Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-346
3^2 Az országgyűlés képviselőházának 346. hozadékát is mindig búzában fejezi ki. A magyar gazda tehát már megteremtette a maga számára a bú^avalutát a nélkül, hogy ezzel a,^ mindenkori törvényes valuta értékelését, vagy az abba vetett bizalmat a legkisebb mértékben is veszélyeztette volna. A magyar gazdának ezt a hajlamosságát vették figyelembe a pénzintézetek akkor, amikor búzakölcsönöket nyújtottak, búzabetéteket fogadtak el, bíizazálogleveleket bocsátottak ki; és ugyanerre volt tekintettel az 1940. évi IV. te. is, amikor a földbirtokpolitikai célokra igénybevett ingatlanok haszonbérét búzában, illetőleg rozsban állapította meg, a vételár kifizetését is búzában, illetőleg rozsban rendelte és a vételár kifizetésére búza-, illetve rozskötvényeket statuált. A búzakötvények kibocsátása tehát egészen logikusan kapcsolódik be a magyar gazda gondolkodásába és ezért remélhető, hogy megfelelő eredménnyel fog is járni, a nélkül, hogy ennek a pengő megítélésére bármilyen visszahatása lenne. Különösen akkor remélhető ez az eredmény, ha a g-azda még bizitosítékot is kap arra hogy számára ez a kötvény mindig minimálisan 40 pengős búzaárat fog biztosítani . és főleg akkor, ha gondoskodás történik arról, hogy a tőzsdén az értéke megfelelően tartassák is. Ha a pénzügyminiszter úr az államkincstár szempontjából vállalni merte azt a kockázatot, amely az áreltolódásból kifolyólag e búzakötvények „ kibocsátásával a kincstárra beáramolhatnék, akkor ez a pengő vásárlóerejébe vetett bizalmat és a kialakított árszint. változatlanságának reményét csak megerősíti, föppen ezért a búzakötvény kibocsátása eß a pengő értékelése között nem lehet és nem szabad sein miféle összefüggést konstruálni. Természetes, hogy a pénzérték fenntartásában oszichológiai és spekulativ momentumoknak is jelentős szerepük van, de a pengőért folyó harcot — amelyben minden egyes állampolgár segítőtársa kell, hogy legyen a pénzügyminiszter úrnak (Elénk helyeslés és taps jobbfelől) — nem. a mellékfrontokon, hanem à" főfronton, az árfronton kell és lehet csak megvívni. Azon az árfronton, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjában tett kijelentése szerint is, sajnos, kétoldalú támadás ért: az egyik ^az áruhiány, a másik a háborús gazdálkodás okozta fölös vásárlóerő. Azt tudjuk, hogy az áruhiányt csak a termelés fokozásával lehetne megszüntetni, de a termelés fokozásának határt szab egyoldalról a nyersanyag hiánya, a másoldalról pedig az a körülmény, hogy a termelés jelentős részéit nem fogyasztási javak előállítására.kell fordítani, Ezt az áru-, hiányt ellensúlyozni — miután a termelést a mondott okokból megfe 7 elően fokozni nem lehet — csak a legnagvobbfokú takarékossággá 1 és az elosztásnak a fogyasztási javak minél nagyobh^rétegére való kiterjesztésével lehet A fölös vásárlóerő lecsapó!ására a pénzügyminiszter úrnak/az adóztatáson és a hitelpolitikán keresztül igém sok eszköz áll rendelkezésére, amelyekkel. már a múltban is élt és j — amint azt expozéjában is bejelentette — a jövőben is _ megfelelő mértékiben élni fog. Az ar hitelpolitika, amelyet folytat és amely , a pengőért ' foly. küzdelemnek • egyik. nieHékharetere, a pénzügyminiszter úr számára és rajta keresztül a közgazdaság számára is in ár eddig is jelentős eredményt hozott, mert bissen éppen azokon a piaeokpn, amelyeken a; ülése 1943 november 29-én, hétfőn. spekuláció