Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-347
374 Az országgyűlés képviselőházának 347. ülése 1943 november 30-án, kedden. csak egy célja lehet: azt a z utat követni, amely ái nemzet boldogulásához vezet. (Helyeslés jobb felől — Mozgás ai szélsőbaloídalon. —-K'állay Miklós miniszterelnök: Ez természetes!) À külügyminiszter úrnak ez a mondata voltakép helyes 1 , de ez a mondat — bocsánatot'kérek, — színtisztái politikai truizmus, hiszen külpolitikánk, egyálltaláibiam miLndentfa jtial politikánk, sőt) minden magyar ember magatartásának nem lehet más természetes meghatározója, mint a nemzet boldogulásai, mert különben nem volna magyar. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Ez természetes.) T. Ház! Elég volt ezekből a tetszetős, die semmitmondó általánosságokból. (Oláh György: így van!) Kekünk nemi az ai feladatunk, hogy ilyenekben tetszelegjünk, hanem hogy pontosan m,egj elölj ük azt az utat. amelyen el lehet érni a célhoz, a nemzet boldogulásához. (Helyeslés 'és íum ŰI szélsőbaloldalon. — Oláh György; Ez a lényeg!) A politika az eszközök megválogatásáiu-ak tudománya f vagy művészete, nempedig maguktó] ; értetődő erkölcsi: célkitűzéseiknek szellemi erőfeszítést nem igénylő ismételgetése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.) És hogy a kövieteinidő út meghatározását illetőleg pontosan 180 fokmyi eltérés van egyfelől a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párti felfogása, másfelől az általiunk is támogatott hivatallos külpolitikaiil felfogás között, az olyain világos ebben a teremben imindfönki előtt, hogy csak megdöbbenéssel hallhattuk a politikai couéizmusnialkj ezt az eltúliziását, ami itt pénteken megnyiiilvánulit. (Ügy van! Úgy van! a széhőbaloléaRon.) De hasonló jelenségek merültek! fel más tárcáknál is, ahol a miniszter urak előszeretettél Iburkolództak dicséretes, de mindenki által unosuntig isimért célmeghatározásolki ködös által ánosságaiba, azonban nem jelölték meg a célok eléréséhez szükséges konkrét utakat és beszédjeikben sok helyen semmit sem hallottunk arról, hogy miiként fogják! például pénzünk fenyegető válságát elkerülSnii hogyan fogják árstruktúránkat fenntartani, az áruforgallömi szabályos menetét kézbieyeinmi és a feketepiacot letörni, hogyan fognalki. tisztességes és hozzáértő kereskedeílimet klalakítaini, hogyan »fogják az ország. takarmány méri egét rendbehoizni, hogyan fogják a mezőgazdasági munkásság és a klisgazda társadalom legel e>mibh ruházati és lábbeli szükségletét biztosítani és a mezőgazdáság felszerelésének lerongyolódását megakadályozni, miképpen fognak Sízembeszáilnai a légiveszélyből eredő károsodásokkal, — hogy csiaiki ezeket a példákat említsem. Hiába hangzott el' sok súlyos bírálat, a mámiszter urak udvariasan megköszönték az objektív bírálatok keretében elhangzott egyes elismerő vagy koncedáló megállapításoklat és lehetőleg nem feleltek a kérdésekre vagy kritikákra. A saljtó nagyrésze pedig közölt egyáltalában el nemi hangzott miniszteri beszédet, harsoroázta az egységet, az egyetértést, és az ellenzékneii a kormány bödcseségét kidomborító és igazoló megállapításait, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloídalon.) s ezzel tökéletesen! hamis képet kapott a közvélemény arról, ami itt a parlamentben történt. (Ügy van! Úgy van! a széhőbaloldalon.) A sajtóűenzurának és a sajtóirányításnak ezzel a kezelésével a ; kormány meghiúsította a parlamentarizmus helyes működésének azt a kiegészítő