Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházának 346. oldást kellene találni, mert a sok kivételt egy rendeletben taxatíve felsorolni majdnem, lehetetlen, továbbá feltétlenül kivételezendők volnának ai szövetkezeti központok, ezek tagjszövetkézeteinek és nyugdíjalapjainak •mindennemű eladásai és vételei. T. Képviselőház! Még néhány jelenségére szeretnék kiférni gazdasági életünknek, amely a budgettel kapcsolatos. Itt van elsősorban is azi állami beruházások kérdése. A pénzügyminiszter úr megkísérelte a lehetetlent: a mai világban is bizonyos összegeket tudj az< egyes tárcák rendelkezésére bocsátani. Mi azt szeretnénk, az volnai' a helyes ós ai feltétlenül kívánatos, hogy tízek 1 az összegek tényleg oda is jussanak és úgy használtassanak fel, ajhogy aizokat előirányozták,. (Helyestlés a b Ikozépen ) Ne méltóztassék azt gondolni, hogyt esetleges visszaélésekről beszélek. Nemi erről vtain szó» de annyi anomáliával találkozunk a mindennapi életben ilyen téren, hogy ezt kénytelen voltam szóbahozni. (Helyeslés.) Itlt vannak például a jelenlegi időben, háború alajtt, a túlságosan nagy luxussal épülő épületek, itt vannak a vállalkozóval, az építésszel kötött olyan szeírzőhések, amelyeknél a vállalkozó ai brutto 1 összeg után kapja meg a percentuális hasznot, tehát tűzzel-vassal igyekszik 1 nagy összeget kihozni. És látunk bizonyos maradi elveket is, szintén az építkezéseknél. Nemi hiszem, hogy ai mai háborús tapasztalatok birtokában például célszerű volna megengedni azt, hogy egy-egy repülőtéren gyönyörű békebeli rendszerrel építsenek egymás mellé új kaszárnyákat. Ez, szt hiszem, teljesen logikátlan valami De van egy másik ehhez, hasonló, dolog! is, amit szintén katonai vonalon láttam. Tudom, hogy az illetékes főispán is szóbahozta, sőt még az ottani katonai parancsnok is. Ez az, hogy a nemzetiségi vidékeken a határerődítményeket nemi helyes módon, a fuvarostól a munkásokig ottani lakosokkal építtetik, tehát mind idegen nemzetiségűek dolgoznak ott (Ügy van! Ügy van! a Úpzépen és bdfelől.) Tudom, hogy ezt nehéz így ellenőrizni, dei mégis bátoir vagyok: felkérni a pénzügyminiszter urat, kenesse meg a nemzetgazdasági csúesminisztert és igyekezzék valamilyen megoldást találni ilyen esetekben, (Meskó Zoltán: Tükörbe nézi és saját magát látpa! — Derültség. — Reményi-Schneller Lajos pénzügy miniszter: Ez honvédelmi kérdés!) Egy másik kérdés, amelyet szóba szeretnék hozni, bizonyos szubvenciók kérdése. (Halljuk! Hulljuk!) Nagyon örvendetes, hogy a mai nehéz viszonyok mellett is képes a miniszter úr arra, hogy erre érdemes bizonyos intézményeknek, vrallalatolknaki támogatást, szubvenciót adjon, nekem azonban az a tapasztalatom,, — ezt láttam, itt és most már kezdem látni odahaza Erdélyben is — hegy a szubvenciók ellenőrzése Mvém annyira ráfeküsznek ég. rátelepszenek arra a vállalatra, hogy ott kivész az önállóság, az iniciativa, az öntevékenység, egy minisztráUs duktus kezdődili; és rábízzák magukat az, államra, hogy, most már úgy is fog az segíteni minden bajon. Ezzel kapcsolatiban az a kéréseni, hogy kizárólag a számszerű ellenőrzésnél maradjunk meg és az önállóságot, a vállalkozó ösztönt ne öljük ki a vállalatolkiból, a szubvencióval kapcsolatiban viszont fokozottan tegyük felelőssé annak a vállalatnak' igazgatóját, vezetőit'. A gazdasági életbe való kényszerű háborús belenyúlást és annak következményeit Ülíetőlég, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII, ülése 1943 november 2Ú-én, hétfőn. 