Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Àz országgyűlés képviselőházának S4è. ülése Î94Ù november ÈÙ-én, hétfőn. _ ' tenni, fogyasztási cikké, hogy ^a dézsmát, amennyiben dézsma lesz, fizethessék. És* itt azt hiszem, akár van. az illetőnek betétje, amelyet fel tud mondani, akár nincs, akár kap hitelt, hogy adót vagy dézsmát fizethessen, akár nem kap, akár maga adja el egy vevőnek, akár inj natura átadja az államnak: végeredményben a mai körülmények között, a mai gazdasági és pénzügyi helyzetben többé-kevésbbé mégis ciak mint utolsó kézhez, a jegybankhoz kell fordulói ennek a műveletnek finanszírozása érdekében. Természetesen itt .megint nem szabad figyelmen kívül hagyni a teazuráltbankjegyeket, minit vásárló erőt. Azonban nagyon figyelmébe ajánlom az igen t. Háznak, hogy először is a tezaurált, vagy el n-eím helyezett bankjegyeknek mennyisége az árszinttől is függ és ma az üzemekben mindenütt, úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban, aránytalanul több pén'z hever és kell miumka.-bérekre. stb., tehát a bankok bán nem lévő bank jegy éknek egy része mégis oUvan. A szoirosam vett, tény• eg- ieaiurájlt bankjegyek sorsát figyelembe véve és ezt mint vásárlóerőt nézve, a dézsma szempontjából nagyon figyelmébe ajánlom az igen t. Háznak és a miniszter úrnak, hogy mégis óvatosan járjunk el, nehogy éppen azok járjanak legjobban, akik adómentesen sterilizállak a bankót ós azok fizessenek rá, azután, akik eddig is adókötelesen hozzájárultak az állam terheinek viseléséhez, mert végül máról-holnapra nagyon könnyen meglehet, hogy éppen ezeknek a. pénzzel spekulálóknak kezébe kerül majd az ingó és ingatlan értékeknek az a része, amelyet a vagyomdézsma miatt piacra kell hozni. Szerintem egy ilyen vagyondézsima sikeréhez három dolog kell: konszoUidáflt gazdasági viszonyok, normális hitelélet és az* hogy a termelés túlnyomó részben gazdaságilag produktív legyen, (vitéz Inirédy Bé*a: Akkor nincs szükség vagyondézsmára!) ami most a háború alatt természetesein inem is lehetséges, nem is kívánható — és legalább hozzávetőlegesen ismeretesnek kell lenini© annak azi összegnek is, amelynek törlesztését akarjuk. Ezt pedig a mai viszonyok között abszolúte nem tudjuk, és nem tudhatjuk, mert teljesen hatásunkon kívül álló tényezők döntik el azt, hogy milyen! kiadásokkal fogunk szembeszállni, illetve, nagy ezeket a kiadásokát mikor és milyen árszint leszünk kénytelenek teljesíteni és^ törleszteni. Minthogy azonban pénz másrészről igenis kell az igen t. miniszter xírnak a kiadások fedezetére, azt hinném, mindent el kelll követni abban a tekintetben, hogy ez a művelet lehetőleg gazdaságos legyen, minél kevésbbé romboló és minél kevésbbé csökkentse a produktív termelést és ha már a vagyonra méltóztatik a fősúlyt helyezni, ennél a műveltetnél, akkor talán mégis kombinálni lehetne a maáí vagyonadónak, amely úgyis 130 százalékkal meg vaui pótlékéivá, az emelését, a nagyobb vagyonokmál pedig a visszatérést a szerintem bevált H. I. Sz.rendszeirre és ott talán hosszabb törlesztési időt lehetne engedélyezni azért, hogy minél kevesebb' tőkét kelljen a piacra és olyan kezekbe juttatni, amelyek azt igazán nem érdemlik meg. Előttem szólott t. képviselőtársam # is beszélt a kvótáról Én ma. nem, akarok kitérni arra, hogy 14 milliárd-© a. nemzeti jövedelem., vagy, hogy ez a kifejezési: »nemzeti jövedelem« egyáltaláni helyes-e vagy nem, hogy ez kifejezi-e egy gazdasági terület, ország termelésének pénzeli ellenértékét. Meg kívánom jegyezni atat, hogy ha a mostani kvótát összehasoinÜitjuk a múlt világháború kvótájával, figyelembe kell venni először isi azt, hogy a múlt világháború kvótáját annak lezárása utáni állapítottuk meg, a jelenlegi pedig koránt sines lezárva és én egyénileg azt hiszem, hogy még sokáig fog tartani. Akkor a háború első napjától

