Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
330 Az országgyűlés képviselőházának 346>. hez -szükséges adatok rendelkezésünkre állhassanak. Az, igém t- pénzügyminiszter űr tulajdonképpeni a régi metódus szerint jár el a költségvetés ismertetésénél, amikor összehasonlítást tesz egyrészt, a törvény kötelező ereiére tekintettel, másrészt azért, mert ez a rendes módja annak, hogy az állami fejlődésnek menetét figyelemmel kísérhessük. Az összehasonlításban a pénzügyminiszter iír utal; arra, hogy a mültévi 4246 millió pengős*kiadással szemben 6147 millió pengős kiadású költségvetést terjesztett be, az idei kiadások tehát 447 százalékkal múlják feilül a multévLeket. A bevételeknél az emelkedés 45 sziázalék, a hiány a pénzügyminiszter úr szerint 39'9 százalék. Ha aiz összehasonlítás útján hosszabb időre megyünk vissza — és tálán» egészen, indokolt, hogy egy tízéves cilkllüs kezdő és végső adaítait említsem; meg — azt látjuk, hogy az 1933. évi költségvetéshez képest a folyó évben beterjesztett jövőévi költségvetésben a kiadások már 426 százalékos emelkedést, a bevételek 473 százalékos emeilkiedést mutatnak, a hiány pedig 268 százalékos emelkedést mutat. Csak megemlítem! azt; hogy az utolsó békebeli nagy magyarországi költségvetés kiadási tételeit több mint kétszeresen halad jiálk felül a jovőévi költségvetés kiadási tételei- Egészen természetes, hogy ai kiadások ezem. emelkedése melletti hasonló emelkedést lehet látni a közterheknél is. A múlt esztenidőlhöz képest a pénzügyminiszter úr indokolása szerint, az emelkedési 43'5 százalék, az 1933. évihez képest már 473 százalék, az utolsó nagymagyarországi költségvetéshez képest 236 százalék. Ez az emelkedés az egy főre eső adóterheknél is jelentkezik: az 1933- évi 105.67 pengővel szemben a most 'beterjesztett költségvetésbeini csak az állami teher fejenként 23860 pengő. Ha az, önkormányzati és egyéb terheket csak azzal az összeggel veszem, amely utolsónak áll rendelkezés re, az 1941. évi zár számlaadásban szereplő 217 millióval, akikor a fejenkénti "adóteher legaíl'álbb 300 pengőre tehető. Itt egészen röviden utalok arra, hogy egy időben szinte divat volt arra hivaikozmi, hogy a közterhek súlyosbodásának okozói az autonómiák a maguk aránytalan adóztatásával. Csalk azt említem meg-, hogy míg 1931-ben az összes közterhekből az államot 68:36 százalék! illetté és a törvényhatósági városokat 1367 százalék;, addig 1941-ben. a? államot illető rész már 74'43 százalék, a törvényhatósági városokat illető rész pediig csak 7'35 százalék. Ha azonban az elmúlt évek eredményeit vesszük, figyelembe, mélyen t. Képviselőház, meg kell: állapítanunk azt, — mean.. kieil nagy jóstehetség hozzá — hogy az 1944. évi állami kiadások összege nem lesz azonos a költségvetésben feltüntetett összeggé 1 !. Csak arra vagyok bátor utalni, hogv már 1938/39-ben 389 millióval, 1939/404>en 1337 millióval, 1941-ben 1722 millióval múltaik felül a tényleges kiadások a költségvetési előirányzatban foglaltakat. Az 1943. évi kiadásokat illetően pedig a pénzügy máiniszter úr a nyár folyamán az országos bizottságban adott tájékoztatója során utalt arra, hogy legalább 2600 millió az az összeg, amelyről az óv végéig a költségvetés keretein túlmenően gondoskodnikell; Mélyem t. Képviselőház! Már ezekből a számadatokból is látható, hogy ezeknek az öszszehasonldtásoknak akár az előző évvel, akar a korábbi évekkel egy cikíns tartama alatt nem sok reális értékük van. Nagyom