Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1943 november 29-én, hétfon. 363 Az ingatlanforgalom szabályozása tekinteté bem expoEemubam rnár voltam bátor bejelenteni, hogy rendeletet tervezek, amely hivatva lenne arra, bogy eaekat a túl maga s árakat vagy lényonn-ja, vagy ha nem, akkor a túlmagns árakból megfelelő részt elvonjunk, s ezae] bizonyos vásárlóerőt at forgalomból kivonjunk. Ez a tervem változatlanul megvan és amint a költségvetéssel és az appr^priádéval készen leszünk, máris a 42 tagú országos bizottság elé fogom, terjesztetni. Természetesen gondolnunk! kell itt bizonyos kivételes esetekre, amelyekre Bethlen t. képviselőtárséin is célzott, mert hiszen egészen általánosítani wem lehet. Például csak egy esetet mondok: 1I;Í valaki eíladja^ egyik ingatlanát és vesczi helyette egy másikat, akkor nála, tényleg csak ingatlancsere történt és nem ingatlanvétel. (ŰOIJ van! Ügy van! jobbfehV. — Csoór Laj°s: Miért adja el? Ez is lényeges! — Egy hány jofobfelől: Nem tetszhk neki! — Zaj.) Én osztozom mélyem t. kepviselotarsatm'nak aibbam a véleményében, hogy se a föld, se a ház ne legyem itt örökös adás-vétel tárgya, (Cs°íó r Lajos: Ez a helyes!) ragaszkodjanak az emberek a földjükhöz, a házukhoz és ne hagyják! megszédíteni magukat azzal, hogy most óriási összegeket kínálnak érte, csakhogy kihúzzák alóluk a földet, elvegyék a házat. Éppen ezt akarom megakadályozni. Ne méltóztassék gondolni, hogy ez a rendelkezés, amelyet tervezek, az állam, bevételeit végeredményben fokoízni fogja. Véleményem szerint áldozatot fogunk hozni. (Egy hanti a szélsâl)o r bl dalon: A szolnoki lyolgárntpster is r'af/aszkodik a földjéhez! — Zaj. — Elnök cscnyeL) A beruházások kérdésével is méltóztatott foglalkozni 1öbb képviselőtársam, de különösen Esterházy képviselőtársam és ebben a gazdaságosság kérdését méltóztatott igen nyomatékosan.,— sőt mondhatnám;: nagyoja nyomatékosan — figyelmembe ajánlani. Megmondom magam is, hogy amikor ilyen óriási terheket .rovunk a lakosságra és amikor a lakosság ezeket a terheket — mondhatjuk — zokszó nélkül viseli, mert nagyban-egészben mondhatjuk, hogy zokszó nélkül viseli, (Úgy V0t! Ügy van!) amiért, megint le kell szögeznéni, hogy hálával tartozik az: adófizetőknek -az egész nerntzet. (Ügy v:in! Ügy van! — Taps.) amikor tehát — mondom — az egyik oldalon ilyen nagy áldozatokat kérünk, akkor tényleg lelkiismereti kérdésnek keli lennie annak, hogy a másik oil dalom a kiadott fillérek, pengők' és milliók, tíz- és százmil'Hók megfelelően gazdaságosan! használtassanak fel, amivel azt hiszem, mindketten azt értjük, hogy úgy használtassanak feli, hogy egy-egy millióval minél több cél éressék el és ne pazaroltassék el semmi. Azt méltóztatott mondani, hogy a teherviselés progresszivitásával együttjárjon az ellenőrzés . progresszivitása. Ezzel is tökéletesen egyetértek. A magam részéről természetesen ott gyakorlom ezt, ahpll tudom. Tudom gyakorolni a hitelek megszavazásánál) mert ugy a költségvetésnél, mint a pótbiteleknél, amelyek adódhatnak, mindenkor megvizsgálom azt, hogy vájjon azt a célt, amelyet ezzel a hitellel elérni óhajt az illető tárcaminiszter, abból az összegből el; lehet-e érni, nem lehetne-e kevesebből elérni, nem lehetne-e takarékosabban és gazdaságosabban azt a kérdést megoldani. Sokkal nehezebb azonban a kérdés