Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

304 Az országgyűlés képviselőházának 345, ülése 1943 november 26-án, pénteken. mányos Akadémia már küld ki megfigyelőket, hogy a niéip sorsát tanulmányozzák. Gegő Elek franciskánus harát, később Gerley János mennek kii, hogy hazaküldjék jelentésükleit. Ugyan^ akkor Gerley János lelkes felhívást tesz közzé és felszólítja a magyar földesurakat, hogy adjanak a csángó székelyek számára megfelelő földet. Persze a felhívás eredménytelen, mert földöurainkinak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy üyeni célra földet adjanak. (Ügy van! half elől.) A 80-as években azután megint feltámad az érdeklődés és magánvállalkozások vannak;, hogy bejárják ezt a vidéket- Igen érdemes elolvasni például három lelke« erdélyi pap, Vészeli Károly, Imets Fülöp, Jákó Kovács Miklós utazását erre vonatkozói ag. A 80-as években a képviselőház részéről indul M kezdeményezés^ À képviselőház akkori elnöke, Somssich Pál bizottságot szervez. Ez a bizottság társadalmi úton akarja a bukovinai székelyek -egy részét visszatelepíteni. 1882-ben alakul meg a bizottság és azután ki is fog menni. Odes^alchi Artúr és Szádeczky Lajos történetíró kimegy. Nagy görögtűzzel éis lármával hazahoznak egy csomó székelyt onnan Bukovinából és le fogják telepíteni őket az Alduna mellé a Duna árterületébe, ahol olyan nyomorúságba kerülnek, hogy jobb .lett volna, ha ott hagyják őket, ahonnan elhozták. (Ügy van! a Wsépen.) Az impériumjváltozás alkalmával azi a szomorú öröm ért bennünket, hogy a moldovai csángókkal ismét szorosabb ismeretségre tehettünk szert. Akkoriban, tudniillik, ezek a moldovai csángók ismét megjelentek a híres csíksoiinilyói búcsúm, ahova őseik évszázadokon át' zarándokoltak. Évről-évre jötteik régebben) is. Hogy milyen élénk volt ez .a kapcsolat Osíksomlyó és Moldova között, arra jellemző, hogy például a csíksomlyói Szent Péter egyház az úgynevezett Bálványos-havasát a kalugyerai hívektől azért kaptái, hogy nekik szállást adjanak a zarándoklás alkalmával. Ez ma milliókat érő vagyon. Ezek tehát újra megjelentek a búcsún. Mi szívesen fogadtuk őket, örvemdtünk nekik, ők is örvendtek, hogy ismét beállhatnak abba a hatalmas körmenetbe és résztvehetnek a székelység nagy nemzeti ünnepén. A csíksoimlyói barátok azután, missziós feladatukat ismét vállalva, fogták magukat és ismét elkezdtek bemenni Moldovába és elkezdték ott csendben az ő missziós munkájukat végezni. Bejárták,ezeket a falvakat. Megérdemlik ezek az emberek, hogy ma itt megemlékezzem róluk. Páter Kukila Tarzicius például éveken keresztül járta ezt az utat. Mindenüvé eljutott. Azután könyveket, magyar betűket gyűjtöttünk számúikra, hogy ezzel nemzei lelküket ébresztgessük. Sajnos, ezután

r az történt, hogy igen rákaptak a moldovai kérdésre és amotyani miagánválliallkozók kezdtek bejárni ismét Moldovába, de nagydobra verték a dolgukat és ki,kürtőitek, hogy ők milyen nagy nemzetmentő munkát végeznek ottan. Persze erre a román kormány felfigyelt, ^ennyi esze neki is vollt és egyszerűen' minden járás-kelést betiltott. Ilyenformán szegény barátoknak ott kellett hagyniuk: Moldovát, nemi tudtak oda többé bejutni. Ez lett a nagy csángómentés eredménye. T. Ház! Ezeknek a moldovai székely véreinknek a sorsa ma mindennél eilőbhrevaló kérdésünk kell, hogy Hegyen. Ezek nagyon jól tudják, hogy mi történt bukovinai testvéreinkkel. Ezt a kérdést nem akaróim itt hosszasam fejtegetni. (Halljuk! Halljuk!) Istennek hála, hogy annakidején egy erőteljes, gyors, bürokráeiamentes akcióval ezeket a csángókat tényleg hazahozhattuk, (vitéz Imrédy Béla: A Bácskába!) Az akkori viszonyoík szerint nem volt más választásunk, mint vagy hazahozzuk és odatesszük őket, ahol éppen hely kínálkozik számiukra, vagy otthagyjuk őket. Más lehetőség niern volt, bár a mi erdélyi magyar lelkünk azt szerette voína, hogy Erdélybe tele'pítsük vissza őket. (Felkiáltások a balközépen és a

