Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Àz országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 295 egyetlenegy protestáns tiszteletbeli konzul v,an, aki egyúttal a pro tes tant izmust képviseli. Svájci külszolgálatunkban, annak genfi szer­veinél 'közelebbről egyetlenegy protestáns tisztviselő nem volt és talán ma sines. Az ösz­töndíjasoknál is természetszerűleg figyelőmmel kellene lenni arnai, hogy nagy protestáns több­ségű helyekre legalább néhány protestáns ma^­gyar diák i® kimehesseni. Genfben hallomásom szerint az elmúlt évben 14—16 magyar ösztön­díjas közül, két vagy három volt protestáns és jelenleg csak egyetlen protestáns ösztöndí­jas van, ,aki egyúttal volt tanítványom. Újból hangsúlyozóim, ez nem felekezeti kérdés, ez az eredményes magyar külügyi szolgálat kérdése. Hiszen sokan lehetnek külföldön semleges, or­szágokban, akiket Magyarország politikai ol­dalról kevésbbó érdekel* vagy pedig egyáltalán nem, sőt talán; egyenesen ellenséges beállított­ságúak politikai tekintetben velünk szemben, de érdekli őket Magyarország, mint a protes­tantizmus legdélkeletibb. földje. Érdekli őket mint olyan hely, ahol ennek a világmozgalom­nak egyik szerve szintén dolgozik. Az Ő fele­lősségérzetük ebben az irányban, felébreszt­hető, tájékoztatásukon sok minden megfordul­hat, különösen pedig az utódállamok egy né­melyikébe — gondolunk itt főképpen a délor­délyiekre — szakadt magyarok egyházi, iskolai viszonyai, erőfeszítései, terhei rendkívüli vissz­hangot találhatnak nálunk — és itt jól esik rá­mutatni arra, hogy felekezeti különbség nél­kül. (Egy hang Jobbfe:ől: A horvátországi ma­gyarok!) Ugy van, azok is. Egy-egy egyházi munkás, néha talán egy nyelveket tudó lelki­pásztor kinnélésének lehetővé tétele is nagyon áldásos, lenne. Ha egyebet nem teamé, mint a különféle helyeken tartani szokott, sűrűn ismétlődő egy­házi gyűléseken megjelennék, pár mondatban üdvözleteit átadna, már ez is alkalom volna arra, hogy országunk ismeretét és az iránta való rokonszenvet fokozza. (Úgy van! Úgy van!) Eninak a munkának a múltból is tiszteletre­méltó hagyományai vannak. Az erdélyi feje­delmek egyszerű, de lelkiismeretes, szakkép­zett, jellemes enfbereket küldtek ki — és itt például Kolozsvári Istvánra, vagy Pápai­Páriz Ferencre gondolok — az ilyen helyekre így például Richeiieu-höz^ Frigyes Vilmoshoz, a németalföldi rendekhez és ezek a követségek sok esetben eredményesek voltak. A mi sáros­pataki kollégiumunk érdekében volt eset rá, hogy ez az egyházi vonal olyan eredményesen volt igény be vehető, hogy érte német, svéd, svájci, angol intervenciók történtek. A humánum iránt mindig a divinum szomszédságában talál­juk a legnagyobb fogékonyságot, és lesz idő, ajmikoT talán máshol talán nem is találjuk meg erre a fogékonyságot, csak ott, ahol a divi­ntumnak az áldott tüzei égnek és ahol ennek & gócai megvannak, T. Ház! Amikor ezeket a gondolatokat t fel­vetjük, nem akarunk semilyen lehetőséget, dicsőséget elvenni a külügyi szolgálat hivata­los és hivatásos munkásaitól és nem. akarunk a világért sem valami külügyi dilettantizmust felburjánoztatni. Szolgálni szeretnénk olyan stratégiai pontokon, ahoil a szolgálat más­módja nem eredményes, vagy ahol semmi egyéb mód ezenkívül nemi is lehetséges. A Kánya Kálmánok, Csáky Istvánok keze alól olyan magyar külügyi generáció került ki, amelyre büszkék lehetünk. Mindenki, aki