Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Àz országgyűlés képviselőházának 34Ï. zéknek a kormánypárti sorokat sem szabad , miegbontania« a miniszterelnök úr szerint, ugyanakkor viszont ő és a kormányzat, exisztenciális támadást is vezethetnek ellenüuk. Ilyen például a tisztviselők kitiltása a nyilas^ keresztes pártból és általában ara ellenzéki pártokból. Amikor a 3400. számú rendeletet visszavonta a rendszer, akkor kiment egy másik rendelet, amely megengedte a pártunkba való belépést. De ugyanakkor kiment egy bizalmas utasítás is, amelynek alapján — pontosan tu dorn — a hivatalfőnök urak kihirdették a rendeletet a tisztviselőknek, a beosztottaknak és megmondották nekik a tényleges helyzetet. (Vájna Gábor: Ügy igaz ez!) Ha ez egyenlő mérték; akkor nem tudom ezt a kérdést sem minősíteni. Mindenesetre az én meggyőződésem az, hogy annak a kormányrendszernek a ténykedése, amely nyilt rendeletben megadja a jogot árra, hogy valaki beléphessen az ellenzéki pártba, viszont a háttérben ezt a jogot seu> mivé teszi, hasonlít ahhoz a tevékenységhez, amelyért — ha az elsötétítés ideje alatt történt — statárium jár. (Taps a szélsőbaloldalion,) A mi pártunk és mozgalmunk ellen ugyanis azt a kritikát szokták felhozni, hogy mi szélsőséges párt vágunk, mert mint mondjáik, nincs a pártban értelmiség, illetőleg kevés benne az értelmiség. Eltekintve attól, hogy á szociáldemokrata pártban nagyon sok az értelmiség, (Maróthy Károly: Zsidók!) igaz, hogy a mi pártunkban egyszerű munkások, napszámosok, parasztok vannak a legnagyobb számiban és sajnos, kevés a középosztálybeli, de rámutatok ama: ne essenek abba a tévedésbe az urak, hogy értelmisége csak a középosztálynak van. A mi nemzetiszocialista ideológiánk szerint a parasztságnak, a munkásságnak és minden társadalmi osztálynak megvan a maga értelmisége, amely alkalmas az ő ügyeinek az elintézésére(Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ne tessék tehát lenézni azt az egyszerű sorból való embert- akinek az Isten a bölcsőben adhatott olyan tehetséget- mint egy miniszternek. (Taps a szélsőbaXoldalon.) Láttunk éppen elég szomorú példát e tekintetben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon)..) Ne tessék tehát lenézni a pártunkat. És ha már felhozzák ezt, akkor kérdem: van.e becsület az ilyen beállításban, amely kiparancsolja az intelligenciát a párt soraiból, megtiltja a tisztviselőnek, hogy szabadon foglalkozzék nemzete ügyeivel, pedig az ,a tisztviselő a nemzet értelmisége,; ha kitiltja- hogyan lehet egy olyan mozgalmat vezetni, amielyben önök az értelmiséget keresik és utána aztán az értelmiség hiányát bírálatképpen felhozzák? A miniszterelnök lír és a belügyminiszter úr egyszer már jelentse ki félreérthetetlenül, hogy ellenzéki pártba igenis, tisztviselőnek is szabad belépnie. Ezt tiszteletre méltó álláspontnak tartanám, azonban itt azt mondani, hogy ez engedélyezve van és egyenlő mértékkel mérnek a pártokkal szemben, az én megítélésem szerint nem fair dolog. (Maróthy Károly: Peyerékhez mehetnek!) Tessék megengedni, s akkor lássuk, hogy az ellenzéki paritokban lesz-e a tisztviselőtársadalom a szabadvers en v alánján, vagy pedig önök, mögött? Valójában az az egvetlen támaszuk, hogy ia tisztviselő társadalom fölött rendelkezhetnek. {Palló Imre: Csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLö XVIII, ülése Í&4& november 3Ö-án, kedden. 4