329 — amint, hogy bele kellett nyúlni a termelésbe. fogyasztásba, közellátásha, áruellátásba, stb. — az árszínvonal megállapításával kapcsolatban mieg kell állapítanom, hogy a feketepiacnak talán az adta meg az. elsői igen nagy lökést, amikor a pénzügyminiszter úr kényszerű (körülmények hatása alatt kénytelen volt bejelenteni, hogy fog jönni egy árrendezés, ellenben az áru eltűnjék a piacról. Ha azonban már itt tartunk, nem gondo|lnám, hogy bármilyen drákói szigorúságú törvénnyel is segíteni lehetne a helyzeten, inkább 1 annak látnám tág terét és létjogosultságát, hogy ,a; társadalmat vonjuk be valahogyan a feketepiac elleni küzdelembei. Itt igen nagy feladat hárulna elsősorban éppen a jelenlévő propagandaminiszteir úrrai isAz árszínvonalról sokat Tehetne beszélni. Én csak egyetlen egy anomáliát szeretnék szóbahozni éspedig azt, ami at fa vonalán van, ami igen fontos cikk Erdélyben, Méltóztatnak tudni, hogy a fa maximális ára ab vagöni van megállapítva, onnan kell yisszaikalkulállni azután a t.őárat, a szerint, hogy az erdő hol fekszik, mennyi költség merül fel kitermelésénél. f Bár rögzített árak mellett folyik egész gazdásági életünk) és így a fa ára is rögzítve vau, ennek ellenére, ha egy nagyobb közbirtokossági erdőparcellllviágás alá kerül, árverést tűznek ki. (Mozgás a középen.) Az árverés abból áll, hogy az egyes árverező 1 cégek zárt ajánlatokat adnak be, ezeknek kibontják: és a legmagasabb árat ajánlónajk eladják azt a parcellát. Most még nincs kész a folyamat. Az egész aktacsomó felkerül Budapestre az árkormánybiztoshoz eta ő a legdrágább ár mellett birtokbajutott árverezőnek' adja át valóban azt a parcellát, die úgy, hogy a felajánlott magas irreális árat liefaragia a maximális árnak megfelelően (Gaal Alajos: Jutalmazza a bűnöst'!) Tehát az & helyzet, hogv aki nem; irtózáki egy kis feketézestiol, bead eev irreális ajánlatot, azt itt jóváhagyják, összhangba hozzák a maximális árakkal) és így ő 1 kapja meg (Egw hang' a középen: Potom pérozért!) azt a parcellái ugyanakkor pedig azok a közbirtokosságok, lanielyek saját tagjaikkal és arra a célra alapítottak szövetkezetet, hogy ne csak ia tŐ-árat kapják f meg, hanem még a fuvarozástól kezdve a fűrészelésig éta értékesítésig is részesedjenek a haszonban, mivel erkölcsi testületek ilyen irreális árakat nem tudnak felajánlani, tehát nézik, hogy m saját fájukat hogyan viszik el idegen kereskedők, végeredményben ugyanazért az azért, amelyet ők is megadtak volna. (Gaal Alíados: Fából vaskarika!) T. KéfDviseüiőház! Beszédidőm lejáróban van és ezért, befejezem felszólalásomat. A pénzügyi tárca költségvetését bizalommal elfogadom. (ÉMnk helyeslés és tam. A szónokalt r okam üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Potruhszky Géza jeryző; Vásáry István! Elnök: Vásárv István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: Igen t. Képviselőház! Előttem szólott Bethlen László képviselőtársam azzal kezdte felszólalását, hogy a mai időkben nem lehet költségvetést olyan szemszögből, olyan nézőpontokból tárgyalni, mint a békeidőben. Ebben tökéletesen igaza van, azonban amint majd leszek bátor később rámutatni egyes helyeken, meg kellett volna adni a le; hetőséget arra, hogy, ezt a költségvetést a mai időknek megfelelőien tárgyalhassuk és az eh-46
