Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
Az országgyűlés képviselőházának 347, ben foglaljunk állást. (Ügy vem! Úgy vmi! — Taps <a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A most lefolyt költségvetési vitában pártszövetségünk képviselői lelkiismeretesen és komolyan kivették ai maguk részét, A pénzügyi bizottságokban és iái költségvetést tárgyaló szakbizottságokban ülő képviselőitársaim tanúskodhatnak arról, hogy pártszövetséeünk képviselői és köztük jó magam, is, ismételt tárgyilagos felszólalásokkal igyekeztünk hozzájárulni a parlament közös munkájához. Ugyanezt tettük a költségvetési vita során is vezérszónokaink és többi felszólaló képviselőink utján. Magam meghallgattam va la mennyi miniszter úr felszólalását, figyeltem a Háznak nem mindig kielégítői látogatottságát és ezért úgy érzem, erkölcsi jogosultságot nyertem arra, hogy a magam és a pártszövetség nevében is levonjam azokat a konzekvenciákat, amelyeket a most lefolyt költségvetési vitából lelkiismeretünk szerint le kell vonnunk, (Ügy van! Ügy ixm! as szébsőbaloldatom.) Be tartva azokat a korlátokat, amelyeket az ország életbevágó fontosságú érdekei szabnak meg számunkra, nyíltan és mindiein! kendőzés nélkül fogok beszélni. A rétóri versenyek ideje lejárt, sallangokra szükség nines, a lényegre kell szorítkoznunk. Páriszövetségüinlk; képviselni ismerik beszédem tartalmát, méltóztas sianak azt tehát úgy, felfogni, mint a legna gyobb ellenzéki parlamenti alakulatnak lelkiismeretesen és alaposan megfontolt megnyilat kozását. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélső baloldalon.) A 'honvédelem kérdését bocsátom előre. Örömmíelj áíilapítom meg, hogy van egy kérdés, amelyben mindnyájan pártkülönbség nélkül egyek vagyunk és ez az, hogy azi országinaki jobban mohit valaha, szüksége van hősies szellemű és a lehetőségek legmagasablbf okú kihasználásávall' korszerűen felfegyverzett és kiképzett hadseregre. (Ügy van! Ügy van! Taps a széhőbailqldaion.) A honvédelmi miniszter úr beszédéből pedig megnyugvással láthattuk, hogy a honvédelmi tárcának ügyköre nemcsak szakszerűségi, hanem a legmagasabb nemzetpolitikai követelmények szempontjából is jó kezeikiben van. (Ügy van! Ügy van! Taps a széhőbaloMalon.) Állásfoglalásunk keretélből tehát kiemelhetem a honvédelem, a szoros értellteimben vett honvédelein ügykörét, amelyben az intézkedésnek a joga, de egyben kötelessége és a® ezzel járó felelősség ás a honvédelmi miniszter úrra hárul. Amit elmondandó vagyok, az tehát nem vonatkozik szűkebb értelemben vetífj honvédelmi, hielyesiebbein katonai kérdésekre. T. Ház! Háborúban vagyunk, ha sokan ebben az országban nem is aikarjájki észrevenni A háborúiban elkerülhetetlen nehézségekkel kerülünk szembe, nélkülözéseket, kockázatokat, áldozatio'kiait kell vállalanunk. Ezen semmiféle konmiányreitidszer és semmiféle kormány segíteni nem tud. Felelőtlenül járna el az. aki ezekért az elkerülhetetlen nehézségeikért, bajokért; áldozatokért és veszélyekért a kormányt tlejnné fe'l'ettössé. de t. Ház, ami ezen az elkerülhetetlenen felül mutatkozik, azért igenis felelősség terheli a kormányt és meg kell állapítanom, hogy, sajnos, van sok, amiért, felelősség terheli. (Ügy van! Ügy van! Taps " szélsőbaloMalon.) Parlamentáris rendszerben álktotlmáinyos éjlfotet élő nép vagyunk: ezzel szeret dicsekedni hivatalos sajtóink és propagandánk. A parlamentarizmusnak, híyei szerint, belső értékét az adtja meg, hogy a nemzeti problémák, megoldáülése 1943 november 30-án, kedden. 