Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. dés jó, de egy kis pénz, is kelleme.) Nem tudom, helyeseiéi méltóztatnék-e, bogy ajándékba adjüütk pénzt. (Csoór Lajos: lladikiöiesöiiük, van!) Ha hail i kölcsönük van, akkor lehet valorizálni, ha abban iá,-kategóriában van, ahol lehet valorizálni. Mindenesetve meg kell vizsgálni a dolgot. Be abba, hogy azért, mert egy egylet úgy kezelte a tőkéit, hogy tönkreinemt, a kincstár fizesse a hiányokat, nem mehetek bele. Most áttérek; a tisztviselői kérdésekre. (ff ad juh! Halijai.! jobbfeől.) Mindenekellő t hálás köszönetet mondok Inántsy-Pap Eleimér t. ^képviselőtársamnak és kedves barátomnak előadásáért és főképpen azokért a meleg szavakért, amelyeket a pénzügyminisztériumi tisztviselői ki\y irányában méltóztatott mondani. (Tu l ps a jobboldalon és a középen.) A magam* részéről ehhez teljes mértékben csatlakozni tudóik.. Nem akarok szót vesztegetni rá, mennyire értélkelein és becsülöm ezt a tisztviselői kart, mert nyugodtan állíthatom, hogy egyike a legki/valóbbaknak az országban és állíthatom!, hogy olyan a szelleme, amelyet az egész országnak kívánok. (Úgy van! Ügy vam! jobb felől) El keillt jnondjnk egy konkrét esetet, bár ezzel igénybe vesíaeiűi a t. Ház idejét. (Halljuk! fíaVjul,!) Az egyik nem túlságosan magas állásiban lévő tisztviselőnek egy igen jól dotáll't áijilást kínáltak fel a magángazdaságban, amit ő azzal utasított vissza,, hogyha ő egyszer eljegyezte magát a közszolgálattal, magánérdekekért nem hajlandó dolgozni. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Ügy érzem »mélyen t. Ház, ezt el 'kellett mondanom. (Helyeslés.) Természetesen gondom 'lesz ara its, hogy az illető tisziviiseJo, amennyire az állami hierarchiában ez lehetséges soronkívül lépjen elő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg is érdemli!) Megérdemli munkájánál! .fogva, m, nemcsak ezen magatartásánál fogva.' (Helyeslés.) Ajtai a tisztvi sel őlkérdés eket illeti, Meskó kéipviselőtársam a családi pótléket tette szóvá. Azt hiszem, ebben a tekintetben jól haladtunk eilfőre, mert hiszem — mint méltóztatnak: tudni — a családi pótlék akkor, amikor miniszter lettem, a feleség után 6 pengő volt. ma pedég fii) pengő, a gyermekiek után .12 pengő volt, ina fiO pengő, s ha jól emlékszem, 18 pengő volt a harmaduk gyermektől kezdve, ma pedig a harmadik gyermek után a családi pótlék 71) pengő, a negyedik után 80 pengő ós 'az , ötödiktől kezdve a családi pótlék 90 -90 pengő. Ez igen jelentős [lépés volt a csajádvédelent tekuitétében, azt hiszem, a tisztviselői kar is nagyon mes- van ezzel elégedve és én ennek .nagyon örülök. Egyébként — mint .méltóztattak Hatni a .küilöniböző fizetésemeléseknél —, bár mindig megadtuk ugyanazt a százalékot az állami tiisztviselőknek, am el y ck et a n i a gámtisztyi s '1 ők és a munkások megkaptak, ezt az emelést so r hasem lliineárísan osztottuk el, hanem mindig a családi pótlékra helyeztük a súlyt és ennek eredménye az a helyzet, amelyet az imént v-pltam bátor vázolni. (Helyeslés jobbfelőL) Ugyancsak a tisztviselőkar iránti, nein mondom, hogy elismerésnek, mert hiszen a., kötelességemnek érzem, de jszeretetnek jele az. hegy az Otba.