1 fogva általános volt a mozgósítás, ami jelenleg nines. Harmadszor: ma elnevezünk adónak és adónak hívunk olyaní jövedelmeket is, amelyekről az első világháború alatt egyáltalán csak egyes radikális tudósokbak volt némi elméleti tudásuk; ma pedig az iiyen adók már átmentek a köztudatba!. Annakidején egész, más volt a helyzet, mert hiszen ezek a vagyondézsaniák nem m ny eresé^-veszteség-számi áini jelentkeznek, — hogy úgy fejezzem) ki mágiáimat. — hanem) éppen úgy a vágyom és teher oldalán jelentkeznek, mint az. akarni adósság, természetesein azzal a különbséggel, hogyi az áliamadósság kamatszolgá tatása viszont a nyereségveszteség-számlám is kifejezésre jut. A' miniszter úr 2100. számú rendelete, amely egyszeírűsítette és összevonta az aidokat, azt hiszem, nagyon bevált (Reményi-Sehneüer Lajos pénzügyminiszter: Be!) és a miniszter úrnak gyakorlati érzékét dicséri, de azt hiszem/, jóval tovább kellene menlni az adókivetés és adminisztráció egyszerűsítése utján. (Űffqf vwmtf Ügy vam\! ha)

Jetât), mert ahogyaini ez ma fennáll, azt hiszem, nagyon drága úgy a közönség-, mint az állam szempontjaiból is. Ezzel kapcsolatban két konkrét kérelmein volna az igen tiszteit miniszter úrhoz. Az egyik a visszacsatolt Felvidékre vonatkozik, ahol igen sok községben kéinytelének voltunk kimondani a vagyoni felelősségesti a 40% -os adóhátralék miatt. Kitűnt azonban, hogy a községek; nagy részében ez a hátralók nem egyéb, mint két-három évi Lebosz-kezeiésmek adóhátraléka. Teljes lehetetlenség, hogy a községi elöljáróságot anyagilag felelőssé tegyük a budapesti Lebosz.-elszámolásért, ha nem is nevezem ezt az ő esetében adóhátraléknak, mert hiszem a Lehosz.-ról évekkel ezelőtt megállapítottam, hogy Magyarország Legvédetebb adósa. Azonbam a vaígyonl felelősséget kimondani ezen) az alapon, amennyiben a Leboisz-tartozáis benne van, xiem méltányos. Ez az egyik észrevételem. A másik — amit már vitéz Makray képviselőtársunk is felemlített — az, hogy rendeletileg maximálni méltóztatott az együttes kezelésbe vételét az egyházközségi adóknak, ha jól tudom az adók 35°/o-ában. Az adóalap emelkedett» ez tehát most többet jelent, mint tavaly, azonban az olyan egyházközségek, amelyek felekezeti iskolákat tartanak fenn, ezt a 35%-ból nem tudják fedezni és a végeredmény az, hogy a tanítók nem kapják meg a fizetésüket, ami panaszra és kellemetlenségre vezet. Végül meg "kívánnám említeni, amit az egyik vezérszónok» azt hiszem Demel t. képviselőtársam felemlített, hogy nagyon jó volna, ha záloglevélvisszafizetések alkalmával a visszafizethető, törleszthető masszát — hogy úgy mondjam — arányosan osztanák el és nem úgy, mint a múlt alkalommal, hogy azok» akik először jelentkeztek, vagy akiknek összeköttetéseik voltak, száz percentig részesültek ebben az előnyben» azok pedig, akik megkéstek, vagy nem volt összeköttetésük, vagy egyáltalában nem kaptak, vagy sokkal alacsonyabb kvóta szerint részesültek a törlesztés lehetőségében.