Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Áz országgyűlés képviselőházának 346. progresszív teherviseléssel pártra zymosan meg­lesz a progresszív ellenőrzés és betekintés is. (Helyeslés és fojpls 1 a balközépen, bai felől és n szMéőba&ol&alon. — Â szónokot sgámomn üd­vözlik.) Elnök: Többi vezérszónok nines. Szólásra; következik? Nyilas Ferenc 3egyző: Zimmer Ferenc! Elnök: Zimmer Ferenc képviselő! urat illeti a szó. Zimmer Ferenc: T. Ház! Mélyen átéreztem előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak, gróf Esterházy Móricnak azt a kijelentését, hogy mindannyiukat át kell hasson az à tu­dat, hogy nagy felelősséggel tartozunk ai nem­zetnek ezekben a komoly időkben, éppen ezért felszólalásomban a kritika hangját is ehhez szabom. A költségvetés számszerűségéhez nem kívá­nok szólni, mert sajmois^ ma az a helyzet, hogy mire a költségvetést az, országgyűlés; megsza vazzaisaiz általánios drágulás folytán a pénzügy-­miuiszter úrnak esetleg már újabb hitelműve letekről kell gondoskodnia, hogy a költségve­tés egyensúlyát többé-Jkevésbbé helyrehozza. Ugyanez áll a beruházásokra is, ahol felmerül az a kérdés, vájjon az előirányzott összeg ele­gendő lesz-e, figyelembevevő az előbb említett folytonos drágulást. Igazat adunk a pénzügy miniszter úrnak aibbani, hogy a mai költségvetési, és állaímadós­, ági helyíziet önmagában, véve még nem veszé­lyes. Ha biztosak lennéink abban, hogy az ál­lamháztartás rendje ne>m rosszabbodik, hogy atz, ország háborús közgazdasági igénybevétele nem fokozódik és a háború nem húzódik el* ak­kor különösebb aggodalom nélkül tekinthet­nénk, a jövőhe. Sajnos, az ellenkezőre as gon­dolni kell, nemcsak arra, hogy a háború elhú­zódik, hanem arra is, hogy a háborús igénybe­vétel fokozódik és éppen ezért figyelmeztet­nünk kell a pénzügyminiszter urat. hogy ma fordulóponton álli a magyar pénzpolitika, (vitéz Imrédy Béla: Úgy van!) éppen ezért a péniz­ügyi helyzetet az eddigiektől eltérő és hatéko­nyabb eszközökkel kell megerősíteni. Hogy egyensúlyi helyzetünk milyen,, azt legjobban a pénzügyminiszter úr fejezte ki, amikor beismerte, hogy bankjegyszapprulat van, árdrágulás van, áremelkedés van és hogy a gazdaságii életben bizonyos egyensúlyzavarok, mutatkoznak. Elolvasva a pénzügyminiszter úr beszédét, meg kell állapítani, hogy az egyes ré­szeiben a legremekebb •ellenzéki beszéd volt: ugyanúgy látja a bajokat, mint mi-olyan orvos­lási módokat ismer, amelyek nagyjából fedik a mi elképzeléseinket. Teljesen egyetértünk azok­kal a megállapításaival, hogy ennek a mai hely­felnek! társadalmi és lélektani okai vannak. Ezek azok ,az egyensúlyzavarok, amely elk egyik oldalon az áru oldalán jelentkeznek, mert keve­sebb a fogyasztásra szánt áru, mert, a hadi­termelés foglalja le a kapacitást (Füssy Kál­más: Be luxus-cikk van!) és a hadsereg fo­gyasztása növeikszik, a másik oldalon, a pénz oldalán pedig hitelkiterjesztés és bankjegy szaporulat formájában jelentkeznek ezek; a# egyensúlyzavarok. Az adóprést ugyanis nem lehet úgy megszorítani, hogy hitelműveletekre szükség ne^ legyein. Ehhez hozzá kell.veninünk még a lélektani okokat- is, mint amilyen a bomlasztó propa­ganda, amely gazdasági pánikot vagy legalább íis gazdasági vonathozásban fáradságot akar KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ütése 1943 hooemher 29-én, hét fori. 345 kelteni, valamint