Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

?>Ö8 Az országgyűlés képviselőházának 547.­történhetik ! m eg az eseményeikkel ?') Szóró] ­• szóra ezt mondotta. Ezt én végzetes, súlyos ki­jelentésnek tartom, mert bizonyítja, hogy az, események vezetik ölt. Viszont fordítva, ebiből a^ra,, a következtetésre lehet jutni, hogy akinek világnézete, meggyőződése van, nem fog man­dent esetben tájékozatlanul vánni és keresni a kérdés megoldását, hanem I&ZJ, mint iránytű, sóik nehézségen keresztülviszi; amniakj a tétová­zásnak, aimely igen sok ügyfaen — külpolitikai ügyekre gondolok: '«*— jelentkezik, az a magya­rázatat hogy Világnézeti meggyőződés nélkül irányíttatik al kormány ég a nemzet hivatalos politikája. Nagyon félek attól, hogy eiz a bi­zonytalanság <a végén bukáshoz vezet* A kor­mány igen sokszor a tétovázás álláspontját fog­lal j>aT el és ezt nagyoin pregnánsan láttuk a kö­zelmúlt hónapokban v az egyes pártokkal szein­btílnii magatartásiban. (R. Vozáry Aladár: A esííliagtleóriia! — Fefíkiáltás&k a baloldalon: A vörös csillag!) Erre is rá fogok térni. À miiniszterelnöik úr arról beisizélt ebben a Házban, hogy a neonzetben sóiba ilyen nagy egyséig nem volt, mint ma. Elismerem, hogy van nemzeti .' egység egyes kérdésekben, de ezt nem lehet lígy felfogni, ahogyan a miniszter­elnök úr gondolja, hogy az egység- mögötte áll. (R. Vozáry Aladár: Az ország érdekei mögött!) Igen, azt ország érdekei mögött! (Taps a széUő­baloldaion.) De ezt ne tévesszük össze & mi niszteirelnöki úr személyével. Mert amikor ő egységről teszel, azt látjuk, hogy a belpoliti­kai erők szétszóródtak aa országban. Mi leg­alább ennek kell, hogy minősítsük azt, hogy a mostani háború idején azok 1 a pártok, amelyek kifejezetten szembenállnak. háborús céljaink­kal, tehát a hiva'talos kormánylzati politikával, és amelyielk iszembenállnak szövetségi renidísze­rünkkel, tehát a háromhatalmi egyezménnyel éppúgy, mint az antikomintern paktummal, ezek a pártok előretörnek. (Vájna Gábor: Ha­tósági támogatással!) A miniszterelnöki és belügyi tárcáik költ­ségvetésének tárgyalása során élénk vita tár­gyát képeztet ai szoci ál demokrata és független kisgazdapárt felerősödései, (R. Vozáry Aladár; Mésalliance!) aminek kísérő tünete a kormány által való megtűrés, sőt bizonyos mértékig tá­mogatás. Vájna Gábor t. képviselőtársam két inter­pellációt mondóit él két héttel ezelőtt ebben a kérdésiben. A miniszterelnök úr erre válaszolt. Vájna Gábor előadta azt a" tényt,.—* szükséges­nek tartom a Ház nyilvánossága előtt újra le­szögezni —hogy tavaly nyáron egy kommu­nista nyomozással kapcsolatban a budapesti saociáldémokra párt 14 kerülete közül tizen­háromban az elnököt, vagy a párttitkárt le .kellett tartóztatni a nyomozás folytán. (Ma­róthy Károly: Ezeket akarja a bélügyminisa­ter úr beilleszteni az új Európába!) Rámuta­tott Vájna t. képviselőtársam arra, hogy a szo­ciáldemokrata pártban nem kinevezik, hanem választják az elnököt és a párttitkárokat Ez azt jelenti, hogy ahol kommunista érzésű em­bert választanak meg, ott valószínűleg a több ség is az. (R. Vozáry Aladár: Amilyen a hit­község, oîyani a rabbi. — Derüttíség és taps.) Ebből az 'következik, hogy a szocialldeimokrata párt legalább is 60%-ban kommunista, érzésű volt azokban a kerületekben, ahol kommunista érzésű vezet Őségét választottak. Ennek ellenére legnagyobb meglepetésünkre a miniszterelnök iír alz interpellációra válaszolva nem is