Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

22 Az országgyűlés képviselőházának 341. ipari árak? Ezek ellen a kilengések ellen, ezek ellen a jogosulatlan áremelkedések ellen irá­nyul a hangulat, de nem maga az ipar ellen. (Papp József: Egy pár mämsa 10 imázsa 'búza!) Én elismerem, hogy az iparügyi kormányzat helyzete a háborús nehézségek közepette nem valami fényes; elismerem, hogy roppantul ne­héz feladatokkal kell megküzdenie, amikor azonban bírálom, rá kell mutatnom egy-két súlyos és kirívó hibára. Ez nem jelenti egész iparügyi politikánk bírálatát s azokat a kinö­véseket, amelyekre rámutatok, le kell faragni, Tudom, hogy .a háború konjunktúrája miatt sokan mennek az ipari pályára olyanok, aki­ket nem a hivatásérzet visz oda, hanem a pil­lanatnyi kereseti lehetőség, azonban az életet nem lehet megállítani, sokan vannak, akik hivatásból mennek oda. Itt rá kívánok mu­tatni arra a visszásságra, ami egy iparigazol­vány megszerzése körül, vagy egyik kerület­ből az iparnak másik kerületbe való áthelye­zése körül szokott előfordulni. Miután az 1940. évi XV. te. alapján bírál­ják el a kérelmeket, először is töméntelen mennyiségű okmányt kell beszerezni, a saját és a feleség nagyszülőjéig visszamenő okmá­nyokát és hirtelen nem is tudom mennyi kü­lönféle okiratokat. Ezeket beadják az elsőfokú iparhatósághoz, onnan elkerül az iparkama­rához véleményezés végett. Ott még külön ki­vizsgálják, a feleket külön kihallgatják, 54 kér­désből álló kérdőíveket kell kitölteniök, s az­után, amikor döntenek felette, hogy megad­ható-e vagy nem, tehát amikor véleményezik, akkor még felmegy .a minisztériumba s végső fokon ott döntenek. Mindez hónapokat vesz igénybe. Majdnem hasonló az eljárás, ha az iparos az egyik kerületből a másikba megy át. T. Ház! Nem tudom, szükség van-e arra, hogy túladminisztráljáfc az ipari közigazgatást akkor, amikor azt látom, hogy ezeket a visszás­ságokat egyáltalábani nem szüntetik meg? Hogy mennyire nem szüntetik meg, azt abból látjuk, hogy a m'ai időkben az iparigazolvá­nyoknak valóságos parazitái vannak. Egy egész csokrot tudunk összekötni, ha időnként aiz apróhirdetéseket átnézzük. Egy-kettőt felolva­sok ezek közül, .jellemzésül arra, hogy sok te­kintetben mennyire új arányt vett az iparban azi erkölcsi felfogás. Az egyik azt mondja (olvassa): »Fűszelr- és gyarmatáru, gyümölcs- és déligyümölcs nagy­kereskedői iparigazolván'yom kihasználásához a szakmához értő tőkéstársat keresek.« Tehát az illető megszerzett egy nagykereskedői ipar­igazolványt pénrae nincs, ami a kisebb hiba, de aem is ért hozzá. Nyilvánvaló, hogy ő semmi mást neim: ad, csak aiz iparigazolványt, amelyet türelme volt megszerezni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ennek csak a neve ipar­igazolvány!) Vagy iparengedély, szóval ezek jogosítványok. De most felolvasok egy mási­kat, iamely már az ipar körébe tartozik s amely e>zt mondja (olvusm): »Keresek tőkéstársat, aki ételzsírgyártásra szóló iparigazolványoimmal nekem megélhetést biztosítana.