Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november 22-én, hétfőn 21 ban hozott hatalmas áldozat vállalásán keresztiül úgy érzi, jogot szerzett magának arra, hogy 'sziociálisi és gazdasági követelései a legközelebbi idlőii béliül megoldást nyerjenek. Lehetséges, hogy v almiak) olyan kérdéseik;, amelyeknek! megoldását a háborúban; vélgrehaijtani nem lehet, azonban a munkásság fég•atlábib a megoldásra irányuló komoly szándlékoÍJ és a végrehajtások eillők'észítésiélt akarja látni. A munkásság itt vázolt kérései azonban (komolyaik, olyaimokL amelyeiknek megoldása s'omimiképip sein befolyásolja károsan a háborús' erőfeszítéseket, sőt épp ezeknek érdekében vau szükség a munkásság minél erősebb anyagi megsegítésére. Ebből további bizalmat, kitartást és erőt merítene magának a munkásság. Lejgyem szabad kérnem az iparügyi miniszter urat, szíveskedjék, a ruhaakciót a hadiüzemekein kívül dolgozó munkásokra ils kiterjeszteni, minden néven , nevezendő! szakmára hogy akár az ipartestületeken aikár az iparkamarákon keresztül hozzájuthassanak a munkások a ruhához. Ma az a helyzet, hogy a munlkásság uem bírja megfizetni a* 'textilárukért kért hatalmas naigy árakat. Ezenkívül szükségesnek tartanám, bogy a bányaipariban a termedé© figyelembevételével a csiailádtagoiklra is terj'esszék ki a ruha- és> cinőakciót. Növe;kedlést érihetnénk el a. termelésiben, ha a' munkásnak megígérnénk azt, hogy amennyiben komoly és magasabb muiikaeredményt mutat fel a negyedévi kimutatás alapján, akkor megfelelő ruhaakcióban részesítenék a családtagjait is. Erre naigy szü'kiság van, mert hiszen; az a helyzet, hogy a bányamunkás a kevéís ker'eseltéböl képtelen a családtagjait iskoláztatni, ruháztatni és teíx^Üilainfyaggal ellátni. Nagyon méltányos é-si igazságos lennie tehát, ha a bányászok részére a termelési figyelembevételével a ruhaakciót kiterjesztenék. T. Ház! Ismerve az iparügyi miniszter úrnak a magyar munkásság iránt tanúsítót* jóindulatát, meg vágyóik győződve arról, hogy mint a múltban, úgy & jelenben is a kor követelményeinek) megfelelő szociális jogokat fog a magyar» munkásság részére biztosítani s ezért a* költségvetést üay a pártom, mint a magam nevében elfogadom. (Hely&sléà a balközépen.) Elnök: Szólásra következik! Haala Róbert jegyző: Csorba János. Ejnök: Csorba János képviselő urat illeti a szó. Csorba János: T. Ház! A z iparügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor meg kell állapítanom, hogy az eddig felszólalt négy vezérszónok közül három! kimerítően foglalkozott az ipari munlkásság helyzetével és sereiméivé!]. Ezt nagyon örvendetes jelenségnek kell tartanom, hiszen az ipari munkásság egyike az ország gazdaságilag leggyengébb társadalmi rétegének. Minden tekintetben indokolt tehát, ha bármelyik oldaliról igyekeztek is aiz ő sérelmeiket szóvátenni, igyekeznek helyzetüket megjavítani s részükre bizonyos, őket jól megillető előnyöket kiharcolni. Mmt egy polgári pártnak a tagja, kénytelen vagyoki azonban néhány megjegyzést tenni. A három szónok a szakszervezetek ellen támadásokat intézett, én az ő véleményükkel szemben tisztán a tárgyilagosság szempontjából sízólók. Tárgyilagosan el 1 kell ismerni azt. hogy körülbelül negyven évvel ezelőtt kezdték el a szakszervezetek a munkájukat, kezdték peid n 'g a millenueum és az első világháború 'közti két évtizedben!, amely időről a polgárság úgy beszélt, mint boldog békevil ágról. Valóban, a polgárság lubickolt a jómódban, egyik ipartelep a mások után keletkezett, óriási kereseti lehetőségeiki voltak, ai polgárság jól élt és ezt az időt boldog békevilágnak nevezte. Hogy azonbanj ezalatt iá felső és aránylag még vékony réteg alatt mi ment végbe^ a, széles és nagy tömegek keresteti lehetőségéibem. ezt az mutatja, hogy abban az időben az ipari és mezőgazdasági munkásság százezerszámra' volt kénytelen: kivandoro'lni. nyilvánvalóan azért, mert legelemibb életszükségleteit sem tudta itt kielégíteni. Abban az időben az ipari és mezőgazdaság'! munkásság sehol sem talált védelmet és egyegy tárca tárgyalásánáili 'négy vezérszóuolk közül nem foglalkozott háromi ezeknek a legszegényebb néposztályoknak bajaival érzéketlenül mentek m mellettük és nem törődtek velük.. Ebben ai reménytelen • helyzetben kezdték meg a szakszervezefek. a munkájukat. Ha tehát álmagyar munkásságnak egy jelentős része ma. bízik a szakszervezetekben és elismeri, hogy ezek az ő érdekében évtizedeiken keresztül dolgoztak, akkor kénytelenek vagyunk rájuk bízni, hogy ők döntsék el. kell-e nekik ^ szakszervezet vagy nem. (Lfíll Jáno®: A szakszervezeti vezetőség nemi kell!) A két szélsőjobboldali párt sokkal fiatalabb még és egy ilyen nagy munkás védelemre sem tud visszatekinteni. Majd ha négy évtized eredményére tud visszatekintene., a két szélsojobboldaîi párt, akikor jogosan mondhat majd bírálatot és legfeljebb akkor követelheti iá saját maga által elért eredmények alapján a szakszervezetek feloszlatását. (Lilll János: Ellenkezőleg én a szakszervezetek megmaradása mellett törtem lándzsát kelleneki a szakszervezetek!) Addig azonban bízzuk talán a munkásokra, hogy milyen érdekképviseletet választanak maguknak. ' Ezeket én minit egy polgári párt tagja, vagyok kénytelen megállapítani a tárgyilagosság kedvéért. T. Ház! Megay képviselőtársamnak egy megállapítására kívánok válaszolni, arra, hogy az országban mindenütt érezhető bizonyos iparellenes hangulat. Ein azt hiszem, e tekintetben téved a képviselő úr. mert az országban az ipar fontosságát mindenütt elismerik és tudják, hogy az iparral él tovább, az iparral tud jómódban élni az ország, vagy ezzel elbukhat. Ha azonban mégis van iparellenes hangulat, fiz nem az ipar ellen, hanem az ipar egyes kilengései ellen irányul. Ami az árakban ma jelentkezik, az fantasztikus és nincs rá magyarázat. Ha például megnézzük a kirakatokat, látunk ott női cipőket, amelyeknek parafatalpuk van, két bőrszalagból áll az egész; az anyag megér összesen 6—8 pengőt a mai időben és mondjuk, 10—15 pengőt jelent a befektetett munkabér. Ez a cipő most 70—80 pengőbe kerül, amire józan ésszel nem tudunk magyarázatot találni. Nagyon szeretném, ha erre magyarázatot kapnék. Vagy egy közönséges, közepes ing 70—80—90 pengő, amikor pedig annak anyaga legnagyobbrészt itt terem. nálunk Magyarországon előállítható. Mi az oka annak, hogy olyan hallatlanul felugrottak az
