Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-346

324 Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. lehetősein gyenge lábon állott a multiban és áll még ma is, sőt van egy bizoinyios voínal, amely ezt a mérleget még jobbam ©Uromtotita

1

, ameaynyiben gazdasági életünknek,egy nagy része a feketepiacon bonyolódik le (ÜfJ'JJ van! u' ssélsőbalolda'vn.) és nyilvánvaló, hogy a feketepiacon lebonyolódott üzletek után a. feketepiac hiénái sea«! jövedelem-, sem vagyonadót, sem ke] eseti adót nem fizetnek. (Gr. Esterházy Móric: Forgalmi adót sem!) Ennélfogva felkérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék talán azon. gondolkodni, nem lehetne-e nyilvánosabbá, tenni az adóvallomásokat, mert ezen, az úton. azoknak, akik ismerik a feketepiac hiénáinak keresetforrásait és atkák személy eseni ismerik a feketepiac hiénáit, módot nyújtanak arra, hogy ellenőrizzék ezeket atz, adóvallomiásolkat. (Hel.ijesléai a bal- és a szélsőbaloldufon.) Ilyen niodou bevezethetnénk a látszatadónak azt a bizonyos, azelőtt ellenzett módját és látszatadó alapján is be leihetne azután vonni azi adózás kötelezettségébe azokat, akik ilyen módom az alól kibújnak. Emnek megvalósítási módja, talán az volna, hogy két példányban; adná be az adóvallomást mindenki, aki adó vallomás beadására köteles és az egyik példány a nagy nyilvánosság- rendelkezésére állama. T. Képviselőház! Egy másik kérdés a házadó progresszivitása. Általában a szociális szempont kell, hogy vezessen bennünket az adóztatásnál. A házadó leginkább érinti ezt a szociális vonatkozást, amennyiben egészen kis gazdasági exísztenciák törefcszemeik és jutnak el ahho'z, hogy kis házakat vásárolnak, hogy életük

1 végén házuk legyen, saját fedelük alatt lakíhassamalk. (Űgy van! )a szélsdbaloldalan. Ezek mégis ugyanazon kulcs alapján fizetik a, házadót. mint azok a tőzsdések és a feketepiacnak azok a gazdagodó elemei, akik Budapesten hatalmas paloták sorát vásárolják meg. (Űgy van! Űgy van! a szélsőb^holduon.) Tehát méltányos lenne, hogy ezek a kisemberek ne ugyanazon kulcs alapján adózzanak, mint amely kulcs alapján! adóznak az életnek emezek a kedvezettjei. (Űgy van! Ügy van! a szél âbalo W.'fon.) T. Képviselőház! Felhívom miéig a pénzügyminiszter úr figyelmét arra is, hogy a tartásdíj! után m kivetik a kereseti és jövedelmi adót. Elhagyott nőknél, akik csekély tartáshoz jutnak férjüktől vagy más o!dalról, azt a kis tartásdíjat megterhelik kereseti adóval és jövedelmi adóval. Sőt a kereseti adó szempontjából kétszeres adóztatásnak: iis ki vannak téve, amennyiben az^ is. fizeti ezt a keresleti adót, aki adja a tartásdíjat és az a kisexisztencia is, aki ehhez a tartásdíjhoz hozzájut. Felhívom a t- pénzügyminiszter úr figyelmét még a kétszeres bírságnak igen súlyos intézményére is. Az 1940. évi XX. t?» 40. §-a szakít az addigi gyakorlattal, amely szerint új adóvallomást csak az tartozik) adni, akit erre felhívnak. Ez aranyit jelent, hogy a kis adózók, amennyiben 50%-ot meghalad az adóalapjuk növekediéise, tartoznak új vajloimáfet adni mindini felhívás nélkül. Ezt az új rendelkezést nem ismerik általánosságban, sőt^azt merem állítani, hogy ezer ember közül talán esiak egy ismeri. (Reméhyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Most már ismerik!) Az adóf el szólani lási bizottsághoz érkeznek ezek az esetiek elbírálás végett és ott azután az a vége az, adó kíivetésnelki, hogy az eredeti adónak kétsze

