Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

372 Az országgyűlés képviselőházának $4Î. vizsaálása, megvitatása a most meginduló fel­hatalmazási vi'ia során felszólaló vezérszónOj kokra, és szónokokra vár; számomra, az előadó számára, csupán az kínálkozhat, hogy a felha­talmazási törvényjavasltait tárgyalásával kap­csolatba hozni szokott bizalmi kérdés felvetésé­vel foglalkozzam, e célból a magyar ország­gyűlés múltjába visszapillantsak, a történelmi tényeket feliszínre hozzam, emlékezetbe idézzem és a konzekvenciáktait levonjam. T. Ház! Felszólalásom elején ismertettem s az állami költségvetés közigazgatási és jogi je­lentőségét, Eaútt'aíl arra kívánok rámutatni, hogy parlamentáris állaimokfcian a költségvetés egyúttal nagyfontosságú politikai intézmény is, úgy hogy amiikor az országgyűlés költségvetési jogával él, a közigazgatás minden résiZjét beható vizsgálat alá veszi és az egész közigazgatás működését kritikájával illeti. A költségvetésnek politikai jelentősége ab­ban jelentkezik, hogy az országgyűlés a költ­ségvetésen vagy jelentéktelen, esetleg jelenté­keny változásit eszközölhet, vagy az egész költ­ségvetést megtagadhatja. A költségvetési fel­hatalmazás megadása 'tehát az országgyűlés részéről bizalom kérdése. Érdekes vizsgálnunk, hogy ez a politikai felfogás mikiéint, fejlődik ki nálunk. Az 1867 után kezdődő alkotmányos korszak­ban eíli'eintte nem volt egyöntetű a gyakorlat. Az ellenzéki mérsékelt tagjai a feKhatalmazás megtagadásáért felelősséget vállalni nemi alkar­tak. Különösen érdekes Tisza Kálmánnak az el­lenzékein tanúsított magatartása, aki a Ló­nyay-kormánynak három költségvetését és in­demmitását is megszavazta (Kunder Antal: Az rendes ember volit! — Ilyen kell lene a kor mán y­matkj! — Derültség a szélsőbaloldalion. — Raj­niss Ferenc: Éljen Tisza Kálmán. — Derült­ség a szélsobalo dalom.) Széli Kálmán kifeje­zést adott annak a véleményének, hogy az 8a­deumitásból bizalmatlanságot faragni nem he­lyes. Gróf Apponyi Albertnek is az volt a meggyőződése, hogy helyesebb volinia. ebből bi­«aílimi kérdésit nem csinálni. Â.md'e az ellenzék más felfogásba ment át és kiésobb gyakorlattá vált a költségvetési vi­tánál a pártpolitikai szempontoknak nagy te­ret adni- Volt, aki azt állította, hogy a költség­vetés megszavazása azért hizallmi kérdés, miért ennek a rendi országgyűlésre visszanyúló gyö­kerei, okai vámáraik». Nevezetesen a rendi or­szággyűlés ama gyakorlatára hivatkozott, amely szerint a rendek, mielőtt a király javas­latának tárgyalásába bocsátkoztak vollna, élőbb sérelmeiket adták elő és azoknak orvos­lását kérték. Ennek azután az lett a következménye, hogy míg az 1867 utáni időkiben eleinte tárgyi okokat kellett a felszólalónak birálatában fel­hozni és szakszerűen hozzászólni a költségve­téshez, addig később csak bizalmatlanságokat, nem pedig a költségvetés visszautasítását indo­koltaik. T. Ház! Szeretném inyomatékkal hangsú­lyozni, hogy amiint állam nincs közigazgatás nélkül, úgy modern állam nem lehet költség­vetés nélkül. A költségvetés aiz államháztartás •> (folytonosságára és az állami funkciók ellátá­sára nélkülözhetetlen és szükséges, hogy a köz­igazgatás egy napig se akadjon meg, hogy a minisztérium eljárása a felhatalmazás hiányá­ban alkotmányellenes ne legyen. Deák Ferenc szerint a költségvetés, megál­lapítása nemcsak joga a t. Háznak, hanem