az árszint ellen nyíltan is, tehát nemcsak a zugpiacról, a legveszélyesebb támadásokat indíthatta volna, a szelektív hitelpolitika határozott győzelmet arat: erős már a kereslet a pénz iránt. T. Házi! Több ízben voltam bátor már, erről a helyről' felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét a jkülföldi pénzértékre' szóló záloglevelek, illetőleg záloglevélkölcsönök ügyére és kértem, találjon módot arra, hogy az adósok ezektől, a számukra igeu nagy bizonytalanságot jelentő kölcsönöktől szabadulhassamakt. A pénzügyminiszter úr a záloglevélkibocsátó intézetekkel történt megállapodás és ezeknek az intézeteknek igen jelentős áldozatvállalása útján a folyó évben lehetővé tette _ azt, hogy a záloglevélkölcsönök egy része visszafizethető legyen, abban a keretben, amelynek erejéig az illető záloglevélkibocsátó intézetnek záloglevél volt a tárcájában vagy amely összeg- erejéig záloglevél a, kölcsönök íalapján egyáltalajban nem is volt kibocsátva. Ez igen jelenitéfe eredmény volt egyrészt a gazdák) számára, mert hiszen szabadulhattak tartozásaiknak egy részétől, igen előnyös visszafizetési árfolyamom de jelentós eredmény volt a íölös vásárlóerőlecsapolása szempontjából is, mert hiszen közel százmillió pengő került megint vissza ezen az úton a pénzforgalom normális keretébe. A pénzügyminiszter úr bejelentette expozéjában — és azt hiszem, ezt a Ház minden oldalán helyesléssel és örömmel vettük tudoiuár sul, — hogy e kölcsönök visszafizetésére további lehetőséget kíván biztosítani. Minthogy a zálogievélkibocsátó intézetek tárcájában záloglevelek már nincsenek, egészen természetes, hogy ez nem történhetik másképpen, mint záloglevelek sorsolásával, vagyis a záloglevelek 1932 óta felfüggesztett sorsolásán aki újból való megengedésévé!, Az is természetes azonban, — én legalább természetesnek tartom — hogy ennek bizonyos keretek között kell ^ maradnia, mert hiszen külföldöm lévő záloglevelek kisorsolására aligha lehet gondolni, tehát határt szab a visszafizetési lehetőségnek a íiosztrifikált záloglevelek állománya. Az is természetes, hogy mivel most mar a izáloglevéUulajdonosoktól vonjuk be a zálogleveleket, nem lehet a kibocsátó pénzintézetekre terhet áthárítani, tehát nem lehet szó arról', hogy itt olyan kedvező visszafizetési kiurzns legyen megállapítható, mrint korábban- De />n azt hiszem, ez nem is lényeges, mert peidaul a búza árában történt eltolódás folytam mondjuk, az arianypiomton való visszafizetés semmivel sem jelenten© nagyobb terhet a. gazda számára, mint júniusban az alacsonyabb .kurzuson való visszafizetés jelentett, A kettő közötti különbözet ugyanis körülbelül megfelel a búza áremelkedésének. Ezzel kapcsolatban azonban engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy fölhívjam a figyelmeit egy momentumra. A legutóbbi ilyen záloglevélkö'lcsön visszafizetési lehetőségnél a kisebb adósok meglehetős hátrányba kerültek (Gn Esterházy Móric: Űgy van!), mert a kisember csak későn értesült arról, hogy visszafizetési lehetőség van és miután a pénzintézetek — helyesen, hiszen ez, volt a megállapodás — a visszafizetést a-, jelentkezés sorrendjében fogadlták el, miro az a, kisember észbekapott és jelentkezett, fürgeségével a nagy adós. kimerítettél az egész keretet. (Űgy van! Űgy van!) Tehát azi újabb visszafizetésnél méltóztassék figyelmet fordítani arra, hogy a pénzintézetek elsősorban &, kisadósok jelentkezéseit vegyék