373 sánál hatngoit nyernek a legkülönbözőbib nézetek és felfogások és hogy, kölcsönös meggyőzés útján alakiul ki a nelmzet akarata. Hozzá teszik és elismerik a parltatmen tárizmus hívei, hogy a parllamenti rendszer csak úgy funkeionállhat fielyiesen, ha elsősorban a sajtó révén megvan a parlament és a közvélemény között az az élénk kapcsolat, amelly «sakngyan lehetővé teszi az országban megnyilatkozó nézetekr nek és felfogásoknak a parliameintben való érvényrejutását és csak ez az élénk kapcsolat akadályozhatja meg azt, ami ugyan ineim, nálunk, de számos külföldi országban előfordult, hogy a parlament céhbeli politikusok intrikái nak és megalkuvásainak méltatlan játékává fajult 1 . (Ügy van! Ügy van! a mélsőbaloMafon.) Feladatáull tűzik ki toválbbá a parlamentnek — és ezi a lényeg szerintem, — hogy ellenőrizze és ha kell, felelősségre vonja a végrehajtó hatalom gyakorlóját, a kormíányt, amelynek szerepe a» ügyek gyakorlati intézését il'etőleg a korszerű államszervezetekben ma egyre nagyobb, sőt döntőbb jelentőségűvé válik. Hogy ebben az ellenőrzésben és felelősségrevonás* ban is előkészítő éspedig fontos előkészítő szerepet játszik a kapaicitálás és meggyőzés, az csak természetes. A imoslt lefolyt költiségvetési vita és három inte,rpellá;ciós nap Molylása bárkit meggyőzhetett arról, hogy parlamentünk megcsontosodott, a pártkeretiek megmerevedtek, az érvelés süket fülekre talál (Ügy van! Ügy van! a szétsőbaloldcMon,) és a meggyőzési leghalványabb reménye sem áll fenn sem a kormánnyal' : sem a többi párttal szemben. (Ügy van! Ügy van a széhőbvMoldalon^) Sőt továbbmegyek: komoly felszólalásokait, takar a mi álláspontunkat, akár homlokegye nest ellenkező álláspontot képviseljenek, a kormány, taigjai sokszor feleletre sem méltatnak. Mintha felesleges ballasztnak érezné a kormány a parliament működését, amely idejét lefoglalja, mert hiszen alapjában véve beszélhet itt bárki bármit, annak semmi befolyása! és hatása nines a kormány gesz ti ójára. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldálon. — Baky László: Ezt tapasztaltuk!) Az ország legéletbevágóbb külpolitikai kérdéseiben elhangzott a napokban egy beszéd, amilyen háborúban álló nemzetek parlamentjében máshol sehol sem hangozhatott volna el(Ügy van! Ügy van! a szé'sőbatoldalon. — Baky László: Szégyene a parlamentnek! — Rapcsányi László: Elég szégyen!) Erre a beszédre, amely hivatalosan folytatott külpolitikánknak végzetes, következményekkel já|ró megváltoztatását kívánta, az igen t. túloldalnak akkor jelenlévői képviselői (Feilkiáliások a szélsőbalioléaJkM: Némák voltak!) udvarias, mondhatnám, inkább aranyközéputas hallgatással reagáltak, (Ügy van! Ügy vem! a szélsőbaHoldiaíon. — Mozgás jobbfelő\ ] . — Kölcsey István: Most is! — Felkiáltások a szélsőbalold/iy bon: így volt! — Kölcsey István: Most is!—Maróthy Károb': A Napló beszél! — Zaj.) Elnök: Csendet' kérek! vitéz Imrédy Béla: A külüii y miniszter úr pedig nem teljesítette azt az elemi köt elégségét, hogy ezt a súlyos támadást, vissza verje, sőt megállapította a, Ház egyetértését, és legfeljebb nüanszokiban vagy bizonyos kérdések meglátásában (Oláh György: Niiamszok!) kon«íedálta némi eltérések fennállásait, azután egy szépen hangzó mondattal fejezte be és zárta lu ezt az incidenst, ímegálliaipítván a felfogások egységét abban; hogy a magyar külpolitikának
