Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
390 Âz országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 november 30-án, kedden. kormány a magáéinak vall. Nekem az a meggytöteődésem, hogy az áldott időkibieln egy fcormány. sem mondhat többet, mint, hogy azt mondja, azt kiáltja, világgá, hogy cselekvéseiben nem vezeti seimimi más, mint a magyar hivatás, a magyar öntudat, a magyar jövő, a magyar fellémelkeidés, magasztos és mindennél előbbre való gondolata- (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! És is azt a felfogást vallom a magaménak és vallom kicsi gyermiekkioromtól foigva. mert aas anyatejjel együtt szívtam ha magamba, a fajtáim iránti rajongó szeretetet, és áldiozatkészségieit, -Imlélynekl tuda/tanáí! fogva mindem percemmel, minden idegsaálaanmal magyar hazámnak a sorsát szojgálomi s, dolgozom annak felemelkedése, érdekében, — hatzám érdekében 1 , amelyet olyan súlyos csapás ért, amely olyan súlyosam megpróbáltatott, amelyben azonban mégis volt elegendő erő arra, hogy meg tudott maradni. T. Ház! Ne váljunk semmi tekintetben sem esetleg téves felfogáso|k követőivé. Valóban mindig boldog örömmel gondolok arra. hogy Magyarország 1938 óta egykori területének nagy részeit visszakapta. De a barátok nemeslelkű éá j!ól értékelt támogatásán kívül, volt ennek a megújhodásihaikl egy másik alapja is. Ez a másik alap az a 20 esztendős erőifeszítés vojit, (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden» oldalán.) amföilyet fogcsikorgatva fejtettünk ki, s amelyet nemi fogunk soha sem elf elejteni és amely igazán aillapja volt annak, hogy ma ott tudunk lenini, ahol vagyunké T. Ház! Nem fcömniyű és. nincs is módjában a háború kellős középpontjában egy felelős kormánynak mindennap az örökké változó események közt aizionnali I/ehel kürt jenek segítségével informálni ai közvéleményt arról, hogy mi a teendő, mi a helyzet, mi a kormány elgondolásai. Nem teheti a kormány maga elgondolásait) úgy közzé, mint ahogy ezt talán kíváncsi emberek szeretnék. De mi meg vagyunk győződve arról, hogy eiz a politika, a_ kormány politikája:, mégis töretleta. ez a politika egyenesvonalú és csupán azt látja maga előtt, — mint a miniszterelnök úr kifejezte — hogy a magyar becsület útijáról egy pillanatig se térjünk le, s így járjuk a magunk útját. (Ügy •vari! Ügy vtm! ai jobboldalom.) Mélyen t. Ház! Őszintén szólva nem vagyok informálva, a kisgazdapárti memorandumról, erről az ellenzék többet tud. Tisztelettel kérek egy negyed óra meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Laky Dezső: T. Ház! Én nem ismerem annak a memorandumnak szövegét, amelyeit a kisgazdapárt a miniszterelnök úr elé terjesztett. (Zaj és mozgás a sze'sőbaloldalon.) Miután a dolgot nem ismerem, nekem ezzel az egész memorandummal szemben az a véleményem, amit a nagy görög bölcselő Platon Socrates védőbeszédét tartalmazó híres munkájában így fejezett ki (oilvassa): »Megvan ám az a hibájuk, ami a költőknek, ezeknek a derék kézműveseknek is. Mivel ugyanis a mesterségüket mindegyikük derekasan végezte, azt hitte, hogy más egyéb igen fontos dolgokban is a íegbölcsek.« És másutt: »Meit amint látszik, közülük egyik •sem tud valami szépet és jót, de míg mások azt hiszik, hogy tudnak, pedig nem tudnak, — én, aminthogy nem tudok, nem is hiszem 1 , hogy tudok.« ' T. Ház! Soki olyan ember futkos manapság az országban, aki azt gondolja, hogy egyedül ő fogja a hazát megmenteni. (Ügy vtßnl Ügy vßU! a jobboidalon.) Elismerem, hogy ezekben az emberekben gyakran komoly hazafiaisr felbuzdulások vannak, mint ahogy korább ami sem .vontam sohasem kétségbe azoknak a politikusoknak], vagy egyszerű magyar embereknek ,az elgondolását, akik talán másfelé irányították el privát használatra szánt elgondolásukat. Én mindenkor jóhiszemű ember voltam. Az a vélenyeni, hogy új meg új! tervezgetés eket még nagyon sokat kell majd az idők során hallanunk és végteteml hiba lenne az, ha azoknak túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítanánk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — FeJJéiáltások a szélsőb Joldaíon: Hábwúbalni vagyunk! — Botár István: Felületesség olyasmit védeni, amit saját bevallása szerint nem olvasott el!) s lovaggá ütnénk olyan felfogások vallóit, akik. elgondolá saijkat íziben írásba is foglalják! Mélyen t. Ház! Ezekniefo &, kérdéseknek tárgyalásával függ össze a mélyem t. ellenzéki vezérszónok úrnak az a kifogása, hogy a belügyminiszter úr tárcája tárgyalásánál tartott szerintünk kitűnő záróbeszédében miképpen nyilatkozott a politikai pártok hol emelkedő, hol pedig elhomályosuló csillagáról. Én úgy hiszem, hogy a,z a körülmény, hogy a belügymíiniszteir úr ,a. különböző, hol felfelé törő, hol meg visszacsúszó sí a csúcsponton már lassanlassan túl jutott politikai pártojkfkal általánosságban foglalkozott, e z azt mutatja, hogy egyenlő mértékkel mért. Mert megtette a magyar ezt az egyenlő mérlegelést a politikában kivétel nélkül minden párttal szemben, amelyről nekünk tényleg az a véleményünk, hogy csillaguk lefelé megy. Ő, aki a politikai pártok munkáját kötelességéhez mérten .valóban állandóan éber figyelemmel kíséri, (Ügy van! jobb, felől) legjobban megállapíthatta ezt. T. Képviselőházi Rátérek Imrédy Béla képviselő úr (beszédének egyik liegérdékesebb, a záró részére.. A maigyarság világpolitikai helyzetével foglalkozott. Elgondolásainak, gondolatiűzésénefe a lényege az, ami tulajidonképpen valóban évszázadok óta benne van a magyar politikai élet tudatában, miért nem csupán Wesselényi Miklósnak pompás vezércikkei — akarom mondani, röpirata — tárgyalta etet a kérdést. Méltóztassék átvizsgálni az idősebb Andrássy Gyula gróf külpolitikáját, annak gerincében nem) szerepelt-e mindemkor szintén' a keleti veszély megérzése s az azizal szembeni való védelmi hálózat megállapításának szüikséigel! Akkor keleti veszélynek, korábbtan orosz veszel ymelk, később pánszláv veszélynek mondták; ma bolsevista veszélynek mondják, Mindegy, a lényeg az, hogy Európának közepén, valamint nyugati részén, — sajnos, közepén hamarább, mint a nyugati részén — mindenkit fenyeget egy irtózatos nyomás kelet felől, amelynek nagyságát valaha Dzsingisz khán révén nemcsak Magyarország, hanem a tőlünk nyugatra lévő államok is érezték s amellyel szemben a középeurópaí nemzeteik és népek mindenkor azt vélték, hogy kötelességük .azzal .szemben védekezni, annak támadását visszaverni. Nincs ebben a Házban egyetlenegy ember