1 ssélsőbaloldahjm: Ugyanannyi román menjen, ki! Nem hell takarékoskodni!) Igenis, ezeknek a moldovai magyaroknak nem szabad hiába várakozniuk. Ök tudják ezt és egy csoport el is indult már, Csíksomlyónr is megjelent egy csoport Moldoyából. Azután persze mindennek véget vetett a háború kezdete.. Ezeket a székelyeket nekünk most haza kell hoznunk, (Helyeslés és taps.) mert ha valamikor nehéz a helyzetük, akkor most igazán nehéz. (Gaal Alajos: Ha nem akarjuk, hogy elvesszenek! Mert elvesznek!) Nemrégiben illetékes helyről) hallottam, hogy micsoda szörnyű a mostani helyzetük. A jassyi püspök, Rotra, aki nem félti az ő _ magyarságukat kénytelen volt elmenni a miniszterelnökheilyettesihez és ott tiltakozni azok eillíen, amiki a csángóknál történtek. Tűzzzel-vassal iparkodnak ugyanis ezeket a székely csángókat áttéríteni az orthodo^iára, mert tudják, hogy ott a- katolicizmus annyi, mint a magyarság. (Ügy van! Ügy van!) Világos 'dolog, hogy az, orthodoxia ellensége

1 ilyenformán a katolicizmusnak is. Bobu püspök nem azért ment közébük, hogy őket megvédelmezze a magyarságukbán, hanem hogy megvédelmezze őket a katolikus vallásukban. Ez tehát jele annak, hogy nekünk sürgősem cselekednünk kell. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Erre kívántam felhívni a kormányzat figyelmét- Tudom, hogy nehéz a helyzet és nem lehet máról-hioilniapra megoldani ezt a kérdést, de alkalmas időben igenis elő kell' vennünk. (Helyeslés.) A telepítésnek pedig ismétlem, arra a) helyre kellene irányulnia, ahonnan kiszakadtak. Az ai magyarság évtizedeken keresztül ment onnan kifelé. Az egyik hely a Szamos voùgye, a másiki azi OH vi'déke és a Székelyföld. Az Olt vidéke és a Székelyföld nem jöhet számításba-, ott is túlsók a. székelység, az is kitelepítésre vár. De ott van a Szamos völgye, ezt a völgyet kell

1 nékünk birtokunkba vennünk, Nem akarok egyáltalában valamilyen erőszakos áttelepítést. Ez olyan rém, amely Isten őriz'zea. hogy Európa feje fölé eljusson^ de a végleges rendezésnél önkéntes csere útján volna mód ennek a lebonyolítására, ha ezen gondolkozunk és megszervezzük. Nekünk'tehát nemcsak: ezeknek a székely magyaroknak a sorsa szempontjából fontos ez a telepítés, hanem fontos az erdélyi magyarság szempontjából is. (Űgty van! Úgy .van!) Itt a légveszélyeztettebb a magyarság helyzete és itt kell nekünk ezt a frontot megvalósítanunk, ha Erdélyt meg akarjuk tartani. Remélem, hogy a.kormányzat figyelmét ez nem fogja kikerülni és komoly tanulmány tárgyává fogja tenni ezt a kérdést. Ebben a. reményben örömmel fogadom e£l a költségvetést. (Éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következiklf Boczonádi Szabó Imre jegyző: Oláh György! Elnök: Oláh György képviselő urat illeti a szó. Oláh György: T. Ház! Vannak egyes történetírók, akik azt állítják, hogy a régi NagyMagyarország abban a pillanatban szállt síf-