a dísztéri palota munkásait, vagy az onnan ki­KÉPV1SELŐHAZI NAPLÓ XVHI. rajzottakat ismeri, csiak egy kívánnivalót tá­maszthat velük kapcsolatban: roskadoztatóan nehéz és felelősségteljes munkájuk nagyobb ^ét­számra való elosztását, több vállra való át­helyezését. Nehéz időkben minden belső faktor egy­úttal külpolitikai tényezőként is jelentkezik. Ezért, bár nem tartozik szorosan a külügyi tárcához, mégis itt szeretném felhívni a figyel­met az etikai faktor fontosságára A francia összeomlás főoka a morális hanyatlás volt. Én is vallom azt, amit velem együtt, hála Isten­nek, sokan vallanak, hogy kis állam létünkre is nagy nemzet vagyunk. De éppen ezért mi sohasem tévedhetünk olyan területekre, ame­lyeikre esetleg nagyobb államok elmehetnek; a pénz és a morálisan nem, vagy morálisan ke­vésbé kötött módszerek sohasem lehetnek a mi módszereink. Éppen ezért esik fokozott hang­súly az erkölcsi tényezőre. És éppen mert a külügyi munkások számát növelendőnek tart­juk, kérjük, hogy mind a státusbeli, mind a külső munkatársak felvételénél ezután is erős hang­súly essék erre az erkölcsi tényezőre. A nyelv­és szakismeret, jó alapműveltséget feltételezve, több-kevesebb idő alatt pótolható, ha hiányos, de Isten őrizze a magyar külügyi szolgálatot az egyéni érdekre, a fényűző életmódra beállított emberektől! Még a külföldre menő ösztöndíja­saink megválasztásánál is elsőrendű minősítő kellék kell, hogy legyen ez, amely megelőzi fontosságában és sorrendben a tudományos képettséget és szakképzettséget. T. Ház! Külügyi kormányzatunk éppen a mai időben éberen kell, hogy vigyázzon az esetleges átfestődésekre is. Ha lennének bizo­nyos irányokba beállított és exponált emberek, akik opportunitásból vagy elvből gyors irány­változtatásra hajlamosak, ez nem magánügy, hamem közügy, (Ügy vom! a jobbolda.on.), mert minden oldal előtt és hangsúlyozóim, minden oldal előtt elsősorban az ilyenek diszkreditál­ják legjobban a magyarságot. Általában a megfelelő típusú emberek megfelelő helyekre kell, hogy jussanak. Ha a belső beállítottság ós régebben kiépült személyi kapcsok indo­kolttá teszik, akkor még a rangsor és a státus se legyen akadály, hogy ez az elv érvényesül­jön: megfelelő embert a megfelelő helyre. Jólesően láttuk néhány külföldi megbízatás­nál ezeknek a szempontoknak érvényesülését az utóbbi időkben. A konkrét kérdések között megemlítjük azt is, hogy az elmúlt években több olyan tá­jékoztató munka látott napvilágot nagy költ­séggel, amely szakszerűség és olykor egyéb szempontból is, szerény megítélésünk szerint, de ismerem erre vonatkozólag a semleges kül­föld egynémely véleményét is, nem voltak teljesen megfelelőek. Megemlítem azt is, hogy van a külügyi szolgálatban egy olyan osztály, amely négy különböző helyen van elhelyezve. Az osztályok széttagoltsága nem válik az ered­ményes munka elősegítőjévé. Megemlítjük ki­fejezetten a kulturális osztályt. Létszámát a költségvetés keretéhez képest, — javadalmazá­sát éppen ebben a költségvetésben jelentéke­nyem emelték, — de különösképpen a ráváró feladatok nagyságához mérten kevésnek tar­tom. Nem szabad, t. Ház, hogy ezen a fontos osztályon egy előadó öt-hat referátumot lás­son el segítség és helyettes nélkül. Nagyon hasznos volna, ha ide akár más tárcáktól is . áthozatnának nagyon kiváló szakemberek, hiszen az itt szakszerűen dolgozó keveseknek 41

Next

/
Thumbnails
Contents