Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án } pénteken. 305 ba,, amikor 1918 őszén a magyar parlament baloldali mezőnyén néhányi lázas úr, élükön aiz őszülő Lovászy Mártonnal, elrikkantotta magát: »Mi antantbarátok vagyunk!« Azt hiszem, hogy nem egészen így van a dolog. Ha azltl a néhány antantbarátot akkor bekasztlizzák, egészen más fordulatot vesz a magyar történelem. (Ügy Wiét Ügy van! a széhöbaholdalon.) Éta azt hiszem, hogy a régi Magyarország abban a pillanatban szállt tulajdonképpeni sírba, amikor ugyanazokban a hetekben egy magyar 'honvédelmi miniszter ajkaim kicsúszott ez a mondat: »Nem akarok katonát Láltni!« t (Ügy vam! Ügy van! a szélsőba$a dal\on.) Lényeges és örömteljes különbség a mostani parlamenti vita és ,a, 18-as parlamenti események köizött az a beszéd, amelyet Csatay Lajo® honvédelmi miniszter úr ajkáról hallottunk. (Ügy v<<m! Ügy van! a szélsöbaloMalon.) Lényeges különbségnek látom azt a felszólítást is. amejyiben Osipalk La.ios képviselőtársam a háborúnak ebiben az állapotában a szociális kérdéseket pendített meg a Hock Jánosok, akkori .felszólalásaival szemben. (Ügy van! Ügy vam!) Viszont, t. Háfz. ki kell 1 mondanom nyíltan: aggasztó és veszélyes dologinak tartom, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársam itt hadbalépéisünk, hadbaszállá.lsunk céltalanságáról' és alkotmányellenességéről szóló kijelentéseit nyugodtafni elmondhatta. (Felkiáltások a\ #zéhő<baloldalo\m: 'Èà$h$km! Szomorú dolog!) (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja e:.) Aki a háború ötödik, esztendejében egy hadviselő állam parlamentjében, ilyen kijelentéseket tesz, . az nyíltan kimondom: destruál és deíetiiamust müvei. (Ügy van! Üpy van! Élénk helyeslés és íaps a szélsőb'i'jolda vn.) Egyetlen, tisztességes nemeet sem tűrheti azt, hogy kint harcoló hadseregének hitét, lelkierőit hátul a parlamentben aláássák. (Ügy van! Taps a stzélsőboioldalon.) A mi hadser egünket a legfőbb Hadúr küldte ki, a legfőbb Hadúr parancsát m a kritizálni defetizmus. (Ügy van! Ügy" van! Taps a szé sőbulo dalion.) A világ egyetlen parlamentjében nem hallgatnák ezt végig, (vitéz: Imrédy Béla: Mi lenne az angol parlamentben 1 ?!) Milyen címen küldjük ki a magyar katonát, milyen címen hullassa, a. magyar katona, a vérét, ha idebent -magyar képviselő így tud beszélni atz. ő harcának^ céljairól. (Baky László Felháborító! Szörnyűség!) T. Ház! A külügyi tárca, szónokainak többsége ezzel a kivétellel és még egy férfiú kivételével ma egységes volt 'abban a gondolatban, hogy ma minden tárca, vitájánál azt vizsgálni, hogy a nemzet harci akaratát minden eszközzel, tűzzel-vassal épen tartsuk-e, fokozzuk-e vagy^ sem. Bárhogy ítéljük meg a háborús eseményeket, egy-két na-, gyón s'ziomorú kivétellel! ma mindnyájan; egyetértünk abban, hogy^ mennél közelebb jönnek hoizizámik a hadiesemények, annál keményebben kezünkben kell tartani a fegyvert. