Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

284 Az országgyűlés képviselőházának 345. fel, sőt elsősorban az évtizedes olasz-magyar •barártiságra és együttműködésre, (Zaj Ss\ felkiáltások a szélsSbaloldalon: T<Mán a bohevizmussni menjwnikf) pártom megítélése szerint legalább is megrendült s kétségessé vált jogi s politikai érvényességében Olaszországnak a háromhatalmi együttesből való kiválásával. (Nngy zmj és e 'i'enmomdásak a "jobb- és a $&élsőbuloualümx — Elnök csewdeÇ. *— Ronkay Ferefric* höabeszó j Magyarország tiehát visszanyerte, teljes és tökéletesi önrendelkezését és ezt az önrendelkezési jogot a magyar nemzet éls a magyar állam t birtokállományának védelmére és 'történelmi jogadnak visszavívására kell tartalékolnia és összpontosítaniai. (vitéz Jaross Andor: Churchill visszaállítja Magyarországot! —» Majróthy Károly: Hát nincs itt szólásszabadság?) Száz esztendővel ezelőtt ai magyar reformkorszak' és a magyar szabadságharc példája tündökölt Európa nem tgy elnyomott kiseibb^nagyobb népének szeme és képzelete előtt. A magyar szabadságharc volt a XIX. század legnagyobb szabású politikai és katonai önvédelmi harca földrészünkön. (Maróthy Károly: Itt vaia szólásszabadság! — Ha mi beszélünk, beIénkfojtják a szót! Ezt el lehet mondani háború idején! Egyforma mértéket! — Elnök csenget.) Most nekünk kell tanulnunk: más népektől, szerencsére elsősorbam tes'tvérnépektől, vérbeli ás szellemi rokonainktól: a finnektől és törököktől. Az európai történ elemnek' egyik különIegtesi és igazán csafe ezekben az időikben, legújabban, mondhatni, ez. új világháború alatt világosan megnyilatkozó jelensége, hogy három nem-árja nép, a finn, a török és a magyar tartja Nyugat és Kelet között a legfontosabb kulcspozíciókat. Ha e pillanatban, valami csoda eat a három nemzetet eltörölné az európai történ'elem színpadáról, csak a legszörnyűbb káosz következnék be (Zaj a szé.söhmoldalom) ezen a világtörténelmileigi oly fontos észak-déli sávon, Viipuritól Budavárán át a Dardanellákig. (vite» Jaross Andor: Megállna az orosszal szeimben?) Ennek a három népnek egyénisége, jelleme, bátorsága és politikai intelligenciája nélkülözhetetlen eleme nemcsak a mai, hanem még sokkal inkább a holnapi kiegyensúlyozottabb, szabadabb és egészségetsebb Európának. Az a kulcshelyzet, amelyet Magyarország és a magyar nemzet az európai kontinens földrajzi és politikai középpontjában, a Duna völgyének Kárpátok-övezte közepén ezer év óta elfoglalt és mint nagy európai feladatot, a. kiegyensúlyozás, a balance of power nehéz és felelősséggé], örökös megpróbáltatásokkal járó művét teljesíti (Általános* mozgás -Tt szélsőbaloldaíom.) és teljesíteni hivatott a jövőre is: európai és világpolitikai jelentőségében semmiképpen sem marad el ai finn vagy török testvérnemzet hiva tá&a mögött. T. Ház. Egyetlenegy szavam sem volt idáig arról, hogy ebben a világháborúban melyik oldalon van a nagyobb erő, hol várható a győzelem. Pártom és a magam felfogása szerint nem az a legfontosabb, a döntő kérdés, melyik oldalon valószínű a győzelem s vájjon, mi magyarok, a győztes oldalon állunk-e. hanem az a legfontosabb, hogy a világtörténelemi e legnagyobb háborújában hívek maradtunk-e önmagunkhoz, őseinkhez, hagyomáuyainkbozi, történelmi hivatásunkhoz,, (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbatolad'on; Nem hallgatjuk) eszményeinkhez, életforülése 1943 november 26-án, pénteken máinkhoz, (Ilovszky János: Az adott szó micsoda?) fajtánk és nemzetünk' egyéniségéhez, a nagy feladatokhoz, melyeket

