Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
3 44 , Az országgyűlés képviselőházának $46 Ha egy bizonyos korlátolt zálloglevélmennyiségről van szó> mindenesetre felkínálnám az Összes adósoknak bizonyos kulcs szerint, záros batáridőn belül jelentsék be igényeiket) ha pedig nem élnek ezzel a joggal, tovább osztanám azt a mennyiséget, hogy az lehetőleg egyenletesen oszoljék meg. Nekem magamnak, sajnos, nincsen, tehát igazán egészen érdektelen vagyok ebben a kérdésben. A dohánykérdésről nem beszélek, bár volna pár megjegyzésem. Azt hiszem azonban, hogy mások, nálamnál hivatottabbak, hozzá fognak szólni ehhez a kérdéshez. Különben is lígy látom, az időm lejárt. Az előbb azt mondottam, hogy ha ez a műveiéit tényleg a vagyonok igénybevételével jár, — lamint a t. miniszter úr említette 1 — akkor arra kell törekednünk, hogy ez minél gazdaságosabban és minél kevesebb kárral járjon. Ez vonatkozik az egész államháztartásra is. Itt van 6 és fél milliárd adósság, ami egymagában nem sok, van 6 milliárd költségvetési kiadás és van nem tudom hány 1 milliárd költségvetésen kívüli összeg, — ez majd utólag derül ki — vannak azután rekvirálások, különböző igénybevételek, amelyek számszerűleg egyáltalában nem fejezhetők ki s amelyek az egyes adófizetőket egyenlőt'énül érintik. Itt van azután egy oly nemzetközi helyzet, amelynél nehezebb és súlyosan helyzetben magyar kormány, azt hiszem, még alig vezette az ország ügyeit. Mindezeknek következményeképpen igeim súlyos áldozatokat kell hoznunk ési ezeket nemigen lehet csökkenteni. Ebben a helyzetben legalább az az érzésünk kellene, hogy legyen, hogy ezeket az áldozatokat mind pénzügyi, mind anyagkezelési te>kimt'etben, továbbá kapacitásfelhasználás s a munkaerők beosztása tekintetében gazdaságosan használjuk fel» Itt ismétlem meg azt, amit a 42-es bizottsáigibam már nem egyszer említettem, és aminek aktualitását a» igen t. túloldal vezérszónoka és az Erdélyi Párt mai vezérszónoka megint előtérbe hozta, akiknek példáit nem akarom itt fölolvasni; ha lehetséges, hogy az igen t. túloldal, a kormánypárt, sa legnagyobb kormánytámogató párt ilyen konkrét ebeteket hozzon fel, akkor 4m\ a magam részéről mean állhatok meg ezeknek a konkrét adatoknak kommentálása niellent, hanem ezekből igenis bizonyos kojnzekveneiákat vonok le mind magamra, mind arra á pántra nézve, amelynél» szerencsés vagyok tagja lenini és amelynek nevében beszélek. Végül pedig, — és ez a harmaduk! ok — mint vezérszónoknak is Itegyeim szabad azt a nézetemet kifejtenem, hogy a terhek progresszivitásával párhuzamosan az ellenőrzés progresziszivitását is szeretném látni. (Úgy van! Úgy van! a bdoldaíon) Ezt azonban éui meimi látom. Em mem azt kívánom az igen t. pénzügyminiszter úrtól, mint csúcsminiszter úrtól, hogy mindenféle tárca belső ügyeibe, belső igazgatásába vagy belszervezeti, kérdéseibe beleártsa magát, (Közi Horváth József: Nines is hatásköre!) mert mint ez a szó is^mutatja, csak árthat, (Reményi Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem is érthetek ho^zá! — Közi Horváth József: Nincs haításköre!) nem kívánom, hogy például a kultusztárcánál beleszólása legyen a tanrend megállapításába. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Istein őrizz!) «em azt. hogy a polgári iskola hat osztályát hogyan szereljék. fel mo'dern tanszerekkel, sem pedig azt. hogy a ülése 1943 úóvemher 29-én, hétfén. nehezebb reáltantárgyalk a könnyebb humanisztikus tantárgyakkal hogyan váltakozzanak, sem azt, hogy az ifjúságot tanítsák arra. hogy Iáimul jon, ofou'ljlomi abból, hogy Icarus hogyan járt, vagy pedig aiz á szárnyas, négylábú Pegazus hogyan került fel az Olymposra. Ellenben igenis, betekintése, és ha kell, beleszólása és ellenőrzési leheitősége legyen meg az igein t. miniszter úrnak ezem áldozatok gazdaságos felhasználása tekiinftetében. (Közi Horváth József: De nincs beleszólási lehetősége! Csak az ódiuma van meg!) Azt hiszem, miniszter úr, minél nehezebb aiz ország helyzete, minél súlyosabb helyzetben van az ország, annál súlyosabb mulasztást követünk el, ha az ellenőrzés, a feléiősségrevonás kérdésétől eltekintünk. (Ügyi v m! ÚQy van! (fi bahMa'íún.) Mert utóvégre nekünk képviselőknek is vannak belszervezeti kérdéseink. Ez a bel szervezeti kérdés a parlamentarizmus, a parlamentarizmushoz pedig hozzátartozik a, felel ősségrevonhatás, az ellenőrzés, (Ügy van! Ügy van! b lfelől, — Rajniss Ferenc: Hol vagyunk ettől?) Ez többoldalú köitbliesséig részünkről] is. Először is kötelességünk a. jelennel szemben, választóinkkai' szemben, akik ideküldtek bennünket, hogy érdekeiket képviseljük, mégpedig ideküldtek olyani korban, amikor Bm események a, nemzeti lét és nemlét kérdését még nem konkretizálták úgy, ahogy ina ezek a kérdések előttünk állanak. Ez a® első, Másodszor kötelesség ai múlttal szemben, azokkal szemben, akik áldozjtíak a hazáért, akik lehetővé tetteik, hogy, Magyarország ma, is fennáll a Duna völgyében és többek között aizt, hogy ilyen békességesen tanácskozhatunk. (ügy vaní Ugy vun! balfeilőlés a bullközéperv.) De kötelességünk van a jövővel, az utánunk következőkkel szemben is, (A ks'vtürlámpa kigyúld) — rögtön befejezem — akik majd számonkérhetik: tőlünk, hogyan sáfárkodtunk örökségünkkel. Végül köiteleisségünk van önmagunkkal szemben is, amelyet ha nem gyakorolunk, akkor, ha nem is formailag, de lényegileg követjük azoknak a példáit, akik 25 évvel ezelőtt, a nemzeti élet egy kritikus pillanatában a saját maguk felesleges voltát itt ebben a, Házban kimondották. (Ugy van! Úgy v n! — Taps a h-À- és a $sé$sőbüholdal<m és a középen.) Ezzel befejezem felszólalásomat. Az igen t ininis'zitiareilnök úr november 12-én sokkai precízebben fejezte ki magát, mint ahogy én exit pár éve a bizottságokban meglehetősen siker nélkül teszem. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy "szükségesnek tartja a nemzet gazr dásági, katonai és szociális erőinek teljes és csorbítatlan fenntartását és tartalékolását. Én ezt elismerem, és mert más szavakkal elég gyakran mondottam ugyanezt, megismétlem, hogy gazdasági téren ennek előfeltételei az, hogy gazdaságosan gazdálkodjunk azzal a kevéssel, amink: van. Mert; bármennyire legyünk is á háború... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gr. Esterházy Móric: ... — rögtön befejezem, három szóval — tehát bármennyire porszem legyünk is a háború ötödik évében, ez a kevés, adoititl alkalommal végtelenül sok lehet. (Úgy vom! Úgy v m! — Taps béfelő,.) A magam részéről a, tárca elfogadását vagy, elnemfogadását attól teszem függővé, hogy az igen t. miniszter úr válaszában meg tud-e győzni és meg tud-e nyugtatni a felől, hoigy a
