Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
306 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. pokat. Mi, akik. újságírással foglalkozunk, mind nagyon-nagyon élénjken emlékszünk ezekre a nyomasztó napokra, amikor a magyarnyelvű sajtó tekintélyes: része már egészen olyan képet mutatott a hírszolgálat szmpO'nJtjából, mintha nem. is a tengely ha talmakihoz tartozó egyik állam sajtója volna, sőt mintha nem is egy egészen közömbös semleges állam sajtója, volna. (Rajniss! Ferenc: Hanem a másik: oldalé!) Md mindnyájan nagyon jól emlékszünk azokra az időkre, amikor ezeket az újságokat elöntötte a »Lisszaboniból j el en ti ( k<< 9 ,'» S tockholmb ó 1 jelentik«, y Ankarából jelentik« vagy »mai (zürichi telefoi. non«' címimell ellátlott, legnagyobbrészt idehaza gyártott tudósítások áradata, amelyeknek mindig az volt a céljuk, hogy a tengelyhatalmakra kedvelő tton híreket, felkapják, forgassák, új meg új formáiba öntsék és, folyton ismételjék ugyanakkor, amikor a publicisztikában és a kommentárokban egyetlenegy betűvel sem hirdették a helytállás és kitartás szukségességét. (Ügy van! Ügy van! a sz&sőbaMdai ton. — Nagy László: Értékeljük aiz) ellenséget!) T. Ház! Azt hiszem, elég, ha ebből a szomorú korszakból néhány példát ragadok ki. Beszélek például arról, — azt hiszem, erre a t Ház mindem tagja emlékszik — amikor az augusztus 8-áról 9-ne virradó éjszaka a londoni rádió megfenyegetett minket, hogy ha hadi; iparunk nem lép sízabotázsba, alkkor bmbázni fogják Budapest hadiipari üzemeit és hadifontosságú gyárteliepeit. Név szerint említett© akkor a londoni rádió nagyon keleties hanghordozása bemondója az utcákat, ahol a munkássáennak azonnal abba kell hagyni a munkát. (Rajniss Ferenc: öreg zsidógyerek, ismeri a helyzetet itt Pesten!) Előzőleg hadjárat indult meg a londoni és seimleges lapokban, arról, hogy Magyarországon nagy hadseregek vonulnak át, hogy itt új repülőterek készülnek. Nem akarom szórói-szóra felolvasni azt, amit a külügyminisztérium félhivatalosa, a Pester Lloyd augusztus 13-ám kelt számábani az angol rádiónak válaszolt, csak 1 megállapítom azt, hogy ennél kishitűbb írás (Piukovich József: Gyáva!) külföld címére Magyarországom njég nem, jelent meg. Ez a cikk azt mondja, hegy Magyarországom nem épülnek stratégiai repülőterek, sem stratégiai utak, a magyar ipart nem bővíttették ki úi 1 üzemekkel, sémi szóvajövő átállítás nem történt ia háború óta, a budapesti élet jellege a háború óta nem változott, mi porszemek vagyunk, és semmit sem akarunk, az angolok azt tehetik velünk, amit akarnak, ezzel szemben» mi csak a jóságos Istenhez folyamodhatunk, s hosry Magyarország nem akar semmi mást, csak élni, élni és kardját az angolokkal nemi keresztezte soha. ' Azóta is tűnődöm, t. Ház, mi volt a célja eminek a kicsinyhitűséigtŐl ordító írásműnek 1 és ha már valiamilyein előttem teljesem rejtélyes és titokzatos célzattal így megírták, miért engedték akkor ezt az írást a magyar nyelvű lapokban is megjelenni. Képzeljük el, hogyan hat egy ilyeini félhivatalos írás arra a közvéleményre, amely a másik oldalról ugyancsak felelős helyekről folyton a mi történelmi hitvallásunkfról, a mi duma völgyi rendeltetésünkről, a mi szentist'váni nagy elhivatottságunkról hall. Általában szembe kell szállnom azzaíj a balodalról terjesztett állítással, mintha az ilyenfajta, papíron való politikai állásfoglalásoknak i a légitámadásokra bármilyen befolyásuk volna. I Mindnyájam a legkomolyabb aggodalommal » gondolunk arra az eshetőségre^ hogy ennek az országnak városait idegen légiflották pusztítsák, hogy a romok alatt miagyar anyák és gyermekeik holttestei heverjenek, de azt is vegyük tudomásul, hogy semmiféle gyávaságot lehelő kijelentések, apró elméleti megalkuvások, ravaszul megfogalmazott körmondatok még sohasem hárítottak el légitámadást. