitéz Lukács Béla táreanélküli! minszter: Akkor miért szervezkedtek?) de ezem már túl vagyunk. Túl vagyunk a következők miatt. (Albrecht Dezső: A nyilasok jöttek be legelőször!) Éppen erre akarokrátérni, mert az a meggyőzőidésenU hogy akikor akadályozták meg annak a helyes elgondolásnak megvalósítását, hogy tényleg ne legyen idegem párt beum a megszállás alól felszabadult területen. (Albrecht Dezső: A hadsereg'gel együtt maguk jöttek bei legelőször! —- vitéz Lipcsey Marton: Beszivárogtak már előbb!) amikor n(em tudott mindenki arra a politikai álláspontra helyezkedni, hogy a behívott képviselők elvileg nem tartozhatnak semmiféle politikai párthoz, őket tudniillik a nemzet hívta be és hogy párthoz tartozzanak, az majd akkor fog bekövetkezni, ha szabad választás után a nép valamelyik pártba őket beküldi..Ez az én meggyőződésem, (vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter: Hát ez helytelen! meggyőződés. Minden képviselőnek megvan ai maga politikai nézete!) Az ellenzéki magyarság éppúgy behívta a megszállott területieket» mint ahogy, behívtai a kormánypárti magyarokat, tehát ők az egész nemzetnek' szeretve.tisztelt és ötröim06*