Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
400 Az országgyűlés képviselőházának 347. "parii emberek (vaniniatk ma ife; az. oírszáigban (R. Vozáry Aladár közbeszól.) mert úgy 'látsz ilk, éppen hivatalos útmutatás aílaípján cserélték ki az embereket (Maróthy Károly: Ezek strohmannok!) és hogy la szövetség: télen folytat politikai tevékenységet. Ha a belügyminiszter úr beígérte, hogy baj lesz, akkoir éni rögtön alkalmat adok neki az erélyes intézkedésre. Bejelentem, hogy ezen a nyáron Makón a Dáli-tanyá- | kon (ai parasztszövetség összejöveteleket rencteáett és ezein az. egyik felszólaló kijelentette, hogy íme összejöttünk gazdák; ugy-ei, hogy mieg tehetett csinálni a Paraisztszövetséget zöld ing nélküli is? (vitéz Jaross Andor: Ez a lényeg!) Ezt az ottani Magyar Élet Pártjának elnöke mondotta. Tessék eldönteni, hogy politikai tevékenység folyik-e abbani a szövetsége ben, igen vagy nem? (Mozgás a szé sőbaloldaton.) Az eHlenfél lek'iselb bitese ott is megvan, úgy, mint nagyon sok más irányban is. (Budinszky László: Ez a jogegyenlőség!) Általában; furcsa helyzet alakult ki a belügymin isftter úr besizéde körül. Ö ebben a legutóbbi beszédéiben elolször ezt mondotta (oh. vassá): »Ami azt ai kérdést illeti, hogy én politikai meggylŐződésemet hogyan viszenn bele hivatali kötelességem teljesítésébe, hát megmondom,: sehogyan sem viszem bele.« Néhány nerccel kéisőbb azoribam ugyanebben a beszédben már ekként fejezi ki magát (olty\ \\ssm ): »An, naki ellenére, hogy erős politikai meggyozőídésű ember vagyok, politikai meggyőződésemet nem viszem bele hivatali működéseimbe, csak annyiban, amennyiben azt az ország vitális érdekeivel összeegyeztethetőnek tartom.« (Mozgás a szélsőb\dt\olda\'k>m.) Vájjon melyiket higyjük el a kettő közül? (K. Vozáry Aladár: Nem ellentétes!) y Az egész közigazgatás betegségének tartom azt, hogy minden közigazgatási ember odakint a vidéken azt hiszi, ő csak annyira avatkozik bele ,a politika ügyeibe, aim ennyire azt a nemzet érdékei megkívánják. Ez a legvégzetesebb kérdése a magyar közigazgatásnak, hogyi politizál és mée hozzá betegesen politizál. De mit is tegyen ,az a főszolgabíró, ha a belügyminiszter úr itt. a Ház előtt így nyilatokzikl? Magától értetödük, hogy így minden főbíró '.'i nemzetpolitikát fog csinálni és a főbíró intézi el iái nemzetiségi kérdést, a főbíró intézi el a nemzetiségi földkérdést és ő intézi el a magyar faj felemelésének kérdését. Pedig özek olyan kérdélséik. amelyek nem az ő kezébe tartoznak. (Felkiáltások a szelmbdßoldalon: Nemt Nem!) Ők; felelősek nagyon sok magyarügynek, elsősorban a nemzetiségi ügynek az elmérgesítéiséért. (Úg\y vwn! a szélsőbáloldalon.) A belügyminiszter úr azt is mondta, hogy (olvass^): »tessék konkrétumokat idehozni, biztosítom az urakíalt, gondoskodni fogok róla, hogy az egyforma mérték követelménye beteljesedjék.« (Palló Imre: Már nyolc éve mondja! — R. Vozáry Aladár: Tíz éve! Annyi ideje miniszter!) Mi már ötödik éve hordjuk a panaszokat a belügyminiszter úrhoz, őt éva! Nem állítom, hogy nem törtiélnt jóakaratú közbelépés egyes esetekben, —, az én kérésemre is, közbelépett és intézkedett a miniszter úr — de ha egy esetet eloszlattak, másnap már ugyanolyan Ö|, panasz érkezett az ország más részeiből, úgyhogy belief áradtunk ia sok panaiszkodásba. Lehetetlenl ez különösen akkor, — amire; ma már céloztak — amikor a belügyminiszter úr élcelődik, hogy