Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

296 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. az érdeklődők százezrei számára kell dolgoz­niuk, még pedig nemcsak hazai, hansom 'kül­földi vonatkoBásbain is. T. Ház! Gróf Apponyi Albert, nemzetünk! (nagy öreg embere, a Magyar Külügyi Társa­ság alapításakor az újt Magyarország egyik alapjának a magyar közvélemény helyes kül­ügyi kiképzését nevezte. Elismeréssel szólunk, arról a Társaságról, amelynek nevét említet­tük, a Magyar Külügyi Társaságról s arról a munkáról, amelyet a magyar külügyi közvé­leiméiny nevelésére 1 a megadoitt sízűk keretek között végez és végzett. Sajnáljuk, hogy az anyagi keret, amely ezt lehetővé teszi, alig valamivel bővült az új költségveitésbeini is, Na­gyon szeretnők lehetővé tenni, hogy anyagi akadály ne álljon útjában, annak, hogy ez a fontos munkásság továbbfejlődhessék. Teljes mértékben egyetértek Bálás Károly t. képviselőtársammal mindabban,, amit emmek a külügyi közvéleménynek kialakítása fontos­ságairól mondott. A rádiós külügyi negyedórá­kon kívül bizony csiak a Külügyi Társiaság foglalkozik módszeresen magyar külügyi köz­vélemény formálásával. És ezért is van falán;, t­Házy hogy az a teher, amely máshol, más or­szágokban esetleg eloszlik, az egyesült erő, az úgynevezett köznek a; teherbírásán nálunk ép­pen összeroppantó erővel kevesek vállára szi­getelődik rá; mondom, talán ezért van, .aa, hogy éppen külügyi politikánk felelős intézőit ros­klasztja össze az a szörnyű teheir, amely olyan nagy súllyal nehezedik! rájuk, mert külügyiig nem képzett magyar közvélemény nem tud eléggé osztozni velünk a felelősségvállalásban. T. Ház! Szeretnők legalább azt lehetővé tenni, hogy külföldre menő diákjaink kimenetelük előtt összegyűjtessenek s egy tanfolyamszerű közös tájé'koEtatáson hallj amak illetékes, irány­adó, szinte törvény erejével bíró kiképzést: ho­gyan beszélj odakint ai te hazádról! (Helyeélés a jobboldalon.) A külügyi kormányzatot arra is szeretnők] megkérni, hogy segíts© elő és szor­galmazza komoly és értékes diákjaink külföldi útjait, teirméözetesen a semleges és baráti or­szágokba. Sajnos, ma a helyzet az, amint azt a bizottsági tárgyalásokon is ismételten szóvá kellett tennem, hogy: éi külügy az egyik faktor azok között a tényezők között, amelyeik feltéte­leiket és akadályokat támasztanak a magyar útlevél megszerzésében is. Bár v elismerem a sűrű szűrő alkalmazásánjak szükségességét, de legalább, akik eizen a szűrőn vita nélkül átkeli, hogy menjenek, azoknak a számára a kijutás legyen könnyebb és gyorsabb, legalább ami a magyar feltételek megteremtését illeti. Az v a helyzet például, hogy négy olyaini diákunk, aki'ki svájci stipendiumaikat két és félhónappal ez­előtt megkapták s csak az, elmúlt napokban ju­tottak abba, a helyzetbe, hogy magyar útlevelü­ket is a kezükbe vehették, amelyekém azonban nincs raijta ai svájci beutazási ési német átuta­zási vizűm. T. Ház. Lelkiismereti terhünket is megem­lítjük akkor, amiikor szóvátesszük: közelről volt alkalmunk látni, mit tett Hollandia, a le­rongyolódott trianoni Magyarország vézna, sá­padt és éhező magyar gyermekeiért. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon:) Legalább valami ki­csi részben, csak annyira, hogy , a jóindulat lás­íek és lelkiismeretünknek valamilyen, könny ü­lésére, lehetővé kellene' tenni a viszonzást s ami ebből a, külügyi szolgálatra és a diplomá­ciára esik, hadd kérjük annak elvégzését. T. Képviselőház! Hadd emlékezzem, meg 1 ak­kor,^ amikor a nehéz külügyi szolgálat esetleges segédtársairól vagy munkatársairól szó esik, a magyar cserkészetről is, erről, ai min'den ízében magyar mozgalomról, amelyneki 'értékes nemzet­közi kapcsolatai voltak a múltban s amely ezeket a nemzetközi kapcsolatokat mindig arra használta fel, hogy a magyarságot ismer­tesse számárai megbecsülés és sokszor barátokat szerezzen (Czermann Anta;: Magyar tehetség!) Az aktuális külpolitikai kérdések közül én is csak egyet hadd említsek; meg, amelyet előt­tem sízólotti képviselőiársaim közül i S i már töb­ben szóvátettek. Közvéleményünk délerdélyi testvéreink sorsával kapcsolatban több erélyt sürget. [ T. Ház! Mi szívesen rábízzuk külügyi kor­mányzatunk: bölcseségére az ebiben a, kérdés­bem. való magyar magatartás lényegéne> ( és tempójának megszabását, csak azt szeretnénk kijelenteni, hogy h a egyszer kormányzatunk elérkezettnek látja az időt, hogy az erély Sza­vát kimondja (Rátz Kálmán: Már ideje!), ak­kor a,z egész nemzet felelősségérzése és el­szántsága fogja ezt az erélyt erővé tenni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Képviselőház! Nem hallgathatom el, hogy a mai vita során egyik igen t. képviselő­társam a túloldalról bizonyos gúnyos beállí­tottsággal. említette meg azt, hogy a »szentelt víz és a jámborság« szóba se jöhetnek ott, ahol a tankoké és az ágyúké a szó. A sza,va.k,ra. pon­tosan nem emlékszem, a lényeg ez volt. Ez a ' kép vis elő tár sunk ugyanazzal a lélek­zettél szólott nagy elismeréssel és megbecsü­léssel finn testvéreinkről. Kár volt azonban el­felejtenie azt, hogy a finn ellenállásnak és ki­tartásnak csodáit elsősorban éppen az a jám­borság motiválta és táplálja, amelyről! olyan gúnyosan szólott, A hívő lélek ereje a finn magatartás egyik legfőbb titka (Ügy vam! tigy van!) és ezért ne szóljunk lekicsinyléssel • a jámborságról és a szentelt vízről. (Helyes'és. — Gr. Festetics Domonkos: Nem szólt így senki!) Eljöhet annak, az ideje, mint .ahogyan beszédemben említettem, a majdan elkövetke­zendői béketárgyalások alkalmával is. amikor jó lesz azt látni, hogy a spirituális hatalom fogja íelemeilmi a maga szavát, amely halk és szelíd szó lehet, hogy az ágyúdörgés közepette nem hallatszik, de akkor majd meg kell, hogy szólaljon (gr. Festetics Domonokos: Nem is­meri az amerikaiakat!) és akkor deklarálja, hogy nemzet nem: ítélhet nemzet felett, hogy egy magasabb elv alapján nem lehet &gê&'z gé­peket egyoldalúan bűnösnek nyilvánítani. Ezt nem a gyűlölet lihegő hatalma csopórtosulásofk­tól, hanem a spirituális hatalmaktól lehet majd várni. (Gr. Festetics Domonkos: Ame­rikától hiába várjuk! — Czermann Antal: Ott is vannak vallásos emberek!) T. Ház! Hadd idézzek befejezésül attól a Horváth Jenőtől, akinek színvonalas fejtege­téseit olyan szívesen hallgattuk annakidején Lillafüreden. Ö azt mondotta, hogy a békeszer­ződés — t. i. a trianoni — tragédiája sok te­kint étben a Dunamedenoe rendezetlen viszo­nyaiban; rejlik, amelynek viszonyait a béke­szerződések megalkotásakor nem ismerték kel­lően és amelyeket • a magyar társadalomnak kellett volna megismertetnie a többi társadal­makkal akkor, amikor erre alkalom, eszközök iés idő bőven álltak rendelkezésére. Ki ne látná, hogy az a helyzet, amelyben valamennyi nép

Next

/
Thumbnails
Contents