a zsidóság szerepét. A zsidó szeret jól élni, pénze is van hozzá» nem is saj­nálja a pénzt, tehát a zugpiacot mint vásárló éfe üzérkedő szellemén keresztül mint eladó táplálja. Ilyen lélektani ok, hogy társadulmunk gazdiasági kérdésekéién könnyed és fegyelme zetlen felfogású, nincs érzéke a realitások, iránt, entnélfogva enged a tömeghisztériának. A háborús veszedelem sem jut kifejezésre kel­lőképpen, aminek természetes következménye a lemondani nemtudás, sőt a csillogó város nyújtotta örömöiki a vágyakozás ösztöneit te­nyésztik ki. Ha számbavennénk azt a pénz­mennyiségeit, amelyet a főváros lakossága egy­egy napon' feleslegesen elkölt, fantasztikus nsz­szeget kapnánk. (Ügy van! Úgy van! a ssélső­baloiïdalovi.) Erre egyesek azt mondhatnák, hogy hadd forogjon a pénz, de ezek elfelejtik (azt, hogy a pénznek ilyenfajta íorgása egyene­sen vesiziedelmes (vitéz Imrédy Béla: Anyagot fogyaszt.), különösen társadalompolitikai szem­pontból. Ez az a fegyelmezetlenség, amelyet azonban kellő időben való neveléssel meg lehe­tett volna akadályozni, ha kellő kiomolyság­gal és őszinteséggel fogtuk volna fel a hábo­rút- Ma ezt megszüntetni úgyszólván lehetet­lenség, legalább is a mai rendszerben. Az első világháború tapasztalata, hogy az első világháborút megelőző korszakban a pénz értékállandósága megingathatatlannak látszott és senki sem félt a infláció veszedelmétől. Most megfordítva van: akkor is félünk tőle, amikor tárgyi ok még alig van. Ebből folyik széles köröknek az a hajlama, hogy előrevetít­sék az elkövetkezendő fejlődési folyamatot és­már most alkalmazkodjanak hozzá, vagyis az inflációtól való félelmükben a pénzt áruba fek­tetik. Igen fointos tényezjő az annyit hangoztatott bizalmikérdés és eziem a vonalon ütközik ki legjobban a kormány mulasztása. A közönség nem hisz annak, amit olvas. Hogy csak egy példát említsek a gazdasági síkon: a tőzsdei árfolyamoknak senki sem hisz, mert azon az áron részvényt venni nem lehet- Beígérték a zsidó-vagyonofc adóját; az senn r jön. Ehelyett kapunk egy beruházási hozzájárulást, vagy rendkívüli vagyonadót. A legnagyobb hiba pszichológiai tekintet­ben a júliusi áremelés. volt. Elismerjük, hogy foiizionyos arányosításra szükség volt, bár sze­rény nézetem szerint korábban prevencióval ezt a kérdést meg lehetett volna oldani és eze­ket a dolgokat meg lehetett volna akadá­lyozni. Sajnos, ebből az arányosításból általá­nos áremelés lett s a pénz vásárlóerejének az indexszám tanúsága szerint 30—40%-kai yalo csökkjenése helyrehozhatatlan bizalmi, válsá­got idézett elő. Fokozzák ezt a válságot a már többször beígért árrögzítések. Elérkeztünk oda,, hogy a kormány kényszerül a naturaifoérezési rendszerre áttérni, ami nem. jelent egyebet, mint elismerését annak, hogy pénzben már nem lehet megfelelő illetményt nyújtani a közal­kalmazottaknak. (Ügy van! Úgy van! a ssélső­baío^űalon.) Ez tehát beismerése annak, hogy a pénz nem tudja teljesíteni általános csereeszközi funkcióját. Ehhez jön a búzakötvény-tervezet, amely nyílt beismerése annak, hogy pénzfize­tési ígéret ellenében nehéz kölcsönt kapni, (Raj­niss Ferenc: Nem nehéz, csak lehetetlenség!) vagyis a pénz értékkonzerváló szerepét elját­szotta. (Andréka Ödön: Ez is egészem így van!) Naivság azt hinni, hogy & közönség nem veszi észre, ami történik. Az emberek ösztöne ebben 48

Next

/
Thumbnails
Contents