Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 347, tkfi leginkább, nieitsmi einnieik' a négy sorskérdésnek\ gyökeres és őszinte megoldása méHkül nem tudjuk a magyair jövendőt elképzelni. Bethlen, István és rendszere azonban: miás utat valas&tott s ő utána ezen kellett halad náok az egymást követő kormányelnökÖknek, bármennyire nehezen mient ez közülük, egyeseknek, például Gömlbös Gyulának és Darányi Kálmánnak. A Kállay-Jkoirmány is e jelben érkezett. Ezért, ha ennek a politikai inaugurálásáért a miniszterelnök úr saját személyében nem is felelős, ennek inai folytatásáért annál! inkább az» Nem tudunk egyetérteni iá íKállay-kormánynak egész belpolitikájával, — ebbe beleértve gazdasági, pénzügyi, közellátási politikájút éppúgy, mint sajtó- és gyülekezés jogi, valamint kultúrpolitikáját

1 is, S minthogy most már a dolgok odáig fejlődték, hogy a kormány külpolitikájának egyes fontos mozzanatai miatt is bizonyos aggályaink merültek fel, ezért ki kell jel ernten ünk, hogy ^a Kállay-kormány teljes politikai vonalvezetésével szemben, a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetünk. Mielőtt azonban bizalmatlanságunk indokolására rátérnénk, szükségesnek és kötelezőnek tartjük annak, kijelentését, hogy nines és nem, is lehet igaz, magyar ügy, amellyel szembcniállhatnánk! Ez azonban nem gátolhat meg bennünket abban, hogy éppen magyar érdekből nyíltan és őszintén fel ne tárjuk azokat az okokíat. amelyek bizalmiatlanságunlkat a kürmánnyial szemben felkeltettek. Amennyire szívvel-lélekkel valljuk a kormányinak azt a hivatalos álláspontját, amely Magyarország helyét a hármashatalmü szerződést és az antikotointeirín-egyezményt aláíró hatalmiak, sorában, jelölte ki, éppen annyira aggodalmait keltőnek: tartjuk azt, hogy! hovatovább a csaknem; teljés diplomáciai elszigetelődés! állapotába jutunk. A nélkül, hogy az ebben rejlő veszélyeket itt ecsetelni óhajtanánk, rá kell mutatnunk arra, hogy elszigeteltségünkből kitörni: az a feladat, amelynek helyes megoldása külügyi kolrmiányzatunknak éppúgy múlhatatlanul kötelessége, mint elhivatottságának egy eilen mértéke. Élénk figyelemmel kísérjük a magyar-román viszony alakulását is, amely ellenségeinknek bizonyára nagy örömet okiozó nyilt vitává fajult el aizzal, hogy a magyar minisztereinlök békülékeny nyilatkozatára a román helyettes miniszterelnök a gyűlölet hangján válaszolt. A két ország közötti feszültséget fel kell oldania annak! a feliismerésnek, hogy a háború mai állása mellett. — almikor mindkettőnket egyformán létalapunkban fenyeget a bolsevizmus ~mindkét népneki erre a halálos veszedelemre kell! fordítania figyelmét. A vitás kérdések, elintézését, amelyek esv tő l-egy ig a románi kormány provokáló magatartása folytámí keletkeztek, a háború utánirla

1 kell halasztani. Addig is azonban meg- kiell találni a modus vi vendit ós magyar népünk Dél-Erdélyben történői üldözésének azonnali megszüntetését. (Ügy. van! a szélsőbaloidalnm.) pjzt iá Némctbirodalom közvetítésével diplomáciai úton el lehet ós el kelül érni. Reméljük, hogy külügyminisziterünik! kezében vannak azok az eßzkÖzök, amely elk ezt biztosítják. Nemzeti érdekből nemi akarunk egyéb külpolitikai kérdéseikl bővebb taglalásába, belebocsátkozni. Csaik súlyois. eddig a koa-mláiny által el nem oszlatott aggoda'lmiak késztettek benn'ünKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 november 30-án, kedden. 