kö­telessége is és amely pillanatban a megállapí­tás lehetővé válik, más mód, mint a m egállá- | ütésé 1Ù4& november uö-án, kedden. pitas nincs. Deák^ Ferencnek ez a megáilllapí­tása, tehát szigorúan előírja, hogy a felhatal­mazás megadásainál az országgyűlés erikölesi kötelességnek van alávetve. Tovább fűzve a gondolatmenetet, ha látjuki, a magyar parlamentarizmus múltjából, hogy komor időkben a bizalmatlanság elnémult, ha valóban megérezzük annak szükségét, hogy itt a népek küzdelmének közepette nekünk magya­roknak nemidsak, hogy nem szabad egymást marcangoltai, hanem egységbe forrva dolgoz­nunk kell a boldog magyar jövőért, legyen sza­bad kérnem a t. Házat, a, jobboldalon, a közé­pem, a baloldalon, az elllenzéfoi padsorokban ülő igen t. képviselőtársaimat egyaránt, hogy a pártpolitikai szempomtok félretételével, a reá­juk, törő bizalmatlanság legyőzésével a felha­talmazást méltóztassanak megadni annaki a kormáinyinak, amely nemzieti létünket veszé­lyeztető időkben, — amikor egész Európa ve­szélyben van, — a magyar hivatástudatnak, a nemzet érdekeinek és becsületének szem előtt tartásával áldozatos felelősségtől áthatva tör­ténelmi feladatra vállalkozott. T. Ház! Az igen t. minisiziterelnök; úr a most tárgyalt költségvetés vitájának! eleijén a miniszterelnökségi tárca tárgyalása allkalmá­vaJl elmondott nagyvomajtí, a magyar lelkek­ben mély nyomokat szántó, televény talajra találó expozéjában mulníkatárskémt hívta fel az egész nemzetet, azokat is, akik bíznak benne, akik követik és azokat is, akik biralják. E fel­szólítást köyetöleg az ellenzéki padsoroklból a vitában elsőnek részt vett t. képviselő társa m kifejezésre juttatta, hogy a felhívás nyitott ajtókra tállal. Én úgy velem, t> Ház, ez a meg­ajáraliási vita kínálkozik első alkalmul arra, hogy az igen t. minisztereiniök úr felhívása va­lóban nyitott ajtóikba taláron. Tiszteilettel vagyok bátor javasolni, hogy a megajánlási javaslatot mind áltatlánosságbam, mind részleteiben elfogadni méltóztassék. (He­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közüHi Mocsáry Ödön jegyző: vitéz Imrédy Béla! Elnök: vitéz Imrédy Béla képviselő urat illeti a szó. vitéz Imrédy Béla: T. Ház! (Halljuk! Haiti­jük!) Az előadó úr tárgyilagosan ismertette az előttünk fekvői törvényjiaivaslatot és azután a bizalmi kérdéssel foglalkozott. Higgye el ia, t. Ház, én lennék a legboldogabb, ha az előladó. úr felhívásának eleget tehetnék és ha ezekbői a padsorokból is megadhatnám, a kormánynak a felhátaimaizást az 1944. évi költségvetési vite­lére. Én lennék a legboldogabb, ha követhet­ném azokat a példáikat, laimelyeket most itt fel­sorolt. Boldog lennék azért is, mert ennek elő­feltétele valószínűleg egy olyan nyugodt euró­pai atmoszféra lenne, amilyen akkor uralko­dott, amikor az ellenzéki padsorokból elfogad­ták a költségvetéseiket. * T. Ház! Előre kell bocsátanom azonban, hogy nem tehetek eleget ennek a felhívásnak és majd később, beszédem folyamán meg fo­gom okolni, miért nem tehetek eleget és nem fogadhatom el ezt a törvónyjaviaslatolt, nem ajándékozhatom meg ai kormányt bizalmunk: kai. T. Ház! A nemzet egységének a kérdése nem ettől függ. A nemzet; egységének a kérdése az általános politika irányvonalainak, tisztasá­gától függ és éippen ez az, ami minket arra késztet, hogy a felhatalmazási javaslattal szem-

Next

/
Thumbnails
Contents