Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347, ülése 1943 november 30-án, kedden. 389 is .megnyilvánult, sokszor megmutatta, hogy az iparpolitikát más által, mint a felelős iparügyi miniszter által nem engedi vinni, az iparügyi miniszterben megbízik, mert tudja, hogy benne megvan a .«zakltudás (Helyeslés jobbfelöl.), megvam aai erély (Xjgy van! Xfgy van! jobb felfii.), hogy a funkcióját úgy végezze, ahogyan azt az iparnak és ázom túlmenői eg a magyar közgazdaságnak érdeke parancsolja. (Ügy van! Úgy van! jobbfeldl) Mélyen t. Ház! Lehetséges, senkisem mond hatja az ellenkezőjét, hogy nem adódhatnak időnként bizonyos nehézségek, átmeneti zavaróik az ipari termelésben. De meg kell állapítanunk, hogy Isten csodája az, amit a magyar ipar a kifogásolt .széntermelés terén ís tett, hiszen a széntermelés mennyiségét néhány esztendő leforgása aliatt majdnem megkótszerezitüJkl Mert akkor, amikor szinte semmiféle új szémmiedencét mem kaptunk vissza (Mozgás a szélsőbaloláhionú, 70 :millió 'métermázisáról 130 millióra tudtuk felemelni] a termelés mennyiségét. (Kunder Antal: Nem tu dijuk!) Csodálatos ez a nem tudás éppen a t. képviselő úr részéről. Valami részié mégis csaik yam; elhbein annak! ia kormánynak (Ügy van! Ügy vom!- jobbfelöl. — Kunder Antal 1 : 30%-kail több!), — nem így van; tessék alulról felyfelé számítani — ismétltem, része van a kormánynak, amely felelős a saénfoányák viteléért es természetesen része van mellette a gazdasági élet vezérkarainak is, amely a kbrmánv; inteineióit annak kívánsága szerint pontosan átveszi. T. Ház! Az ipari kérdés tárgyalásával kapcsolatban logikusan térit rá a képviselő úr annak la kérdésnek felvázolására, ^amelyet a szociális probléma gondolatkörében úgy jellemez, hogy sokat mondogatunk, hogy szociális állam vagyunk, de a valóságban még nem viszsziiik bele a szociális közszellemet az egész magviar közéletibe. Mélyen t. Ház! Mi nemcsak mondogatjuk, nemcsak átereszük, hanem tudjuk is — ési megteszünk mindent annak érdekében —, hogy ez az ország valóban szociális állam. {Élénk helyeslés jobb felől. — Piukovich József: Lesz!) Nom lesz, máris aa. (Piukovich József: Megköszönik ezt a dolgozó magyar milliók!) Aki ismeri szociális törvényeinket, amelyeik nem csupán a mi büszkeségünk, hanem büszkeségei lehetnének bármelyik ors'zág töryéuyhoizásaoak, annaki nem kell szégyenkeznie azért » hatalmas evolúcióért, amelyet az ország felmutatott a legutóbbi 5—6 esztendő alatt. Semi3yen tekintethetni nem próbáljuk magunkat hiú ábrándokban ringatni. Tudjuk, hogy báramíyem fokra ért ell egy nemzet m élet minden, vonatkozásban valóban van) fejlődési lehetőség; 'hiszen meghalna a nemzet abban, a pillanatban, amikor ujabb mtg újabb célokat nem tűzne maga elé. (ŰOy van! Ugy vá)n! jobbfelol.) Nyilvánvaló módon nekünk is vannak^ ilyen céljaink, <m ha nem is szólt a képviselő úr róla, tudjuk, ós megmondjuk, hogy vannak még az onsizág szociális épületéneik' olyan szobái, amelyeik nincsenek belbútorozva. Lehet és kell beszélni orról hogy a mezőgazdasági betegségi biztosításit meg kell csinálnunk. Meg- is csináljuk, és ezzel megint jó félmillió ember arcáról fogjuk majd letörölni a gond ráncait, amely ott gyakran éktelen formában mutatkozik' T. Ház! A betegségi biztosítás még nincs meg mezőgazdasági vonaloini, s minden, kétséget kizárólag ,e» a magyar szociális élet egyik legkiemelkedőbb problémája. Előttünk, van a teendő. De ha azt nézzük, hogy világszerte