Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
:ï8(i Az országgyűlés képviselőházának 347. űiese 1943 november Sö-án, kedden. ború súlyos éveiben — olyan súlyos, ok* amely, bármennyire »szeretnénk is valamennyien lelkünk, szerint ebben a kérdésben egyszer már pontot tenni .az ügyek fejlődésére, miégis azt piairancsolja nekünk, hogy,: emberek, hallga, vigyázzatok, egy túlzottan gyors lépés itt talán nagy bajóiknak, szerencsétlenségeknek volna az elindítója. (Mozgás a szélsőbaloldcfton.) Hogy azi a Magyarország, amelynek utolsó húsz évéről Imrédy képviselő úr is olylain meleg szavakkal nyilatkozott, mennyire tudta, ml a kötelessége ebben az irányban, annak bizonysága azoknak az egymásután következett törvény alkotásoknak egész sora, amelyek millió holdnyi tömegben moKidították meg a földet, amelyek tömérdek embernek házhelyet adtak. Ezeknek a tevékenységeknek egyik logikus következménye volt az 1940 :IV. te. amelyről mondhatják azt 1 , hogyl nines végrehajtva, de azért résziben a házhely kérdésében mégis végre van hajtva. Hallottuk a földmívelésügyl miniszter úrtól, hogy milyen tömieglbein osztottak ki házhelyeket és a törvény végrehajtása majd megtörténik más vonatkozásban is. (Piukovieh József: Bár igaz volna! — Egy hang jobbfelöl: Meglesz! — Felkiáltá \ok d szelsőbaldldaUn: Mûk\or?) Imrédy képviselői úr korábbi parlamenti beszédeiben, ebben a vonatkozásiban! mindenkor nagyon helyesen használta azt a kifejezést, hogy ő és pártja nem akar egy nyaklónélküli földosztásnak a ipropagálójia lenni. (Piukovieh József: Ami most folyik!) Isten ments', fel se tennők róluikieat sohasem. (Mozgás a széisőbaloldekion. — Elnök csenget.) De ugyanakkoir a t. képviselő úr mási oldalról Italán, nem egészen tisztám és világosam, illetőleg talán nem teljes mértékben és jelentőségében ismeri fel azokat a nehézségeikeit, amelyek ma egy nagyarányú birtiokelaprózódási politikának az útjában állnának. Mert bármennyire tény az,, hogy a miagyair közellátás mai kvalitatív irányban halad, mégis csak számolni kell ássál, hogy háború idején ,azt ,a; termelési ágat kell az első vonalon tartani s níagyságábaini megőrizni, — a búzatermeilésre gondolok — amelyről tudjuk, hogy nem, Jó, de a háború vaskénjszere meglő vetéli, ho'gy azoiki az üzemek, amelyek a: búzából sokkal többeli termelnek, mint a kisüzemiek, nagyban m egészben) továbbra is zavar nélkül tudják ^munkásságukat kifejteni. (Helyeslés $obbfelő\l) T. Ház! 1A. másik oldalról kétségtelen), hogy azok az intézkedések, amelyeket a közelmúltban', ennek az évnek folyamán, ; a kormány tett, a magyar állam tulajdonába került! 'földbirtok megfelelő szétosztása érdekében, minden kétséget kizáróan azt mutatták, hiogy azok az elvek, amelyeiket a képviselő úr hangoztatott, r- eizek közölj például az„ hogy e«zekből a földekből a háborúban érdemet szerzett, ott vérzett, magukaitkitünteiteítít emberek 1 kapjanak elsősorban — valóban a kormány programmait alkotják, Remikéi] attól félni, hogy ez nemi így fog történni t alninak az Ötszázezer holdnak a Szétosztásánál, amelyről a földművelésügyi miniisziter úr steeiriht hamaroisan szintén szó lesz majd. (Mozgás a széí$őbalhlda\<\om.) Dei legyen szabad nekem itt egy kérdésre a ti. Ház nagyérdemű figyelmét felhívnom, (Hátijuk! Halljuk! jobbfelől) egy olyan kérdésre, amely rendszerint a háttérben miarad, amelyet rendszerint nem olyan élesen exponálnak, pedig mindennél inkább mutatja azt, hogy ez a kormány, amely iránt én és a Magyar Eleit Pártja meg nem törő bizalommal vagyunk, (Ügy van! Ügy van!