-kórház; elkészült, úgyhogy a kö-v z el jövőben megnyílik. Nem akarok előre dlesérni, de merem állítani, t. Ház, hogy ez Európának talán legmodernebb kórháza (Éljenzés JQbbfelől és a köiépen,) olyan fe]ss5erplessel amelyet természetesen nem ma szereztünk be, hanem még hivatali elődöm kezdett - fnS* 1 és áu itattam 1937-ben, 1938-bau as 1939-ben. Egyébként is célom az, hogy az . ütba.-intezmenyt tovább fejlesszem. Amint méltóztatnak tudni, az idei kültsógvelésh.m m lényegesen emeltem az, Otba. dotációját, hogv . lehetőleg közelebb jussunk ahhoz a helyes arányához,- amelynek a tisztviselői hozzájárulás és az a Mami hozzájárulás között kell lennie. A nyugdíjkérdés, amelyet Romkay képviselőtársam említett, elég.nehéz kérdés, általában elismert szociális elvekbe ütközik. Hogy helyesek-e ezek az elvek, nem tudóim, de be vannak dobva, a közvéleménybe. Mindenesetre vigyáznunk kell a nyugdíjazások kérdésében, hiszem az emberi életkor tulajdonképpen általánosságban véve meghosszabbodott, tehát megfontolás tárgyává kell tenni azt, bogy lehet-e ilyen korán, aránylag fiatal kori; an nyugdíjba menai. éVterős, munkára képes embereknek, ugyanakkor, amikor ezeknek még a szakértelmét is nehezen lehet nélkülözni. (Ügy van! jobbfelől. — Egy hang jobbf elől : Nagyon megfontolandó!) Egy másik kérdés a nyugdíjjal kapcsolatban az, aiinelyet Demel képviselőtársam vetett fel: a nyugdíjasok foglalkoztatása a közérdekei tségű és állami érdekeltségű vállalatoknál. Mint méltóztatnak emlékezni az 1934:1. te. bizonyos inivom'ipatibitást állapít meg: ha a nyugdíjba meat állami tisztviselő, állami vállalatnál helyezkedett el. akkor, ha fizetése az illető váll a tatnál bizonyos összegnél magasabb volt nyugdíja szünetelt. Az ehhez fűződő anyagi következmények •— ezt megkell mondanom — nem túlságosan nagyok, mert a nyugdíjasok legnagyobb része nem álltami válla la toknál, hanem röágáöv vállalatoknál helyezkedett el, ebben az esetben pedig a nyugdlivisszatartásra semmi jogot nem adott az 1934. évi T. törvénycikk. Így beáll az a helyzet, hogy egy Jdseib nyugdíjas esetleg egy állami érdekeltségű vállalatnál igen [ hasznos szolgálatot teljesíthetne, de nem mehet el oda, mert redukálják a nyfugdíját. viszont elmehet egy mayánvállabitboz és ott teljesíthet értékes szolgálatot. Ez az az eset, amelyről Demel képviselőtársaim beszélt. Természetesen igen nehéz a kérdés megoldása, minthogy először is nem mehetünk fel a legfelsőbb régiókig, — máért azt végre is nem kívánhatják, hogy a nyugalmazott miniszter nyuurdtan felvehesse miniszteri nyugdíját is, ha állami vállalatnál vállat állást Azt tervezem -- és ez a válaszom az isren t, képviselő úrnak — hogy a kisebb kategóriákban és csak a háború tartamára ezt az intézkedést fe]függesztem. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezzel a szociális szempontnak is eleget teszünk és eleget teszünk az igazságosság szempontjának is, mert ma már nincsen meg az a szempont amely annakidején az 1934. évi I. törvénycikket indokolta; hiszen nincsen munkanélküliség. Mélyen t. Ház! A mai nappal elérkeztünk a költségvetési tárgyalás tizenegyedik napjához és ezzel a költségvcié.si tárgyalás befejezést is nyert. Nagyon örülök annak, hogy a kormány arra határozta el magát, bogy ellentétben az 1914^-18-a(í világbábo.rú gyakoirilatával. ez alkalommal is a háború ellenére rendes költségvetést terjeszt a Ház elé. Nekem az a meggyőződésem, hogy költség-vetés nélkül.
