Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az országgyűlés képviselőházának 345. Huszovszky Lajos: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársam igém súlyos kritikával illette külpolitikánknak a tengelyhatalmakkal való együttihailadását. Ezzel kapcsolatban elnöki enunció hangzott el és én feleslegesnek látom, (Felkiáltások a széhőba'Mdion; Nem fele® eúes!) hogy egyéb részletekre ikitérjek, ellenben méltóztassanak megengedni, hogy érveimet f elsorakoiztassam annak igazolásária, hogy ,a kormányunk által követett és a tengelyhatalmakkal együtthaladó 'külpolitika az ország érdekében szükséges volt és elkerülhetetlen volt. (Ügy van! Ügy van! a jobb- es a bahMaon.) A mai vita 1 több szónoka foglalkozott országumiknak Kelet és Nyugat közötti történelmi szerepével. Ezizel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom egy francia történelemtudósmiak arra a kijelentésére, amelyet Magyarország történelmét olvasva, a következőképpen tett: »Európa valósággal nem is tudja meghálálni Magyarországnak azt a végtelen nagy áldozatot» amelyet a kultúra és, civilizáció védelméWeni hiO(zoít'tl« QC T gy vem! Ügy van! jobbfelëlj Ezeknek a Nyugat érdekében nyújtott nagy áldozatoknak az értékén semmit sem változtat az a körülmény, hogy nemzetünk etaeket az áldozatokat saját fennmaradásának és létének védelmében hozta meg Bajcsy-Zsilinsizky képviselőtársam utalt arra. hogy a Nyugat felé is voltak súlyos harcaink a nemzet függetlensége védelmében. Ez kétségtelen, de történelmi tény az is, hogy az ország létét elpusztulással fenyegető legsúlyosabb veszedelmeik Keletről jöttek és zúdultak reánk' (fygywan! Ügy\,vanP fobbféloX) r Elsősorban az ország történelmi hagyományait s a Kelet ésiNyugat közötti történelmi beállítottságát vette figyelembe a kormány, amikor a tengelyhatalmakkal való együtthaladást elhatározta, (vitéz Téglássy Béla: Nagyon helyesen!) Ez az együtthaladás, annál kézenfekvőbb volt, mert Magyarország geográfiai helyzeténél fogva' nem helyezkedhetett volna a semlegesség álláspontjára, mint aihogyan például ,a miénktől teljesen eltérő helyzete következtében Törökország tette. Köztudomású tény, hogy Magyarország a háborús eseményeknek annyira középpontjába & országútjára került, (Ügy v<m! Ügy vam! jobbfelől) hogy csak két alternatívái, à szembehelyezkedés, vagy az együtthaladás között lehetett választania. S aki objektív kritikát akar gyakorolni, az köteles figyelembe venni annak a magatartásnak ái súlyos konzekvenciáit is, ha^ Magyarország a teoretikusan elképzelt passzív magatartást választotta volna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, — Egy "kamg m a szélsőbalédalon: Ezt nem látja Zsilimsz^i! Ő London felé már elmondta o magáét! —"Haäjul i H Ujuk!) Reális külpolitikai mérlegelés természetszerűleg, köteles figyelembevenni a mai eseményeket, de az események tárgyilagos megítélésénél nem szabad megfeledkeznünk az 1939-es éls 1940-es eseményekről sem. (Ügy van! Ügy va\*>J jobbfe ŐK) Nem szabad megfeledkeznünk többek között például a volt Jugoszláviának a tengelyhatalmakkal való akkori szembehelyezkedéséről, (ARnmdó #«3 a s'zefaőhJoldalon. — Elnö^ csenget.) ami Magyarország külpolitikáját szintén befolyásolta. Vannak egyesek, akik a háború eseményeit mérlegelve azt mondják, bárhogyan végződjek is a háborü, Magyarország fenn fog maradni. ülése 1943 november 26-án, pénteken. 