1 vérrel és sízienvédéssel megszentelt magyar évszázadok biztak ránk? (Szöllősi Jenő: Tessék toválbb hallgatni, nekünk elég volt! — Több szélsőbaloldali képviselő elhagyja a termel.) Mikor a kossuthi szabadságharc a világosi fegyvierletételíjen végződött, a nemzet kálváriája és keserves szenvedése a magyarság kiiváló egyéniségeinek is elhomályosította a tiszta ítélőképességét, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak a becsületet nem ernlili!) éjs, ÍKemiény Zsigmond szellemi vezérlete alatt vajmi sokan a nemzet jobbjai közül keserves szemrehányásokkal és vádakkal illettéki Kossuthot és a szabadságharc politikai vezetőit. Ma már csak elfogult és kicsinyes emiberek vitathatják el Kossuth igazát. Ma már tisztán és világosan látjuk a kiegyezési korszak opportunista szellemének és megrontott, a magyar függetfienséi'ar szemléletétől elrugaszktodó rendszerének előbb belső és ,?sak azután külső kudarcát a kossuthi eszmevilág évezredes magyar igazságaival szemlben. Ha ma .feltámadna Deák Ferenc és Kossuth Lajos (Baky László: Sírna, mikor ezt a beszéde* hallania!) maga Deák. a nagy jogász, a haza bölcse, aligha mondhatna mást, mint hogy niagy eilleinfêlének volt igaza, akkor, amikor óva intette 1867ben, az osztrák-magyar kiegyezés országgyű

; lési tárgyalásai alatt, nemzetünket ;

az állami teljes önállóság alapjáról valló önkéntes letéréstől. Mert ez a letérés vetette meg ágyát az opportunizmus ama 67-es szellemének, mely elsorvasztotta vallójában a magyar történelem folytonosságának szellemét. (A klötűróra lámpája kigyullad. — Felkiáltások a szélsőUaloldalon és jobb felől: Vége a felolvasásnak! — Baky László: A szégyenteljes felolvasásnak!) E'nök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét (befejezni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ma is a lét és nemijét kérdése számunkra!,.. (Zajos felkiáltások: N'm lehet tovább! Elég volt!— Ilovszky János: Üljön már le! Baky László: Üljön le!) Elnök: A képviselő úr nem folytathatja, fejtegetését, méltóztassék befejezni és helyét elfoglalni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: A kiöltisiéigveltést nem fogadom el. (Állandó zaij. — Egy hang a, szehőbaldddíáÍon: Achim Andrásról beszéljen)! — Elnök csenget.) Elnök: Mielőtt a következő vezérszónoknak megadnám a szót. előbb megálilapítomi, hogy Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr a következőket mondta (olvassa): »Az előző kormány azomban szöges ellentéífcen Teleikti Pál egyedül helyes felfogásával, meg sem várta a casus foederis bekövetkezését, hanem alkotmányellenesen is, 'létérdekeink és hagyományaink ellenére is..* vitt bele minket a háboirúba.« (N<®gyzaj a szélsőba

1 oldalon.) Tekintettel arra

% hogy ez a kijelentés az előző magyar kormányzat alkotmányos .felfogását és gesztusait mélyen* sérti, a kéipviselő urat harmadszor is rendreutasítom és egyben a mentelmi bizottság elé' utasítóim (Helve lés a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ugyan kérem!) A vezérszónokok! közül szólásra, következik»? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Huszovszky Lajos. Elnök: Huszovszky Lajos képviselő urat ü'eti a szó. . . . _ ...