azok panaszkodnak, akiknek valami fáj. Az egyik oldalon azt mondja, hogy: gyertek és mondtjátok meg panaszotokat, l ûUse 194S nöüemher 30-án, kedden, a másik oldalon pedig oid!a;vág\ia. ho^v csak akkor panaszkodnak, hia rosszul megy a sora a pártjuknak. Mi ez? Nem tudom minősíteni. (Palló Imre.: Ez a 'miniszter úr politikája! — Vájna Gábor: Ez a magyar egység!) Megemlítek még egy tényt. Elmentünk panasszal ia belügyminiszter úrhoiz, szóvá aknrtunk tenni egy komoly'incidenst, amely TatáiImre képviselőtársammal mentelmi jogának megsértésével kapcsolatban Mezőkövesden történt. (Ifj. Tatár Imire: Nem is fogadott a belügyminiszter úr!) Háromszor személyesen vol-' tajmi ott és beszéltem a beilügyimjiniszter úr titkárával. Kértem, hogy a, belügyminiszter 1 úr fogadjon kihallgatáson. Olyan esetről van sző, amikor olyan csendőr atrocitás történt, amelyért a csendőrök közül kettőt, vagy hármat többnónapi börtönbüntetésre ítélt azóta ai katonai bíróság. Ennek ellenére a belügyminiszter úr nem fogadott, sőt terminust seimj volt hajlandó adni, — legalább is a titkár azt mondta, hogy terminust sem volt- hajlandó adni — hogy ezt a, kérdést vele megbeszéljem. Ez aiz az egyenlő mérték, amelyet a belügyminiszter ár velünk szemben alkalmaz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Véresre verték a magyar vadásztot. — Vájna Gábor: Ezzel forradalmasítják az országot! — Egy hang a szél'sőbaloldalom\: Mit csinálnak a nem képviselővel? — Maróthy Károly: Szomorú dolgok ezek!) Ezek után rátérek a miniszter elnök úr egy megjegyzésére!, amely ugyancsak az egyenlő elbánás elvére vonatkozott. Ezt mondotta a miniszterelnök úr (olvasati): »Méltóztassék elhinni, ha biztos lennék aibban, hogy közös nagy" célok érdekében és nem pártpolitikai célok érdekében hangzanak el a felszólalások«. — mlár tudniillik az ellenzék részéről — »akkor én lerínék az, aki elősegítené azt; hogy ezek a felszólalások elhangozzanak s az agitáció és a szervezkedés folyjék.« (Ifj. Tatár Imre: Ez nagy szegénykeblűségre vall!) Mindjárt hozzáfűzte azonban, hogy (olvassa): »De én úgy tudom, niem mindig csak nagy célokról van szó, hanem igenis« — horribile dictu! — »,a, sorok megbontásáról is«. Méltóztassanak tudomásul venni : az ellenzéknek nem szabad a kormánypárt soriait megbontani. (Úgy van! a szélsőbaloldalion.) Kernelem, nem azt gondolta a miniszterelnök úr. amikor a sorok megbontásáról beszélt, hogy mi a hazafias sorokat, a nemzetnek egységbem becsületesen a nemzeti célokért menetelő »órait akarjuk megbontani, mert akkor ez ellen tiltakoznunk kellé na Feltétlenül csak arra gondol hatott, — az én feltevésemi szerint — amit az előbb mondtam. De nagyon, különös volt, amikor azt mondotta a miniszter elnök úr, hogy — és ezt nagy sajnálattal (kell megállapítanunk — hogy: Ügy tudom, nem mindig ilyen nagy; célokról van szó. Már előfordult az, én gyakorlatomban, hogy a miniszterelnök úr, egy az előbbihez, hasonló nagylelkű ígéretét azért vÓnta vissza, mert egy politkai bajkeverő pletyka, jutott: időközben tudomására. Nem tudom tehát nagy engedménynek minősíteni, h!a a miniszterelnök líir kijelenti, hogy megengedné nekünkl a szabad agitáíciót és a szabad szervezkedést, ha resztünkről nem a sorok megbontásáról volna szó. mért ez olyan tág megjelölés, amelybe mindenkor mindent bele lehet magyarázni. A farkas és a bárány meséje jut eszembe, amikor azt kell konstatálnom, hogy az ellen*
