Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

Äz országgyűlés képviselőházának S4( én ezt a pénzügyminiszter úttól — ne méltóztassék) rossznéven venni — annál kevésbbe vártam volna, mert a pénzügyminiszter úr nem egyszer hangoztatta, hogy szűnjön meg már a számiokbam való gondolkozás, javakban gondolkozzunk. Hát, mélyen t. Képviselőház!, ag a költségvetés nem javakban, hanem számokban ' gondolkozik. Hogy ebből mennyi a jószág, mennyi a valóság, mennyi m realitás, azfc bizony nagyon nehéz kiiböngészni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: De vannak, akilk ki tudják böngészni!) Elhiszem, egyes helyeken én is kii

1 tudom böngészni, (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: No, hála Istennek;!) azonban mégisem am olyan kiváló értelmesek! részére kellene- ezeket) a dolgokat össaeállá'tani- (Reményi-Selhnellier Lajos pénzügyminiszter: De a képviselők talán mind értelmesek! Ilyen sértés a képviselőkre!) Az ország minden lakosa kell, hogy megértse, hogy hogyan és mint áll a helyzet. Mélyein; t. Képviselőház! Nagyon helyes és okos dolog volna az, hogy ha mi többet tudunk a költségvetésben előirányozni, akikor az a valóságban is többet jelentsen. Ezek így esak ktedvező látszatok;. Ezekkel a kedvező! látszatokkal szemben meg kell állapítani azt, hogy van valóság is a költségelőirányzatban, r ez a valóság azonban már neim ilyen kedvező. A valóság az, mélyen t. Képviselőház, hogy eb'ből a költségvetésből nem lehet megállapítanií! azt, hogy az ország gazdasági ereje a küzSízükségletek céljaira valósággal milyen mértékben van igénybe véve. Nem lehet megállapítani azért, mert a költségvetésben nines benne minden kiadás, nincs benne a gazdasági életnek minden terhe. A pénzügyminiszter úr utalt arra, hogy nincs benne például a háborús kiadás. (Reinéayi-Schnieller Lajos pénzügyminiszter: Ügy van!) Nincs, benne a költségvetésiben az a tehermennyiiség, amelyet a felhatalmazási, törvények alapján kilboiC'sátott rendeletek az év során rónaki a gazdasági életre. Ezek ugyan részben befolynak a bevételiekből, tehát végeredmény ben hiányként nem jelentkeznek, de mindenesetre a közterhek emelését jelentik és mivel ez a helyzet, azért egyáltalán nem látszik valószínűnek sem az., hogy a ^költségvetés hiánya az a 280 millió pengő lenne,, amely itt ki van mutatva. A hiány a unlul't esztendőben, isi jóval nagyobb voltVégeredményben a tényleges ;h!ián

y az az ösz szeg, amellyel az államadósság az« év elej|étöl aa év végéig emelkedett, az az összeg, amelyet tehát !bevételekből fedezni nem lehetett, amelyet azonban mint kiadást teljesíteni kellett. 3939/40-ben a klölt&égvetés 124 milliós hiányával szemben, a valóságban 426 millió pengő volt a hiány. A közbeeső éveket nem említeni; 1943-ban 200 miillió pengő volt aa előirányzott hiány ós ha> azt nézem, hogy 1943-ban azr-államadósság hogyan alakul, meg kell állapi tanom, hogy több mint 1600 millió pengő a hiány. Így -kétségtelen, hogy az 1944. évre előirányzott 2fcQ millió pengő hiány legalább 2 milliárd pengő hiányt fog jelenteni. Az 1937/38. évi zárószámad!ás tárgyalásánál a mélyen t. előíadó úr utált arra, — a hiányokkal és az államadósságokikiail kapcsolatban — hogy a korábbi, az 193&at megelőző években minden évben emelkedett az államadósság- 75—100 millióval, 1933-tól kezdve ez «<z állapot megszűnt. Igaz,, hogy megszűnt, azonban már akkor is emelkedett ennek ellenebén a közterhek évankinti összege, most pedig az utóbbi évek alatt úgy állottunk, hogy emelkedik a közteher, de emelkedik az államadósság ülése 1943 november 29-én, hétfőit. 3$1 is meglehetős mértékben. Csak az állaniadóssás- kamatterheinek emelkedése évenkint nagyobb, mint réigebben a felvett államadósság összege volt. (Stitz János: Más országokban még ink'ább!) Elhiszem, hogy más országokéban is így van, azonban vannak bizonyos különbségek. (Zaj bcefelől.) Mindezek az emelkedések akár a közterheknél;, akár az állama dós ságoknál nézzük. végeredményben bajt nem jelentenének akkor, ha ia nemzet gazdasági ereje ennek megfelelő