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiviatalosi és 1 félhivatalos rntegnyilatkozásoik hangzanak el taktikai, szempont bűi — remélem, taktikai szempontból — amelyek íolytoiii azt hangoztatják, hogy mi kicsik vagyunk, mi nem számítunk, mi döntően nem vehetünk részt a földrészek hareában s mi a mi kis emlőnkkel nem változtathatunk komolyan: a hadihelyzeten. En ezeket a kifelé szóló taktikai megnyilatkozásokat befelé nem. veszem egészen komolyan, hiszen el tudok képzelni olyan háború helyzetet, amikor egy 14 milliós nemzetnek még el nem fáradt harci ereje es a'fearata döntő módon billenti el a . mérleg serpenyőjét. (Ügy van! Üf/y van! a szélsőbalodlalon.) Én igenis el tudom képzelni a háborúnak egy olyan korszakát, amikor a fáradtgőzzel szemben aránytalanul kisebb friss erő'kl is döntően tudnak hatni. Egy 14 milliós kis nemzet, amely tulajdonképpen nem is kis nemzet, hanem középnemzet, ha a kezében fegyver van, ha megvan: benne- az el szántság, hiányos felszerelés ellenére is "bizonyos helyzetben kemény ütőkártya, lehet. Ahogy Finnország ennek a háborúnak elején, amikor az orosz erő még nem volt felkészülve, olyan katonai sikereket tudott felmutatni, hogy ennek a presztízse kísérti ma az egész diplomáciai mwnkáját. ugyanúgy el tudom képzelni ennek; a háborúnak második felében, ebben a második 1 periódusban, hogy ennek az alig 4 milliós kis nemzetnek a 14 millió« testvérnépe egyszer az erejét' minden, felkészültségével (belökve olyan katonai sikereket tud elérni, nagyszerű természeti védőgátak 'mellett vagy azok nélkül is, amelyek az egész világ szemlében kivívják a megbecsülést és az 1918-as csorba után egy új "ezredévig biztosítják a magyarság hivatását a Duna völgyeben. (Éljenzés és taps.) Ezért vizsgálom 1 .én ebben a költségvetési vitában egyedül és kizárólag azt a problémát, hogy ennek a tárcának költségtételei mennyiben fokozzák a háborús helytál 1 ást. Előttem szólott képviselőtársaim már bővebben megemlékeztek a külpolitika nagy vonal vezetéséről.Most én elsiősorbam azt akarom megvizsgálni, hogy a magyar külügyi tájékoztatás és a magyar •sajtótájékoztatás mennyiben tett eleget az elmúlt esztendőben ennek a,z; elsőrendű kötelességéneik, menmyibeni járult hozzá a magyar külügyminisztérium, sajtó és tájékoztató politikája az elmúlt évben ahhoz, hogy egységes nézet, egységes elszántság, kemény és egységes harci akarat alakulhasson itt ki. Előre kell bocsátanom, hogy kritikámnál éles határvonalat kell vonnom az ősz éta a sajtópolitikában beállott személyi változás előtti időkrés a mai idők között, hiszen elképzelem, milyen nehéz feladat az új sajtó vezetésnek egy hibásan beidegzett sajtót, egy egészen hibás és hamis vágányokra terelt tájékoztató rendszert átállítania, egy sereg felbiztatott és szabadjára engedett bűnös erőt visszafogni, hogy a magyar külpolitikai közvélemény a belső megzavarodottság állapota után újra egységes, kemény és ösztönös legyen. T, Ház! A miniszterelnöki tárcánál elmondott beszédemben már céloztam arra a folyamatra, amely a magyar sajtóban ez év márciusában indult meg belpolitikai fronton,, amikor egy új népfront-összefogás szólamait hirdették meg % Ennek a folyamatnak sajnos, a külpolitikai állásfoglalás terén is megvolt a maga pertdant-ja, még pedig az akkori legfelsőbb sajtóirányítás beleegyezésével vagy legalabbis türelmével. Nem akiarom itt ennék a korszaknak bűnlajstromát sorra idézni, de a szicíliai partraszállás után a magyar sajtóban, sőt a rádióban is az angolszász hírek egyszerre elébe kerültek a tengelyhatalmak hivatalos és félhivatar los tájékoztatóinak. (Piukovieh József: Jellemző!) Nemi akarom itt felidézni azokat a ma42»
