Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának §47. ülése 1948 november $fi-ân, kedden. 307 hogy ez- külpolitikai és belpolitikai érdek ~ vájjon miért nem volt országos érdek .ezelőtt hat hóniappal, illetlőleff- ai Ház elnapolásának pillanatában. Nekem az a feltevésem, hogy igenis azért nem. nehogy! az egyik miniszter távozását, ami szükségessé vált, az eil'lenzék sikernek könyvelhesse el. Egyszerűen elnapolták a Házat és átlátszó ürügyekre hivatkoztak. (Maróthy Károly: Pedig mi a sikerről lemondtunk! — Budiroszky László: Pedig akkor már a keresztelő is megvolt!) T. Ház! Az ellenzék mindem tagja bebizonyította, hogy eleven lelkiismerettel és felelősségérzettel tud részt venni a patria menti életben és harcban, a kormány munkájának .parlamenti ellenőrzésében. Tudljuk tehát a kötelességünket, úgy, hogy igaizán kár e mögé vonulni, amikor olyan fontos alkotmányjogi kérdést intéz iá kormányzat, mint például a Ház elnapolása. Mi volt a következménye a Ház elnapolásának? Az, hogy kilenc hónapra teljesen elfojtották ia parlamenti kritikát, úgy, hogy ai mi niszterelnrök úr ama bejelentésének hatása, hogy ő a parlamentarizmus álláspontján áll, egyelőre — eltekintve ezektől iái legutóbbi hetektől — a parlament némaságában) jelentkezett. (Vajnai Gábor: Ez is van, néma parlament!) Ügy is lehetne minősítenem ezt a kérdést, hogy a; miniszterelnök úr elnapolta a Házat lés nem volt kíváncsi annak a parlamentnek véleményére, amelynek pedig létét és hatalmát, köszönheti. (Ügy van! tJau v.m! a szőlsőbtifiöldalow.) Azok. a'káki a Ház májusi elnapolásával szemben értetlenül álltak, így egy ideig én is, most már reflektorfényben látjuk ennek 1 az elhatározásnak rugóit a miniszterelnök 1 úr szentistvánnapi beszédéből, amelyben a) következőiket 'mondotta (HmllJuM HatMjwk! a szélmv bétcMaílon. — Olpass\): »Csak még egy teli: félretaszítani mindent útunkbóL ami kicsinyes, ami nem. időt álló. Teljesen tájékozatlan néhány ember hogyan, meri. merészeli ezt az országot bármilyen elhatározásba belevinni; mi, airra hivatottak, airra neveltek, annak élők pedig minidlent mérlegelve, mindent tudva, míndieure figyelve •foglalkozunk, a nagyi kérdésekkel és felelősséggel, egyedüli felelősséggel.« (Gr. Serényi Miklós: Liberális elődjeik nevelték (ïket!) T. Ház! íme a mindent tudó és egyedül hivatott, Isten kegyelméből való m. kir. miniszterelnök, mint a törvényhozás • totális hatalmi pótszere. Lethétnek törvényhozók, akik ezt felelősségteiljes megnyilatkozásnak nevezik, mi azonban felelőtlen páritidiktatúrának, vagy enyhébben kifejezve öncélú pártpolitikának tartjuk, (Igás! — Ügy van! — Taps \a szélsőbaloiclalon.) amelynek láttára fel kéül merülnie az emberbea annak a gondolatnak, hogy szabad-e továbbra ist résztvenniünk a 42-es, és a: 36-os bizottság munkájában., minthogy ezek munkája teszi, lehetőivé és könnyűvé a parlament félreállítását. (Ügy van! Ügy van! à sséls&baloldakon.) Ez a gondolat különbeni mási formában ma már felmerült, dei megállapítom, hogy ez a gondolat foglalkoztatott és csak a nemzetünk iránlti kötelességérzet tartotta benn pártunkat ezekben a bizottságokban és ott a Ház ilyen elnapolása ellenére is teljesítette tovább feladatát. Azzal, hogy elnapolták a Házat és kilenc hónapig nem volt együtt a parlament, előállt az a helyzet., hogy a Mép., a Magyar Élet Pártja volt ®ä egyetlen fórum, ahol nyilvánosság előtt, illetőleg a nyilvánosságnak teret engedve irányították a magyar közvéleményt. (G-r. Selrényi Miklós: Cemzúraimentíesen!) Voltak ott interpellációk is, tehát ott zajlott le a kor^ many ellenőrzése isi a képviselők részéről é» a kormány ne'm is mulasztotta el, hogy sajtóján keresztül a nemzet előtt aia ilyen in'terpellá-ciós napoikina'k jelentőséget szerezzen. (Maróthy Károly: Itt a párt parlament!) A Mag* aroirszág című napilap például, aimelynek a kormányhoz vialó közelállása közismert, (Vájna Gábor: Hivatalos) lap!) május 13-án arról ír, hogy a Mép. initerrpellácós, napját nagy érdeklődés előzi meg, az összes miniszterek ott lesznek és azonnal válaszolnak. (FeWáÜásoM a sœéïïsobalciïdalom: Nem úgy, mint Mt!) Mi ez, ha nem a parlament intérpellációs jogával való játék? De játék ez a parlament legszentebb érzelmeivel és szuverenitásával is. Ez a párt megbecsülése a pariamenit rovására;, meírt amíg a képviselőházban a: legritkább esetben álltak ési állnaki ma is a miniszter urak rendelkezésre az interpellációkra való válaszadásban, addig a, pártban köteles siegszeirueini megjelentek és válaszoltak a megrendelt interpellációkra. (K. Vozáry Aladár: Nem,volt miegrendelve! - Zaj. _. Q r . Serényi Miklós: Hogy mit! szol hozzá a nép, azzal nem őrödnek! - Maróthy Karoly: Családi interpelJacxote!) &z tehát parlamentarizmus parlament nei'kui, akárcsak a belügyminiszter úr autonóm közigazgatásai autonómia nélkül. És mindennek .TOigcim© nem a nemzeti érdek, hanem a jólértesuKseg es a joj neveltség, aminití ai miniszterelnök ur a bzent István-naipi beszédben mondjaNem gondolt a miniszterelnök úr arra, iiogy na a jolertesültség az ország üevei vitelen^ egyrk-legfőhb kritériuma, akkora parlameint mtajdineon felesleges is? Viszont figyelmébe abanlom a klormanyinak; hogy a jólértesultseg még nem csalhatatlamság. Nagyon nagy különbség van a kettő között. Nagyon jolertesült lehetett 1914-bem a BaUplatz és mégis mi következett be? Nagyon félek attól, hogy aSzentgyorgy-téren az értesül tség ugyaa olyan 30 igen sok vonatkozásban, mint 1914ben ai •Ballplatzon. (Taps a szelsobalßMabii.) Az az érzésem, hogy a jolertesültség nem csökkenti a kormányzat felelősségét, sőt fokozza. De azért egyes elleiuzéki pártok, véLeanélnyóiueki megha%atáisa alól ez sem ad felmentest. Mi ellelnzéki pártok is alkotmányjogi tényezők vágyunk, a mi szavunk ós véleményünk kikapcsolását nem, lehet hónapokig a, nemzet erdekében állónak feltüintetni és a kritika jogát így elnyomni. Nagyon hosszú időt venne igényibe, lia fel akarnám sorolni azt a listát, amellyel igazolni tudnám, hogy hány fontos. kérdésben hívtuk fél élőre a kormány figyelmét éppen mi hungaristák, olyan dolgokra, amelyeket most megkiéistve akarnak rosszul megcsinálni. Meggyőződésünk, hogy a kormány belpolitikája az, ország számára nem kedvező, mert nem irányít, hanem az események általi sokban irányíttat'ja. magát. Mintha a kormány azt hinné, hogv fenn ül az Olymposon és onnét semlegesen nézheti, hogyan fejlődnek) az ügyek maguktól. Erre egypár bizonyítékot is fogóik .felhozni. Maga a miniszterelnöki úr is azt mondotta, amikor erről az oldalról idézeteket olvastak fel neki, bizonyítva azt, hogy máskép hangzik, a régi idézet, miint az új: nem éta változtam, »az események: változtak«. (R. Vozáry Aladár: Nem
