Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
342 Àz országgyűlés képviselőházának 346. már nemi is inanimutnak nevezhető jövedelmeknél körülbelül 60—70%-a az adóköteles jövedelemnek adóra megy el M ennél nagyobb iövedelmekinél és vagyon oknál már 4%-os kamatozás sem elegendő, tehát a tőkét kell 'gény bevenni, bizonyos főikig fogyasztási i-aikké kell tenni, hogy az adót ebből fizethes- . sük, nempedig a tőbe produktív terme lésének az eredményéből. A termelésinek! egy másik — amint mondottam, jelentős — tényezője és egyúttal igen fontois kormányzati feladat az árszint tartása. Az árszinittartáis azonban rendezett közellátás nélkül nem lehetséges (Közi Horváth József: Úgy van!), viszont a rendezett közel látáshoz is rendezett termelés kell, tehát a visszahatás a Ikett-Ő ktözött megvan, mert ezek nélkül, reir • dezett termelés nélkül és közellátás nélkül mértani arányban nő a t'eketézés, hiszen tudjuk, hogy csökkenő termelés esetén változóan fogyasztási terület mellett a közellátásra jutó hányad mértani arányban esökkiem. Itt még csak ásat akarom megjegyezni, hogy már maga, az a bizonyos 1938. évi életstandard, amelyből igen gyakran indulnak ki és amelyet összehasonlítási alapnak vesznek, ha baj vari, szántén nem volt magas más államokhoz képest és ennek legnlább a fenn tar tásáh'oz is változatlan terméKés, il le tői eg változatlan árszint szükséges. Ezek előrebocsátása után áttérek azs igen t. mibnászter úrnak ,arra a bejelentésére', hogy a beruházási hozzájáruláshoz hasonlóan, három évre igénybe kívánja venini a vaigyont és bizonyos iinigaiilanforgákni maximálásokat is kilátásba! helyezett- Azt hiszem, t. Ház* először is ismeretes, hogy a beruházási hozzájárulás annakidején osakisi a trianoni Magyarországra vettetett« ki, másodszor, hogy mezőgazdasági viszouyii'aitban 25—30—40 negyedévi részletben! volt törlesz'ihető s ebből eddig 21 telt le, továbbáy hogy a beruházási pótlék, vagyis az 1940 : XXII. te. 37. ^-ában foglalt beruházási pótlék már 1944beui, vagyis jövőre letelik, tehát eat is meg keljen® hosszabbítani, végül pedig talán ismeretes az is, hogy ezeket a különféle vagyoudézsmákat az össxeolmlás után elsősorban és leginkább Ausztriáiban a. szociáldemokraták propagálták, nem annyira pénzügyi célból, mint inkáhh azért, hogy a magántulajdonnak vagy magánvagyonnak bizonyos százalékát,, bizonyos részét térítés nélkül köztulajdonba vehessék. Nálunk 1921-ben, a XV. és XLV. tc-kel, az úgynevezett vagyonváltsággail kapcsolatiban próbálkoztunk ezzel! a reinidlszieirrel, experimenláltunik véle, eleinte pénzügyi okokból; majd később föidbirtokpoiitikai okokból. Azért; mon ttom, hogy kísérleteztünk, és próbáiikoztuink, mert először is nem vetették ki valamennyi v>igyorikiategóriára, így ai házra és a gazdasági felszerelésekre nom volt kivetve; másodszor : később nem arra a oélra használták fel. amelyre tulajdonképpen hozták, nem az államadósságok csökkentésére, haniecm a. folyó kiadások fedeze téré szolgált; harmadszor pedig — ezzel nem akarom az igen t. Házat untatni (HaUjuk! Hall juh!) — a'zrt hiszem, elegendő a vagy on váltságalap zárszámadását egy kisisé átnézni. — beismerem, hogy ez hosszadalmas dolog — és meggyőződünk arról, hogy ez a vagy on váltság abszolúte nem érte el, a célját, sőt igen jelent é~ keny áldozatok diacára gazdaságos sem volt és szerintem, akkori álláspontom szerint is, — es azt hiszem, az