393 ket arra, hogy a fentiekben a kormány külpolitikai vonalvezetését illető néhány észrevetelt tegyünk». Azt reméljük: ugyanis: maga az a tény, hogy kényszerítve érezzük^ magunkat bírálatunk nyilt megvall'ására', még külpolitikai; kérdésekben is. elegendő lesz arra, hogy felhívja külügyi kojrmányzatunk figyelmét a> megítélésünk szerint, komoly helyzetre. Ugyanez áll! a nemzetiségi kérdésre is. Ebben azt kívánjuk, hogy a kiormálny necsak nagyvonalú általános kijelentéseket tegyen, hanem a kérdés gyakorlati megoldását is kezdje meg. A halogatásban felmérhetetlen veszély rejtőzik. Bizalmatlanságunk további okai a belpolitikára tartoznalkL Nyilatlkoziatunklbani nincs terünk arra, hogy enniek összes forrásait feltárjuk, csupa» néhány fontosabbra fogunk rátérni. Belpolitikánk legnagyobb átka az: az előbb már említett tény, hogy a konszolidációs rendszer megakadályozta az égetően szükséges re^ formok végrehajtását. Az a foltozgató, kényszeredett és minden» nagyvonalúságot nélkülözőt mimika, amellyel az elmulasztott refoilmiokat pótolni óhajtották!. — s itt elsősorban! a föld-, adóés a többi szociális reformokra gönjdolluttik —' nemi tudta enyhíteni azt a tagadhatatlan nagy szociális feszültséget, a jövedslemieloszláisnlak azt ai kiáltó aránytalanságát, amely már az 1920-as és 30-as évekiben fennállott s aimely azóta már feltétlenül megvalósított volna egy gyorsabb ütemű társadalmi átalakulást, ha köizben a Trianonban lehasított országrészek viszsziacsatolása be nem következik. Az egész magyarság boldog örömmel látta Kassa, Ungvár. Kolozsvár, Újvidék visszatéréséit, eredményeként annak a külpolitikának, amely az antikomintern és háromhatalmi szerződés révén Németország, Olaszország és »Japáni oldalára állítottál nemzetünket. (Úgy vatű Ügy van! Taps a szêlsobaîotdalom.) de mimiez nem tudta elfeledtetni velünik szociális elmaradottságunkat. Már a trianoni rabságból felszabadult országrészeik' visszatérte feletti örömünket is zavarta annak: iíelismérése, hogy kormányziat.uuk, bár elfogadtflj a nemzetiszocialista eszme Német- és Olaszországiban bekövetkezett győzeimének gyümölcseit, itthotu imjindent elkövetett a hungiarizmus el'gáncsolására. Felismerte azt a nagy erőgyarapodást és nemzeti felemelkedést, amelyet a nemzeitiszioi-lalizlmwsban való újtjlásziülletés' az olasz és német nép számára jelentett, mégis ugyanennek a nemzetiszoeialíi:zimusina.k: magyarországi térfoglalását miiuden eszközzel akadályozta. Ez ta mai világnézeti háború idején olyan hiba. amely magába ti hordta és hordja sok jelenlegi és jövőbeli nehézségünk csiráját. (Ügy van! a szelsőba loi dalon.) Korinányzati rendszerűinknek ez a ténykedése képezi a vele szemben táplált bizalmatlanságunk, de egyben saját történelmi felelősségének is legfőbb alapokat. A magyar népben világnézetileg tudatosítani kellett vo'ma, hogy ez a háború az ő háborúja, hogy annak győzelmes befejezése a Tét vagy memlét kérdése (Ügy van! Ügy vam! Taps œ szelsőba,lolflalin\.) Minden háború, nemcsak katonai, hanem politikai célokért is folyik. Csák ha a nép mindkettőt egy formata a magáévá teszi, tud benne igazán, helytállani. A magyar inépet politikailag nem készítettük elő kellőképpen az ebben a háborúban való világnézeti helytállásra. A Nyilaskeresztes Párt egyetlen a'ikialinat sem mulasztott el, hogy rá ne muJtasson a kor54