$1 mondlják. a, tények azonban mást mutatnak! — Gr, Serényi Miklós: Ez az a nagy egység, amelyről Kállay beszélt!) Az,a véleményem, hogy tessék egyszer egy hivatalfőnököt nvugdíj nélkül elcsapni, aki alkalmazotti ainak a politikai meggyőződéséit érinti, (Maróthy Károly: Ök nem parancsolják!) akkor el fogom hinni, hogy a miniszterelnök úrnalk és belügyminiszter úrnak az álláspontja tényleg lojális velünk szemben. Mert ha azt. akarják', hogv itt békesség és megértés legyen a pártok között, akkor méltóztassék az ilyen erkölcsi szempontokra is a legnagyobb figyelemmé! lenni. így nem tudjuk másunkévá tenni, ez nesze semmi, fogd meg jól. (Taps «; szélsőbahldalon.) Ilyenből Dcdig van elég ebben ,az országban. Egész politikai helyzetünket az jellemzi, hogy nagyhangú frázisok, gyönyörűen meg-fogalmazott mondatok jönnek, ha azonban hozzájnk akarunk nyúlni, semmi sem lesz belőlük. (Taps « szélsőbaktldalon.) Ez kétségtelen tény és ebből elég volt. Laky igen 't. képviselőtársam is említette ezt. A frázisokiból már mindenkinek elég volt;, cselekedeteket várunk. (Maróthy Károly: Mióta már!) És van még egy igen fájó pontunk, amely az egyenlő elbánás elvét érin'ti. Itt van az amnesztia kérdése. Az amnesztiát éh is nagyon szeretném az isren t. kormányzat figyelmébe ajánlani. Megbékítő! lépéseket manapság igen sokat látunk, még a zsidóság felé is történtek ilyen megnyilatkozások, — az előbb egyre rá is mutattam, eléggé restéijük, hogy megtörténtek a zsidóság felé ezek iái lépések. (If j. Tatár Imre: Szégyenletes dolog!) — de a nyilasok felié és az ellenzéki pártok felé ilyen miegbékítői komoly lépés semmi sem történt — szavakon kívül. Az amnesztia erre a legjobb alikaimat 'adná, és én nagyon szeretném, kérni a kormányzattól, vegye fontolóra a komoly amnesztia ügyét, mégpedig a mellékbüntetésekre való tekintettel is. Ezrével van az országban olyan magyar ember, aki egyszerű politikai vétség miatt — szóval politikai vétség miatt! — esztendők óta mellékbüntetésképpen hivatalvesztést szenvedett. (ŰÍM viatm,! a szMsőbaloldéhom\). Ezek már rég letöltötték büntetéseiket,— orvosok- újságírók, mérnökök, stb., ezek, akiknek a mellékbüntetés azt jelenti, hogy háromnégy, esztendőre kivették szájukból a megélhetésüket jelentő falatot — mondóin, letöltötték réges-régen a büntetésfüket, de családjukat még ma sem tudják hivatásuk alapján ellátni, hanem ezek a diplomás orvosok, stb. kénytelenelki napszámból és kis hivatali íróasztalok mellett megkeresni kenyerüket. Ha van politikai megbocsátás, ha. van amnesztia, akkor a tisztességes magyar nyilasokkal szemben igazán helyes volna ezt alkalmazni és pedig minél előbb. (Maróthy Károly: Előbb észrevették a zsidókérdést, mint a kormány, ez az egész hibájuk! — ZaJ.) Igen t. Képviselőházi Az- úgynevezett csillageiméietet, amelyről Vozary igen t. képviselőtáreialm az imént szólt, nem akaroon külön exponálni!. Mindenesetre az előttem szólotj; ellenzéki szónoki képviselőtársam is kitért -rá. Olyan bejelentés volt ez, latmeliy napnál fényesebben bizonyítja, hogy a belügyimdniiszter új* minden feltörekvő politikai pártot elnyomni igyekezett. Nyilt bevallás voit ez, mert azt mondja beszédeben — és ezt mégis idéznem kell — (ot. vassá): hogy, »Mindig erősebb mértéket kiefllett alklaltmaiznomi azokkal a piáirtokkial sziemben, amelyeknek csillaga felment.« Ez .'tehát azt je65