tért ki . azokra az adatokra, amelyeket az interpelláló Vdése 1943 november §0-án, kedden. képviselő^ úr felhozott, eszébe sem jut, hogy megcáfoljon valamit, hanem egyszerűen kijeh lenti, hogy mi parlamentáris ország vagyunk és nem hajlandó megszüntetni egy pártnak a politikai működését, amíg az a nemzet érdekiei­vel nem áll ellentétben. (Maróthy Károly: Hát a kommunizmus nem áll szemben a nemzet érdekeivel 1 ? — Zaj.) A miniszterelnök' úr a tényadatokra r nem is válaszolt. Egyslzerűen fel akarta használni az alkalmat arra, hogy itt a parlamentben kijelentse, hogy! a szociáldei­moikrata párt szervezkedését tűzön-viizen ke­resztül továbbra is engedélyezni fogja. Ezt hí­rül akarta adni országnak-világnak, (R. Vo­záry Aladár: Na. tűzről-vízről azért mem volt szó! Ott a légó-homok-! — vitézi Lipcseyi Már­ton: Jól idézzem! — R. Vozáry Aladár: Ott a légó-homok! — Vájna Gábor: Lovaggá ütötte! — Egy hang a szélsőbaloldaon: Tánclejtés! — Gr. Serényi Miklós:. Moszkvában nagyolni örül­tek Kállay beszédének!) Még ahhoz is szeretnék egy pár megjegy­zést fűzni, amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy addig nem lép közbe, amíg a nemzeti célokat nem veszélyeztetik. Ehhez, a kö­vetkező kérdéseket szeretném /feltenni a mi­niszterelnök úrnak. (Maróthy Károly: Szamiu rll y sem veszélyeztette?) Nem) veszelyezteti-e a nemzeti célokat az a párt, amely kifejezetten háborús céljaink ellen nyilatkozik és legalább is egyes tagozataiban kommunista többségű, Vájna Gábor adatai szerint, aimielyeket a kor­mánynak jobbam és hitelesen keift (tudnia? (Ügy van! a szé sobálúldaloYí.) Nemi veszélyes-e a nemzeti célokra az a párt, aimerynek vezetője — Nagyváradon vagy Kolozsvárott történt meg ez — arról a kérdésről beszélve, hogy sokan vannak, akik azt hangoztatják. Ihogy nem kell nekik 1918, kijelenti, hogy neki meg nem kell 1920, vagyis a nemzeti ellenforradlar lom? (Mozgás a szé'sőbalodaion. — Maróthy Károly: Na tessék! — Egy ham\g a szélsőbal­o dalon: Most nevessenek!) Kérdem:, nem je­lent e veszélyt nemzeti szempontból az is, ami­kor azt látjuk, hogy egy igazi magyar alapon állónak feltételezett párt ezzel a párttal szö­vetségre lép? (Horváth Géza: Igen, a független kisgazdapárt!) Ez is közömbös a kormányzat számára? (R. Vozáry Aladár: Csak polgári házasság, áldás, nincs rajta!) A miniszterel­nök úr álláspontja ebben a 'kérdésiben teljesen érthetetlen. (Zaj a szélsőbaWdalon. — Meskó Zoltán: Két pap is van! ottan! Nem?) és nem fedi azt a felelősségérzetet, amelyről annyiszor 'beszélnek. Nem leihet ebben a. kérdésben, mentségül a parlamentarizmus Jeliszava 'mögé (bújni, ahogy a miniszterelnök úr tette, mert ő azt mondta, hogy nem nyúl hozzá a dologhoz, mert nálunk parlamentarizmus van. Elhaingzotit ma a példa, én is feljegyeztem Mosley példaját. Angliát elég parlamentáris országnak! tartják. Mégis megtörtént, hogy annak; a pártnak vezetőjét, amely pártolt ők a saját szempontjukból veszé­lyesnek tairtiolttáki az ő céljaik elérésére és ez természetesen a nemzeltis'zoetialiiistá . Mosley partija volt. témyleg az ötödik év után miost en­gedték szabadon, betegen, betegségének kezel­tetésére. (Maróthy Károly : Ezt nálunk is meg­csinálják! — Mozgás a< szélfaëbdloïdaiïion.) Űgy­látstziki, t- Ház, hogy ott a parlamentáris elv­vel nemi hoziákiodnak élő akkor, amikor cse­lekedni kell. (Maróthy Károly: Nálunk is meg­csinálták, csak nem kommunistákkal !)

Next

/
Thumbnails
Contents