: résére megy fel ez a bírság és ha jövedelmi adót és kereseti adót is fizet az illető, akkor 80—100 pengő adó helyett 500—600 pengő adóval sújtják. Ezen azután aa adófel szóiamlá*i bizottságnak nincs joga mérséklési, gyakorolni, hanem egyedül a pénzügyminisztérium, a pénzügyminisztériumii gyakorlat pedig az, hogy a legritkább esetekben engedik el ezeket a bírságokat. (Szöllősi Jenő: Fiskális szempontok! Reményi-Schmeíler Lajos pénzügyminiszter: Egész iközségekmek elengedtük!) Még egy anomália kapcsolódik ehhez, az, hogy a bírságalap tekintetében a köziigazgatási bíróságnak egésízen más az álláspontja, mint a pénzügyminisztériumnak. A pénzügyiminisztérium! ugyan i s az adópótlékok után is kivetteti a bírságot (Szöllősi Jenő: Igaz!) és nem engedi el, viszont a közigazgatási bíróságnál •kialakult állandó joggyakorlat az,hogy a pótlék után nem vetik ki a bírságot- Miután, itt a pénzügyminisztérÜum a {k|öziigazgatási bírófeág gyakorlatával mereven szemibeni áll, felhívom erre a pénzügyminiszter úr figyelmét (Szöllősi Jenő: Nagyon helyes!), hogy legyen szíves ebben a kérdésben valami egységes álláspontot teremteni (Szöllősi Jenő: Nagyon helyes!), annál is inkálbb, mert a közönség legnagyobb része nem tudja, hogy a közigazgatási bírósághoz fordulhat és ha a pénzügy minisztérium már elutasítottál a kérésével, akkor ott megáll az ügy. (Maróthy Károly: Éppen a kisem'ber nem i tudja!) Ezt éppen a kiseuilber nem tudja és így kétféle igazság vain ezen a téreui. T. Képviselőház,! Még egy dologra; hívnám* fel külön, szorosan ezzel a tárcával kapcsolatban a pénzügyminiszter úr figyelmét. Családvédelmi, alap létesítésére gondolok, amit már többen tettek; itt ,szóvá. Ennek az lenne a módjai, hogy az örökösödési illetéket a legmagasabb fokra kellene emelni-ott, ahol nem legalább öt gyermek örököl a szülő után. (Helyeslés a széUőbaloid'Aon.) Teljes öröklés csak ott lehessen, ahol legialábbi öt; gyermek van. és ha, ennyi nincs, akkor a többi örökrész jusson ennek a családvédelmi alapnak. (Heiyedés a szélsőbittílá$o<ri.) Ez a — diaiam úgy nevezhetném — céladó, vagy befizieitéis szolgálna azaitán az egyke elleni küzdelem

1 pénzügyi alapjául. (Incze Antal: Ez is volt az Ónosat, eredeti elgondolása; azután meggondolták.) Legyen szaibad méig felhívnom a figyelmet aria, hogy a most már hat milliárdot is meghaladó költségvetésünkben a, tisztviselőknek, az állami alkalmazottaknak jultló fizetés. már nem' éri el az 50%-ot, mint azelőtt, amikor is állandó panaiszi volt, hogy az állam terheinek legnagyobb része. 50%-a a tisztviselők javára, megy. Most, amikor látjuk, hogy ilyen nagy mértékben emelkedik a költségvetés; talán fel lehetne használni ezt az alkalmíaltl arra, hogy a tisztviselők legalacsonyabb kategóriáinak fizetését emeljük, mert semmi értelme nincsen, hogy a tisztviselői fizetések tekintetében olyan nagy külíönlbség legyen a legalsó és leg'ma.gasal)b kategóriák között. (Ügy van! «i szielsőbaloida on. — Remémyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter : ' Nincs olyan nagy különbség!) Ma. már a szociális kérdést másképpen oldják meg a modern gazdaisági szemlélet szerint: a fiatal tisztviselőt mindjárt oályája eledén abba a helyzetbe kell juttatni, hogy kedve, legyem családalapításra és a nemzet javára! gyermekek nemzésére. (Reményi-Schneller Lajos pénzügy minisizter: A családi pótlékot felemeltük! Nem a fizetést! ER tői még nincs kedve családot alapítani!) Ezekután áttérek a költségvetés általános vizsgálatára. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a költségvetés emelkedésében semmiféle különös örömre alapot nem láthatunk, mert a