285 A -történelem valóban arra tanít bennünket, hogy Magyarország fennmarad. Ezer évi viszontagságain keresztül fenn tudott maradni és fennmaradásában most is rendíthetetlen lélekkel hiszünk és bízunk. (Taps >% jobbo dalon és a középem) Nem szabad azonban megfeledkezu nünk azokról a súlyos csapásokról és eseményekről sem, amelyekre szintén a történelem tanít meg bennünket ési amelyek túlnyomórészt — t s a legsúlyosabbakra azt mondhatnám, hogy kizárólag — Keletről izúdultak reánjk és amelyeknek következménye a:z, hogy itt most nem egy sokkal hatalmasabb nemzet, áll a vártán, (Ügy van! Úgy ven! jébbfeő.) amelyek nemzetünket évszázadokra vetették vissza. Ezekről a csapásokról elmondhatjuk, hogy valósággal nemzeti nagy létünk nagy temetői lettek. Nekünk szent kötelességünk a magyarságot nemcsak az elpusztulástól, hanem ezektől a súlyos; veszedelmektől is megmenteni. (Ügy vm! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Ha jelenlegi szövetségi kapcsolataink indítékait és okait kutattom, meg kell állapítanom, hogy országunk 1918-as széltdarabolásához és a bennünket körülvevő trianoni acélgyűrű meglazításához fűződő reminiszcenciák is a tengelyhatalmak felé vitték utunkat. (Ügy van! Ügy vm! jobbfelől.) Hiszen ha jól tudom, nemcsak Gömbös Gyula meglátásában volt ez akkor így, hanem a nemzet millióinak lelkében is/ S ebben a felismerésben természetesen része volt annak a tudatnak, hogy revíziós törekvéseink két évtizeden keresztül sikertelenek maradtak. (Egy hang a széUőbald dalam Hol van Rather mere found? — Rassay Károly: Meghalt!) Része volt ebben annak, hogy a genfi hatalmak hosszú időn keresztül mellőzték kisebbségi panaszaink meghallgatását. Természetes, hogy szerepet játszottak az, ezekkel kapcsolatos megaláztatások is. így tehát az első világháború utáni első két évtizedben: a nemzeti önvédelem és az újjászületés vágya is természetszerűleg a tengelyhatalmak felé vitték utunkat.' S bármennyire higgadtan és 'tárgyilagosan pertraktáljuk is ezeket aZÍ eseményeket, nem lehet megfeledkeznünk arról a lelkesedésről, amely például Kolozsvár, Kassa, Szabadka, Nagyvárad felszabadulását kísérte és amely milliók lelkének mélyéből fakadt (T,ps a jobbaléailtíin, és a közé. pen.) Szerény nézetem szerint a minket akkor körülvevő kisantant kifejezet magyarellenes koalíciója (Úgy v ni Úgy vam! jobbfelől.) is azt eredményezte, hogy külpolitikánknak más kivezető útja nem i» volt. De ezenfelül szomszédságunk is iter m észetesséi tette a tengelyhatalmakkal : való együtthaladást. Amikor abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a nyugati államok közül a hozzánk közeifék vő vagy pedig a messzebb, távolabb fekvő hatalmakkal lépjünk-e szövetségre, a kellő külpolitikai valóságérzék mellett természetesen figyelembe kellett Venni a tengelyhatalmak szomszédos voltát, annál is inkább, miután a többi nagyhatalom részéről két évtizeden keresztül semmiféle megértésiben nem. részesültünk. (Úgy van! Ügy van! t ps a jobboldalon, * középen és a szélsőbaloldaon.) T. Képviselőházi A helyes külpolitika nem felejti el azt, hogy a leghosszabb háborút is ! egyszer béke váltja fel, araikor pedig fokozot: tabb jelentőséget nyer a szomszédság kérdése, mint a háborús elzárkózás idején. A nemzetek