események igazolták az én álláspontomat — nemcsak, hogy nem akasztotta meg, hanem közvetve hozzá is járul'í a korona ülése 1943 november 29-én, hétfőn. további romlásához. Ez azonban annak idején megtehetősen vitás dolcg volt, riei én azt hiszem, ma már ez tisztán áll. Egy dologban azonban igaza maradt Hegedűs Lórántnak és ez az a mom d ásat volt, — egyszer tréfából mondotta — hogy ennek a műveletneíki az a bámulatos és nagy előnye vam, hogy meg lehet ismételni, sőt minél kisebb a vagyon, animáii töbibszöV. lehelt megismételni. Ebben igaza van, mert hiszen a, legnagyobb tété! a nagy vagy r onoknál 20 százalék lévén, azoknál csak ötször lehet megismételni, a kisebbeknél húszszor vagy nem is tudóim, hányszor, mert ott kisebb a kulcs. (Derültség.) Ez, a megisiméüés be is következett. Bekövetkezett nálunk először 1938-ban, amikor a vagyonhoz nyúltunk! hozzá az 1938:XX. tc.-kel, a betruházási hozzájárulással. Megismétlődött aizioinhan a hiba megismétlése nélkül. Miért? Azért, mert amíg szerintem) a vagyonváltság időpontj,a szerencsétlenül volt megválasztva, fix és konsizolidalt gazdasági helyzet nélkül, addig 1938-ban mégis gazdasági konszolidáció idején hoztuk be ezt az adót. (vitéz; Imirédy Béia: Stabil pénzértékkel!) A második niagy különbség a vagy on váltsággal szemben az volt, hogy a később bekövetkezett eléggé nehéz yiiszouyok ellenére ennek ,a beruházási hozzájárulásnak egy tekintélyes resize visszakerült a gazdasági . vérkeringésbe, nekilendítette az ipiart és bizonyos fokig a mezőgazdaságot is és harmadszor éppem ennek a nekilendítessek következtében lehetséges volt, legalább részben és eleinte, hogy a. pluszjövedelemből a berühiá zísl hozzájárulásnak legalább egy részét fedezzek:. Bn azt hiszem, hogy ez a három lényeges előfeltétel 1 és körülmény a mai viszonyok között,, ha egyáltalában feinnáll, igen csekély miértekben! állhat fenn. Azt hiszem, & niekilendítésl az iparban az| energiaihiány miatt, a mezőgazdaságban a imunkaierő és ai munkafegyelem hiánya folytán nehezen valósítható meg, a terhek ma abszolúte és relatíve is nagyoibbak. mint 1938-ban voltak, tehát a. megfogható vagyonoknál jelentkező fölös vásárlóerő kisebb, íllikvid vagyont, termelő tőkét csak azért csökkenteni, hogy kevesebbet pro dukál jani, azt hiszem, a vásárlóerő szempontjából csak fordított, ellenkező eredményhez vezethet. Sokat és joggal hallunk — az eíőttemi szólott t. képviselő úr is behatóan foglalkozott ezzel — ia tezaurált bankjegyekről. Ezekre a vásárlóerő szempontjából később rá fogok térni, de ezekre, mint vagyonadóalapra ezt az egész szisztémát felépíteni talán mégsem leihet est azt hiszem, senkinek sincs szándékában, először is azért, meirt nagyon sok feketéző és tezauráló, sajnos, egyáltalában nem is adóalany, (Hajuiss Ferenc: Ügy van! Nem a parasztoknál van a pénzi! Itt v&ai a nagy tévedés !) — ezeknek kikutatása éppen azért, mert a nagyvárosok és az ipari centrumok közelében folyton változtatják a lakásukat, rendkívül nehéz dolog — másodszor pedig, ha ad vallomást, a valkxmásköteles, a tezaurált bankót neía. vallja be, haermadszor: ha egyáltalán bevall is ez a kategória valamit, azt hiszetm, nagy átlagban ajlacsony ktulcs/ aLá esnének, a tezaurált bankjegyeknek tehát nem nagy részét lehetne ig'^ : y bevonni. Maradna tehát ebben az- esetben is a tőké, akár az ingó, akár az ingatlan tőkev amelyet egészbén vagy részben] pénzzé kell