akkor, amikor a hitel 1 már megszavaztatott. Amikor a költségvetés már törvénnyé vált. Hogy azután nz egyes miniszter urak hogyan használják fel ezeket a hiteleket, ebbe már nekem két okból nehéz beleszólnom. Az egyik ok az, hogy elvégre akkor szakértőnek kellene lennem az öswzes láreáki tekint etében, amit igaaám, nem arrogálhatok magamnak, — örülök, ha esetleg elismerik, hogy a magaméhoz értek, —- a másik pedig az, hogy ez tulajdonképen ütköznék a miniszteri felelősség elvével. Mert az illető szakminiszter felel azért, hogy a törvényhozás által neki rendelkezésre bocsátott hitelt megfelelően használja-e fel. Mégis — miután mindezt elmondtam, »mégis«-sel folytatom — megállapodás fog létesülni és ennek tárgyalása a tárcák között folyamatban van, a.mely még azt is lehetővé fogja tenni, hogy mi a folyamatban levő munkák tekintetében mindenkor megegyezzünk arról, hogyan lehetne azokat még gazdaságosabban, még olcsóbban végrehajtani, ami sohasem jelentheti azt, hogy ezzel a célok megvalósítását akarnám megakadályozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A ' támogatások és a szubvenciók kérdését tette szóvá Bethlen képviselőtársam, Kétségtelen, hogy amikor a kormány támogatást, szubvenciót ad, bizonyos ellenőrzési jogot kell ki kössön magának éppen a gazdaságos felhasználás érdekében. Az is természetes, hogy ennek az ellenőrzésnek nem szabad túlzásba mennie, (tft/y van! a középen.) mem szabad az. ellenőrzésnek odáig mennie, hogy annak az intézménynek működését például megbénítsa. Ennek,nem szabad megtörténnie. Hogy az egyéni iniciatívát taláin egy kissé befolyásolja: ennek a befolyásolása már akkor kezdődik, amikor a szubvenciót kérik, mert már akkor nem tudott egyéni inieiatívájából megállni saját lábán az illető, aki szubvenciót kér. (Rajniss Ferenc: Helyes! Ez igaz!) Tehát a hiba. előbb kezdődött és legfeljebb később a .betegség fokozódik. Mindazonáltal álláspontom az, hogy bizonyos ellenőrzésnek meg kell maradnia, ahol szubvenciót ad a kormány, azonban annak nem szabad odáig in enni, hogy az illető intézmény működését megbénítsa. Csoór • t. képviselőtársanij felvetette a rokkantegylet kérdését, amivel, bár részletkérdés, mégis iogiajko'znoim. kell. Azt méltóztatott momdani, hogy azi egyesület vagy. a belügyminiszter felügyelete alá, vagy pedig a biztosító intézetek felügyeleti hatósága alá r tartozik és így a kormány mintegy felelős azért a gesztióéri, amely, ott történt. (Rajniss Ferenc: Nem gesztló voit az! Lopás! — De\rültség.) A dolog régebbi időre nyúlik visszia, és éppen ez volt az oka, annak, hogy a felügyeletet az ilyenfajta, egyesületekre kiterjesztettük. A kérdéses intézmény, mint egylet működött és így tartozott a belügyminiszternek az alá a szokásos ellenőrzése alá, amely alatt az egyesületek általánosság bari állanak, amely tulajdonképpen, nem terjed ki az anyagi gesztiónak — megint gesztiót mondtam (Ueyültseg.) ~ ellenőrzésére. Tehát abban az időben, amikor ez történt, ez alatt az ellenőrzés alatt állt a rokkaintegylet. Miután ezek a visszaélések megállapítást nyertek, ez indított aa-ra,, hogy az, összes biztosítás jellegű egyleteket —• hiszen a magánbiztosítók mér régen ellenőrzés alatt államaik — állami ellenőrzés alá vonjuk, úgyhogy azért a gesztióért ez a hatóság igiaizán nem tehető felelőssé. (Csoór Lajos: Az intézke50*