« (DerüHsép.) Ez tehát egy iparra kért iparigazolványt, amelyhez egyáltalán nem ért, pénze sincs és közre sem akar működni, de el akarja adni az iparigazolványát valószínűleg olyan valakinek, aki most nem kaphat iparigazolvány .t de aki­inek pénze van és a^t alkar ja^ hogy úri módon eltartsák s ezt niég hirdeti is. (Kabók Lajos: ülése 1943. november 22-én, hétfőn Sok ilyen eset van!) A hatóságoknak az én vé­leményem szerint ki kellene emelni ezeket a?z iüarostáhorból (Egy hang balfelől: Ezeket a\ heréket!) és megfelelő retorzióval kellene élni velük szemben; T. Ház! Elismereim, hogy a mostani szűkös nyersanyagviszonyok körött a nyersanyagki­iitálasokat nem lehetséges mtindeukinek a meg­elégedésére eszközölni, azonban ezen túlmenően is rengeteg panasz merült fel. Panasz pedig­nem mindig aizért van, mert keveset utalnak ki. hanem igen sokszor azért, mert a kiutalások roppant lassan, kínosan történnek. A^ vidéki ipartestületek, az egyes szakmák vezetői keser­vesen: panaszkodnak, hogy mennyit kell utána­jármok, mennyit kell levelezniök. amíg végre ái megállapított kontingenst meg tudják kapni. (Szűcs Kálmán: Nem a Mutalás megy nehezen. hainem a kiszolgáltatás. — Malasits Géza: Kü­lönösen a vasgyáraknak! — Gael ATwjos: Ügy van! A vassryáraknál, meg a, téglánál! — Zaj.\ Maga a 1 kiutalás is nehezeni miegv. Például Ma­kón panaszkodtak a lábbelikészítő^ iparosok, hogy míg máskor a hónán legelején! megken­ték az arra a. hónainra szóló kontingenst, addig éppen most novemberben!, amikor a legna­gyobb szükség volöia a/ ainyagra. hosry a láb­belieket kellő időben elkészíthessék, két héttel később kapják meg. Be még ezentúl is vaunak más hibák. A kiutalások nem komplettek, te­háit hat (megkapják például a bőrt vagy a tal­pat, akkor va>gv szöoeít. vasry ' fonalat nem kap­Tilak. Ilyen szervezési hibák miatt számtalan­szor megakad a; termelés. Mindez véleményem szerint a racionális igazieraitás kérdése, mert hiszen, ha e£y vagy kéthét múlva: megkapják aizi anyaismT akkor korábban is megkaphatníák. tehát túl van bü­rokratizálva 1 , túl van adminisztrálva az egész ipari anyagkiutalás. Az igazságos anyagkiiutalá« érdekében min­den különösebb indokolás nélkül a következők­re kérem a miniszter urat. Terjesszen elő tör­vényjavaslatot arról, hogy az; iparügyi minisz­térium, valamint az: ipari anyaghivatal' tiszt­viselői azoknál a vállalatoknál, annelyek hatás­körük alá tartoznak, csak a kötött gazdálkodás megszűntétől számított öt év eltelte után vál­lalhassanak állást, Azt hi?zem, nem kell rész­letesebben kifejtenem, hogy egy ilyen törvény­nek, vagy törvényerejű rendelkezésnek kiadása mennyi szóbesziédinek venné elejét. (Gaal Aïaios: Nem beszélni kell, hanem meg kell! mondani a tényeket!) Az ipari anyaghiviatalról számtalanszor megállapítják, hogy lassan Öncélúvá válik és azokat a cikkeket is zárolja, amelyekből a hazai termelés a fogyasztást bőségesen tudná bizto­sítani, így vau ez például ag üvegnél, (Egy liamg a középen: A fánál!) a fánál és több. olyan cikknél, amelyekkel a kereskedelem és az ipar, ha több szabadságolt kapna a nyersanyagbeszer­zésnél, sokkal könnyebben tudná kielégíteni a szükségletet- • Azt is mondják, hogy az anyaghivatalban lassanként, az a szellem kezd felülkerekedni, hogy nem azt keresik, miként lehetne teljesí­teni egy-egy kérelmet, hanem azt. hogy miként lehetne elutasítani. Üjból hangsúlyozom, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni az ipari anyaghivatalban sem, azonban ezen túltrnenőeu is sok olyan zökkenő van, amit kellő rációnáli-

Next

/
Thumbnails
Contents