milyen izgalom, mutatkozik ma éppen a-biztosítási fronton,, ha arra gondolunk, hogy Anglia Beveridge-tervvel_ próbálikozik a.. nép lelkébe a kormány' iránt nagyobb bizalmat csepegtetni, akkor az aa érzésem, hogy ©zeni a vonalon sem maradtunk le. Sőt nemcsak korszerűen, hanem sok tekintetben a 'kort meg is haladva tudtunk komoly és nagy eredményeket elérni. (Úgy van! a jobboldalán.) T. Ház! A. szociálpolitika gondolatkörébe tartozik' a>z, vájjon iparkodtuk-e biztosítaná a dolgozó lakosság komoly ós reális megélhetését. Azok a számítások, amelyeknek segítségével el lehet dönteni, hogy hogyan élünk, menynyi a reálbér, mennyi a reálkereset, különböző módszereikkel történhetnek. Ebben az irányban a statisztika valóban sok] lehetőséget nyújt. Lehet valakinek az a felfogása, hogy a megélhetési index 180%: vagy míomdjuk túlzással, 300%, ezzel szemben egy K dolog kétségbevonhatatlan. Az tudniillik, hogy a magyar kormány a háború elindulása óta ott volt mindig, 1 amikor a munkabérek slzínvonalát figyelni kellett. Míg a korábbi háborúban, 1914 után melredeken zuhant le mind az ipari, mind a mezőgazdasági munkabérek színvonalai, addig ma errről nincs szó> ma a• megélhetést atz .ipari és az agrár-' munkásság számára viszonylag inkább biztosítják a kormány, megfelelő megértő intézkedései (Piukovich József: Köszönjük szépen!) óst a gazdasági életnek azok a fejleményei, amelyekről már szóltam. Mélyen t- Ház! A tisztviselőkérdesről- is szólnom, kell néhány szót, főképpen azért, mert Imrédy képviselő úr azt mondotta, hogy a beszerző csoportok létesítésével is tulajdonképpen a pengő értéke ellen történik egy kormánymozdulat. Én nem tartok ettől Azért nem, mert ha — ami egészen nyilvánvaló — a kormány a osoportolkjalt úgy alakítja meg, hogy ott a ktülömiböző árukat a beszolgáltatás] rend alapján gyűjtik he, akkor nem lehet arról; szó. hogy a« áruk árát felhajtsák. Csak arról van 1 szó, hogy azok a tisztviselők, # aki kinek nincs módjukban kora reggeltől késő éjszakóig tartó hivataluk után boltokba menni és érdeklődni, hol, mikor mit lehet meg-vásárolniok, központi helyen, kapják meg ezeket a fonitosabb életszüklségleti cikkeket. Ezzel őket csak munkajukib an segítjük-. Mélyen t. Ház! Ezek voltak Imrédy Béla nanagyon érdekes és valóban roppant tanulságos beszédének gazdasági részéből azok a pontok, melyekkel foglalkozni akartam. Azt hiszem, à beszéd legfontosabb vonatkozásaiban sikerült megadni rá a választ. Ez kézenfekvő is a kormán y vezérszónoka részéről. Meg vagyok győződve arról, hogy objektív vállaiszaim erejével 1 némely vonatkozásban talán a Ház egyetemével is 'ól tudtam hitetni, hogy a kormány korántsem csinálja munkáját O/lyau rosszul, mint ahogy az ellenzék azt állítja. A kormány nehezen, keservesen, nehéz időkben felelősségének tudatában azt teszi, amit az idők neki parancsolnak. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalom:) Mélyen t. Ház! A képviselő úr beszédének második részébeni politikái kérdéseket érintett, s végezetül roppant érdekes távlatba iparkodott beállítani azt a világpolitikai szituációt, amelyben Magyjatrország ma vam és így akarta megjelölni a politika maik szerin te f helyes út ját. Mélyen t. Ház! A képviselő úr beszédében. több alkalo|mimal feltüremlett az a. gondolat, hogy a magyar politika felelős tényezői az ügyeik vitelére vonatkozó véleményüket misztikus ködhe burkolják 1 , » hogy ezért talán nem is tiszta az az állásfoglalás, amelyet a magyar