_ jobbf$Ől és a középen.) imienniyire szívén viseli a mezőgazdaságnak és ezen keresztül kivétel nélkül minden, a mezőgazdaságban dolgozó embeirnek érdekét. T. Ház! Magyarországon divatossá vált és al legutóbbi években mind sűrűbben és sűrűbben hallatszik egy megállapítás, amelyet ebben a Házban — ha nem csalódom — 1939 novemberében határozott szóval először én fejeztem ki, amikor azt mondtam, hogy ez az ország töhbé nemi mezőgazdasági állami, nemi: ez az ország agráripari állani és soki jel; van arra is, hiojgy taláni az újabb időiben »ez az ország^már az iparagrári álllamok vonalán áll. (Mozgás a szélsőbaloidaíon-) De az a törekvés, s ennek a kormánynak az az elgondolása, hogy igenis, őrizze meg, tartsa fenn Magyarországnak ezt az agrár-ipari, vag*y mondjuk ipari-agrár jellegét, maga után vonja azt a következményt, hogy a mezőgazdiaiságot minden erővel fokozza s anînalk hatályosságát mind a termelés miemmyisiége. mind minősége tekintetében magasabb fokra emelje. Csak-így tudja az ország egyfelől az ipari lakosság köréiben jelenttkeziői nagyobb élelmiszerszükségletet kielégíteni, másifelői ugyanakkor a külföld számára is at nekünk annyiira szükséges ipari nyersanyagokért, ipari cikkeken Ikiívül, megfeilelői ellenértéket' juttatni. Éppen ezért, elméletileg talán, kifogás tárgyává lehetne tenni azt, hogy háború idején i&gy ország nagyarányú mezőgazdasági 'beruházási politikát folytat. De» bár háború idején tulajdonképpen kivétel nélkül minden tőkeiinveiszticíót elsőrendűen ' és sajátlagosan a hadiipar, a 'hadigazdálkodás szolgálatába kell állítani, mégis úgy érzem, ho»gy ennek a kormánynak! majd a messze», késő idők ítélőszéke előtt egyilki legnagyobb érdeme az lesz, hogy vojlt szíve ési bátorsága ahhoz, hogy egy nagyarányú gazdaságfejlesztő programtmot dolgozzon ki iái jövőre vonatkozólag. (Ügy VÍOM! Ügy van! jobb felől — Piukovieh József: A mezőgazdaiság is hadiüzem!) s amely pnogramm végrehajtására kemény akarattal mindent megtesz. (Helyeslés júbbfelőt) T. Házi! A képviselő' úr ezzel kapcsolatban megemlítette a közellátásnák nénoiely »kérdését és szólt a feketepiaic proWémáiJáróli, valamint az érvényben lévő beszolgáltatási rend bizonyos hiányosságáról E szerint a mezőgazdasági népesiségmek nem is éppen jelentéktelen súlyú köreiben korábban olyan felfogás támladhatott, hogy a beszolgáltatás! rend keretéin 1 be nem taritoizó feleslegeket szaibadoai lehet à piacom értékesíteni. Ez a megállapítása engem két okiból érdekel. Egyrészt azért, mert rátapintott a dolgok elevenjére, amikor a feketepiac kérdését a mezőgazdasággal is kapcsolatban érintette'. Hiszen nyilvánváló, hogy a feketepiac létében- — bár szerencsére mindig kisebb és kisebb volumenéiben — része Van annak a sokszor oktalan, sokszor meg nemi érthető; de mindienki részéről egyformán elítélendő kapzsiságnak, önzésnek, aimely az embereket egy csábkép után viszi — a pénzben is kifejezhető jiaiyak nagyobb tömegei felé. (Ügy van! Ügy van! jobbfMót) Ebben a telein tétben ninßs különbség az or; szag különböző osztályai között és a falusi népben is sikerült olyan atmoszférát kialakí-' tani, amelynek megszüntetésére meg kell mindent tejnni és a kormány minden lehetőt meg is tesz. Ami azomban a másik szempontot ü"