garainciáját, amelyeit . a közvélemény és a parlamenti pártok közötti kapcsolat ápolása és fenntartása elsősoriban a sajtó útján kell, hogy jelentsen. (Ügy van! Ügy van! y a szé )sőbalal\dalon.) Nincs meggyőzés, nincs meg a ka paci tálas ~ lehetősége, de még a replika kötelezettsége is sokszor a sutba ke- t rül. Nines érintkezés a közvélemény és a parlament között és a mindenki által érzett bajoknak és a hovatoiválbb tragikussá váló feszültségeknek tudatában élő közvélemény Összes rétegei, ki-ki temperamentuma szerint, hol ' kétségbeesve, hol nevetve, hol nemtörődömséggel nézi, hogy a tisztelt honatyák a parlamentnek, ebben, a kelilienresen temperált attmoszférájában hogyan játszanak egymással, ut aliquid íecisse videatur. Ez a játék nem méltó sem önökhöz, sem hozzánk, sem a parlamiemthez, nem méltó az országhoz és tisztelettel megjegyzem, hogy nekünk vajmi kevés kedvünk van ebben a játékban résztvenni. (Ügy van! x Ügy van! Taps a sééisőbalolda lom-) Nem kivánrunk • sokat, csupán annyit: tessék az ország közvétemélniye előtt a valóságnak megfelelően feltárni azt, ami a parlamentben történik, (Ügy van! Ügy van! s a szélsőbaloléalon.) tessék hangot adtai a bírálatnak, a tanácsnak, a kérdésnek, az aggódásnak úgy, ahogy az elhangzott. Tessék komolyan venni, ami itt történik 1 , tessék a miniszter úrnak választ adni ai felvetett kérdésekre, tessék a miniszter uraknak a nemzeti egyetértés megrepedt fajait határozott polititkával újraépíteni* de nem a repedéseket percek múlva -le hulló vakolással úgyahogy, átmeszelni. (Ügy v'ü)n! Ügy van! Na\g& taps a szélsőbaloldalon. Láthatták, t. Ház, hogy mérsékletet tanúsítottunk, láthatták, hogy hajlandók vagyunik elismerni a jót is, deí az nierai járja, hogy azután cserélbe' *a sajtó ban a csak ittrott elhangzott elismerő, megállapítások jelentkezzenek, ai kritika pedig elsikkad. (Üg[u van! Ügy van! a széhőbaloldalon.) Vagy helyreállítják ai .meggyőzés, a, kapacdtálás, tehát a politikai fejlőidés és haladás lehetővé tételét biztosító légkört fa parlamentben és a, közvéleménynek s a Háznak kapcsolatát a sajtóban, vagy nézzünk szembe azzal iái ténnyel, hogy amit mi csinálunk, önámítás pusztán, (Ügy vom! Ügy van! «t. szélsőbaloAàdom.) • Ha erre nem kapunk garanciát, ha ezt nem 1 ái juk tettekb en megnyilvánulni, % akkor komoly fontolóra kell vennünk, vájjon szaiba.d-e nekünk továbbra is hozzájárulnunk és segédkezet nyújtanunk ahhoz, hogy az ország, sot továbbmegyek, a világ közvéleményét hamis 1 látszatokba ringassuk (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: így van!) és eleve tiltakozom máris az ellen, hogy ennek a felszólal ás ómnak megint elferdített tartalmai jelenjék meg a sajtóban. (Élénk helyeslés és nagy taps a\ szélsőbaioldalion.) Nem az a lényeges, hogy hány sort írnak egyik-másik lapban, erről a felszólalásról, ami lényeges t ami éa*dekel és amihez ra gaszkcidlnom kell, azaz, hogy hamis képet, ne adjanak róla. (HelyWsMs és taps a szélsőbaloldalon. — Rapcsántyi László: Ez becsület dolga.) Mivel pedig számolnom kell azzal, hogy parlamenti működésünk esetleg önhibánkon kívül meggytőzőtiésüínjklkieil' ö&szelegyieztethete'llenné! válik, legalább részeiben, ennek következtéiben kötelességemnek érzem, hogy egészen tömöreto rámutassak a magyar életnek azokra a problémáira, ahol bíráló, óvó és figyelmeztető szavunknak lelkiismeretünk szerint el kell hangzania, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldaIon ) 'Égető és fájó kérdés a .földprobléma. Na-
