Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
Az országgyűlés képviselőházának 346. ülése 1943 november 29-én, hétfőn. 321 ben 44'3 százalékot mutat fel ugyan, ele lia figyeleimibe vesszük a dohány jövedéknek és a s zeszegy edáruságniak ennél nagy obbmértékű bevételi euielkiedéisét, akkor ez. az emelkedési arány leszáll 35'2 százalékra. Ez semmiesetre sem olyan elmélkedés, amely mellett ma lennénk képesek azokra a kétségtelenül még reánk váró nagyobb erőfeszítésekre, amelyeket a jölvőben tennünk kell'.. Ha most azt vizsgáljuk, lioigy ezek ai bevételi tiöibbllteteíki miképpen oszlanak meg a külön félé bevételi források között, akikor megállapíthat juk, hogy az-a szociális szempont, amelynejk érvényesítésére a pénzügyminiszter úr mindig igein nagy súlyt helyez, ebben a 'Szétosztásban is megfelelőéin érvényeisül. Csak. arra mutatok rá, hoigyi az egyenes adók bevételi többletei (általában 41:5 százalék, ugyanakkor (Viszont a. jövedelmi adónak, tehát annak az adónak, amiéry éppeni a legprogresszívebb módon elsősorban a: nagyobb jövedielmieket fogja meig, az emelkedésié 60 százalékos. Elismerem, hogy ez súlyos terhet! jelent azért, mert hiszen bizonyos)' látszat jövedelmek, is vannak, amely 1 lá'iszatjövedelnieket nagyobb mértékben! fogja meg, de ugyanakkor niem tudja megfogni a ktonjunkturáltis jövedelmeket. Nem azért, mert nines egy külön konjunkturális adó. hanem aizért', mert ezeknek a konjukturális jövedelmeknek éppen az a, természetrajzuk, hogy eltűnnek, nehéz eni nyomozhat óki ki, ezekmek a megfogására) telhát egészen új módszerekéit kellene találni és nem kétlem, hogy a pénzügyminiszter úr ezeket az új módszereket meg is fogja találni. _ De engedje meg a pénzügyminiszter úr azt, hogy épp a jövedeimiadóval 1 kapcsolatban egy kérést is terjesszek elő. A pénzügyminiszter úr az expozéjában; mint egyik, a költségvetés összeállításánál irányadó elvre,- hivatkozott arra, hogy a szociális gomdoskodásaiak f en;n kell miaradnia. Én a. szociális gondoskodás alatt nemcsak azt az aktív gondoskodást értem, — s azt hiszem, a pénzügyminiszter úr seam csak ezt érti — amely bizoinyois rétegeknek, a szociálisain gyengébb rétegeknek, aktív, tevőleges alátámasztására és megsegítésére irányul, hanem azjt a passzív szociális gondoskodást is* amely egyes rétegeknek bizonyos kíméletében nyilvánul meg. például aiz adózásban való kíméletben. Hyetn szociális kíméletét élveztek a szolgálati viszonyból származó jevedelmek a 3600 pengős létminimum, biztosításával, amely léttaánimum határáig a szolgálati viszonyból származott jövedelmeik adómentesek voltak. ÍMár most az ú,i árszint kialakításával: kapcsolatban, amikor <így 60 százalékos pótlékolt kapnak a munlkaválll!aiíok. akkor ez a 60 százalékos pótlék! már a 2300 pengős jövedelmet is a 3600 pengős fölé' viszi, így tehát azok is jövedelmi adó alá esnek. Ez meglehetősein sérelmes a munkavállalókra, mert hiszen azzal, hogv adó alá kerütliniek, körülbelül, 12—15 százalékkal 1 esök&en efnnek a 60 százalékos pótléknak az eredménye. E mellett a kincstárt is meglehetősen megterheli munkátvali ennek az ilyen mlódon jövedelmi adó alá kerülő igen nagyszámú munkavállalónak a nyilvánltartása és adminisztrálása. Ugymuakkbr azonban, amikor az egyik oldalo'-ni a, 60 százalékos pótlékoMssal a 3600 pengő fö^é kierültek óls adó alá esniek a kisebb jövedelmek is, a szociális gondoskodás másik terén, a szociáilas biztosítás terén igen. helyesen megmaradt azáltal, hogv a szociális "biztosítás határa havi 300 pengőről 600 pengőre