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Hollandia, Dánia, Belgium igazán, nem, került szembe az angolszász világgal, Dánia igazán semlegesen viselkedett és a háború kitörése óta száznál több légitámadást élt át; Antwerpen legszebb városnegyede romokban hever amerikai bombázók pusztítása kjövetkztében; Hollandiálban, virágzó városok pusztulnak el; a francia népnek igazán megvannak a magas protektorai ott az angolszász főhadiszálláson: De Gaulle, Oatroux, Giraúd tábornokok és mégis, egész sor francia város omlott porba az angoszász légitámadások hatása alatt; Badoglio már régen megkötötte a fegyverszünetet, amikor Nápolyt lerombolták. Sokkal, 'de sokkal több komponenstől függ a?, hogy bombázza nak^e egy országot, vagy sem, ezt sem olcsó defetista megnyilatkozásokkal, sem gyáva körmöntifontsiággal ,nieim lehe befolyásolni. Ez függ az ország katonapolitikai helyzetétől, a különböző táborokiban rendelkezésre k\\6 légierők arányától, és csak harmadszor függ a politikai propaganda különböző szükségleteitől. Én még nem hallottam, hogy légitámadást újságcikkek provokáltak vagy elhárítottak volna. (Rajniss Ferenc: Ez tréfa!) És ha már egészséges külpoLÜkai közvéleményalakításról 1 beszélünk, akkor igenis hangoztatnunk kell inneni is a magyar közvélemény felé. hogy egy ezeresztendős nép jövendőjét nem lehet kizárólag abból a szögből nézni, hogy Jaj, jönnek-e azofa a légitámadások vagy nem. Hangsúlyozzuk mégegyszer: nincs szükség provokációra. (Rajniss Ferenc: Ügy van! Helyes! Helyes!) legyen a magyarság szerény, de ne legyen gyáva. (Helyeslés a szielsőbaloldalon.) Igenis, bele kell kalapálnunk! a magyarság tudatába, hogy ha kell, légitámadások pusztításait is elszenvedjük egy boldogabb, győzelmesebb jövendő • reményében). (Ügy van! Ügy van! — Taips a szélsőbaloldalon.) Olaszország példája bizonyítja, hogy gyávaság még soha nem hárított el pusztulást, ellenkezőleg, magára vonta a pusztulást. (Ügy van! Ügy van! a szé.sőb ál oldalon.) Kitérés, begyulladás, a népek nagy mérkőzésében! legfeljebb gyalázatot hoz. pusztulástól soha nem kímél meg. (Ügy van! a szélsőbc\oldalom.) És ha már külpolitikai közvéleményalakutasról beszélünk, szólnunk kel'l arról az állandó példálózásról, hogy a magyar sajtó bizonyos része a legmtóbbi időben a magyar külpolitikai helyzetet mindig a finn külpolitikai helyzettel, Magyarország helyzetét Finnország helyzetével hasonlítja össze. A sajtó egy része nálunk egyebet sem tesz, mint folytonosan példaként állítja Finnország különböző nemzetközi tárgyalásait a magyarság elé, örökkié azzal az allúzióval, hogy: lám, Finnország harcban van ugyam a szovjettel, 'de ugyanakkor nem írta alá a háromhatalmi szerződést, ugyanakkor Amerikával és általában a demokráciákkal tartani óhajtja a jó viszonyt. Ez, igaz, azt azonban egyetlen magyar lap sem írta meg — és ez megint az akkori sajtótájékoztatáisnak a súlyos bűne — hogy Finnország helyzete teíjesen és tökéletesen más. Finnországnak egyetlen, ellenfele van és az a Szovjet. (Ügy va<n! a szélső-