tévednénk, ha azt hinnők, hogy a közszükségletetekre, egyes közcélok elérésére sokkal több történik a követ L ütése Í948 november É9-én, hétfőn. kező esztendőben, azon az alapon, hogy a költségelőirányzatban sokkal nagyobb összegek vannak ezekre a célokra, mint kiadások előirányozva Bizomyos mértékbein hibának tartóim azt, hogy, a költségvetés szerkesztésénél erre á tényre semmi utalás nem történik, sőt a pénzügyminiszter úr indokolása egyenesen arra a hitre vezethet, hogy az egyes közsaükségletek kielégítésére, közcélok munkálására több fog történni a valóságbain, mert nagyobb összeg van elIőirániyiQizva. Azt mondja, például a pénzügyminiszter űr az indokolásban az egyik helyemi, hogy (o vassá): »A houvédelmi és háborús gazdasági szükségletek minél teljesebb kielégítése mellett súlyt helyeztem a szociális igények kielégítésére is. Ennek a célnak a szolgálatábami áll többek között az Országos Nép- és Családvédelmi Alap java dal mázasának emelése 1 , a közegé sz ségügy terén az egészségügyi kiadásod nőve-. lése.« Mélyen t. Képviselőház! Egészeni természetes volna, hölgy ha a közegészségügy f ejezeténé!, naigyicbb hitel áll rendeiiUsezésére az egészségiig ymek, akkor több is fog tör 'omni. Azt hinné az ember, hogy ha a Családvédelmi Alap nagyobb Összeget kap, több is fog történni. Az emelkedés a Család védelmi Alapnál 5 millió pengő, 1Ü0 millióról 105 millióra. Kérdőm, meri-e va aki állítani, hogy több Oncsa.-ház fog épülni a 105 millióból, mint amemyit a 10 millióból épült, vagy több jószág fog-e jutni az arra érdeineseifcnek'i? (Reményi-Schnelíer Lajos pénzügyminiszter: De nem 105 millió! Nem tudj,-; a konstrukcióját!) Vagy például a közegészségügyi kiadásoknál az egyet emi klinikákra a folyó évi 11 millió helyett 14 millió vaui előirányozva. Meri-e valaki azt mondani, hogy 27 százalékkal több kórházi ágy fog a, betegek rendelkezésére állni azért, mert 27 százalékkal nagyobb összeg van beállítva!? (Remény i-Schneiler Lajos pénzügy miniszter: De tényleg több kórházi ágy lesz! Nem tudok mást csinálni!) Vagy az 1933. évi 6 millió helyett felvett 14 millió révén 130 kórházi ággyal több lesz-e? Mélyen^ t. miniszter úr, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a kultusztárca költségvetése szerint az a helyzet, hogy a deDreeem kiinikákom, ahol szerződéses kötelesség volna az ágyak számának emelése s a Horthy-kórházbaw, ahol szintén szerződéses kötelesség volna, az ágyszám emelése, évek hosszú sora óta sürgetés dacára semimi sem történt. (Reinét !l yiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Az lehet! Másutt azonban emelkedett!) A közegészségügyi kiadásoknál arra utal a pénzügyminiszter úr, hogy egy helyen a, belügyi tárcánál 14 milliós többlet van. Ebből azt hinnénk, hoigy valóban több fog történni a közegészségügy érdekében. Ha megnézzük, azt játjuk, hogy az a 14 millió be viam állítva a városi, községi és körorvosok javadalmazására többkiadásként, amelyet eddig is viselt az ország lakossága, csak az autonómiák keretében^ most pedig az autómémia behajtja és beszolgáltatja az államnak. Ez nem közegészségügyi többkidás, mélyem t. miniszter úr. (ReményiSehneil er Lajos pénzügyminiszter: Nem is mondta senki! Nem fogunk erről vitatkozni!) Ismétlem, nagy hiányának tartom, a költségvetésnek azt, hogy a költségvetés szerkezeténél fogva a törvényhozásnak nem áll módjában megállapítani, mi a valóiságos fejlődés és mi a láts'zatfejlődéfe ebben az irányban és