1 fejlődést mutíatna, ha ezek a kiadások a nemzet évi termelési eredmélnyébolt fedezhetők lennének. Azonban, mélyen t. Képviselőház* bár .az állam emeli a közterheket és kölcsönökhöz folyamodik, ia kiadások nem fedezhetők abból az Összegből, abból az értékből, amelyet az állam gazdasági ereje évenkint minit- értéktöbbletet elíőálüít. Az államadósság iá® 1933. évi 1893 millióról 6500 millióra, emelkedett, a 'szaporodás tehát 4600 millió. Honnan vétetett ez a 4600 milliói Először a betéteket vette igénybe a pénzügyminiszter úr: 1933-ban volt 1168 millió, 1943 júniusában 3054 millió, ,

a különbözet; lehat 1886 millió Ez természetesen ta< 4600 milliós államadósság: fedezésére nein volt elég. Mi volt a lehetőségi A Nemzeti Bankhoz fordulni és a bank jegyíszaponít ássál közvetlenül, vagy közvetett adósságcsinálással teremteni élő a szükséges összeget. A bankjegyforgaloimi 1933-ban 381 millió volt, az 1943; november 5-iki heti kimutatás szerint 4193 millióra emelkedett, a szaporodás tehát 3812 millió." Ebből az államadósságra 2721 miillió, volt

1 szükséges. (Remétnyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem úgy van!) Van tehát, egymilliárd körüli többlet. Itt merül fel azután az a kérdés, hogy ez az egymilliárd hol van? Ha meg méltóztatnak nézni a> Nemzeti Bank heti jelentéseit, 1941 augusztus 31-én jelenik meg eUiőlször egyi tételi »az alapszabály 52. cikkének g) pontja alapján külföldnek pengőben nyújtott hitel 71,424.000 stb. pengő.« Az 1943. évi november 7-ikü heti jelenté^ szerint erre a célra már 941,604.741 pengő 67 fillér vétetett igénybe. Az a kérdés, mélyen ti Képviselőház, smü a fedezete ennek a 941 milliónak. Milyen kötelezettség terheli itt a magyar államot a; Nemzeti Banikkal szemben! ez után ai 941 millió után? Nem tudom, van-e vagy nincs kötelezettség, nemi állítomi. (Reanéuyi-Schneller Lajos pénzügymiK niszter: Tagja a« 42-es bizottságnak a képviselő úr, tudja!) A pénzügyminiszter úr szerint tulajdonképpen vani kötelezettség, mert a magyar állam vállalta magára ezit az összegét a Neinzeti Banklkal szemben, ámde akkor az ilyen mérvű köteleaetts ég vállalás előtt a törvényhozást meg kellett volna kérdezni. (Bajcsi-ZsiKnszky Endre: Ügy van! — Reményi-Sehneller Lajos pénzügymíuilszter: Ezt nem hallgatom tovább. (Távozvk az ülésteremből.) — Antal István^nemzetvédelmi propagandaminiszter: Nem használ az or'. szag érdekének! — Horváth Zoltán: Az sem használ, ha fölkel a miniszteri ós kimegy!) Elnök: Csendét kérek, képviselői úrí (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Megretirál a' kritika, elől! — Bocsáry Kálmán: Nem retirai meg, a 42-es bizottságban megmondja!) Vásáry István: Nincs benne a költségvetésben az ai teher, amely az ország lakosságát, gazdaságii erejét az úgynevezett lefölözésekkel terheli. Erre vonatkozólag itl„ van egy rendelet, amelynek indokolásában az foglaltatik^ hogy az ©gykezek által beszed>ett> bevételek közbevé46*