emieltetett fel. Logikus lenne tehát, hogy ugyanez a ki mellet érvényesüljön a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. jövedelmi adóval szemben is, tehát a jövedelmi adómentes létminimum határa 3600 pengőről miegfelMően felemeltessék. Nagyon; kérem a, pénzügymáiiiszter urat, hogy a maga optikájú szociális szemüvegéin! át vizsgálja meg ezt a kérdést, mert nem hiszem, hogy az ilyen mó don, való emelkedés felérne azzal a hátráninyali, amit a kincstárra nézve jelent az igen nagyszámú kisadózó nyilvántartása. Megoldani tehát azzal lehetne a kérdést, hogy azok a jövedelmek, amelyek csak a 60 százalékos pótlék hozzáadásával érik el á 3600 pengőt, mie'ntcsülnlémek: ,a jövedelmi adó alól. I)e volna még egy kérésem a pénzügyminiszter úrhoz ugyancsak szociális vonalon, amely azonban a munkapiacot is érinti. A mai rendkívüli viszonyok között, amikor a háborús intézkedések következtében megcsökkent munkaerővel sem a közhiviatalíok, sem a magánhivatalok nem képesek! ellátni a felduzzadt, és megnövekedett munkát, akkor természetszerűleg^ a munkapiacom ai kereslet mindinkább egy új réteg felé, a nyugdíjasok rétege felé irányul- Ez a mai viszonyok között azt jelenti, hogy még mindig be tudunlki vonni a munkák ellátásába egy, a munkára még megfelelően képes réteget. Ez szociális szempontból; a nyugdíjasok ellátásának megjavítása folytán, igen e'Hőlnvös és segíti a polgári munka ellátását is. Ebben a vonatkozásban azonban az úgynevezett közérdekeltségi vállalatik meglehetős hátrányban vannak, meirt a kö^zérdekeltségi vállalatoktól búzott jövedelme csak bizonyos szűk határok között mozoghat, mert ha azt meghaladja, akkor ez a többlet levonásba kerül ai nyugdíjból. Természetes tiehát, hogy nyugdíjas egy közérdekeltségi vállalatnál nem vállal állást, vagy ha vállai!, akkor olyan fizetést kíván, amely pótoljál az ő nyugdíjánaíki kiesését is- Az a rendelkezés, amely annakidején ezt a helyzetet; teremtette, egészen más viszonyok között, jött létre: akkor a munkanélküliséget kelletit enyhíteni és annak érdekéiben kellett az álláshálmozást — ha ezt álláshalllmozásnak lehetett nevezni — csökkenteni. Azt hiszem, most már nem logikus ennek fenntartása és én kérem a pénzügyminiszter urat, már csak az állami nyugdíjasok érdekléíbén^ is, hogy számukra is bizomyos kereseti lehetőséget biztosítson, helyezze hatályon kívül ezt a korlátozó rendelkezést, ha teljes egészében nem lehet, llegalább is a háború tartamára. (Helyeslés jobbfelő 1 .) A költségvetés 280 millió^ pengős deficittel zárul, e mellett azonban kétségtelen, hogy a; háborús kiadások fedezésére is további hitelműveletekre lesz szükség. Ezekkel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy búzakötvényeket kíván kibocsátani. Nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter ùratt a búzakötvénykibocsátás gondolatánál 1 az értékállaindóság biztosítása vezette volna; azt hiszem, az vezette — és ha az vezette, akkor egészen helyes elgondolás — hogy ezzel a gazdák; részére is jlehetlővé #egy© az állami kölcsönökben való részvételt. (Úgy van! Ügy vűnl. jobb felöl) Mezőgazdaságunknak mindig standardértéke volt a búza és ezt igen sokszor alkalmazták számolási értékül is. hiszen haszon béri szerződéseket, kikötményeket, tartási kötelezettségeket mindig igen szívesen állapítottak meg búzában. A gazda majdnem mindig búzában gondolkozik: a forgóstőkét lehetőleg nem takarékpénztárakban, hanem búzában tartja, pénzfizetési kötelezettségeit mindig búzában gondolja el, búzában számolja és a föld 45
