Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

Az országgyűlés képviselőházának 345. ko-rmányzás előrelátására és. józan megfonto; lására, teljesen egyetértek. Valóban, a külügyi szolgálatnak egyik legfontosabb feltétele \az, bogy felhívja a figyelmet a tényekre, a valóra. hogy a nemzetet helyes útra terelje és vezesse, hogy az a háború, az a harc, amelyet folyta­tunk, nemzetünknek jóhasznára váljék. T. Ház! Két nappal ezelőtt tárgyaltuk itt a Háziban -a honvédelmi minisztérium költség­vetését.' Szinte dübörögni hallottuk Attilának és a honfoglaló Árpádnak lovasait. Láttuk ezer esztendő magyar vitézeit elvonulni. Lelki szier meint, előtt megjelent az 1914—18-as világhá­borúban hősi halált halt 664.000 magyar ka­tona, akik esküjükhöz és kötelezettségükhöz híven a császár és király parancsára vérüket ontották, életüket áldozták. De láttuk a Don hőseit, amint Csaba királyfi útján hosszú nie­n&toszlopban a 40 fokos télből megtértek a ka­tona legfenköltebb helyére, az ismeretlenség és névtelenség örökl dicsőségébe. Láttuk Muhi­pusztát és Mohácsot, nemzietünk nagy temető­jét is, láttuk az életet és halált és hallgattok Csatay honvédelmi miniszter úrnak szinte sze­rényen hangzó szavait, amikor a költségvetési felszólalásokra válaszolva, honvédségünknek a téli csatákban a szövetségesi hűség kötelesség­vállalásáról beszélve azt mondotta, hogy »egy szószegő népnek lehet ideig-óráig szerencsés a sorsa, de a történelem ítélőszék© előtt meg­becsülést, a világ közvéleménye előtt a> létjo­gosultságot csak'azok az; államok, azok a né­pek) ' vívhatják ki, amelyek kötelességeiket nem­csak jóban, hanem rosszban is maradéktala­nul teljesítik.« Majd a végén emelkedett han­gon jelentette be. hogy a magyar nemzet szem­pontjából is elkö vétkezhetik a sorsdöntő idő. »Ha minden erő • ellenünk fordul is, — mon­dotta — a honvédség a nemzetnek rábízott becsületét utolsó lehelletéig védeni tfogja. Ezt a szilárd elhatározást, ezt a halálig tartó köte­iésségtudást jelentem be itt az országgyűlés­nek, hogy itthon és határtainkon túl mindenki hallja, hogy a magyar él és a hazáért meg­halni kész.« T. Ház! Valóban sorsdöntő időket élünk e totális na<gy világháború közepette. Hogy a közepén járunk-e ennek, a már ötévé' dúló harcnak; vagy a vég© íelé, azt a mindenható Istenen kívül senki megmomdani nem tudja. Ma csak Szt tudhatjuk, hogy ezt a harcot be­csülettel, fegyelemmel, a kötelességvállalás maximumával nemzetünk és fajtánk jól felfo­gott érdekében végig kell küzdenünk mind kint a csatatéren, mind, itt a hátországban' is, ahová éppen a kötelességteljesítés és nemze­tünk^ szent parancsa állított. „Nines félreállás t. Ház, nincs megalkuvás vagy megalázkodás, csaiki vitéz zrinyimiklósi kiállás, kötelességtel­jesítés és engedelmesség,van és ha a harctere­ket »a becsület mezejének nevezzük, akkor a hátországot, a munkahelyet, a hivatalt éppen 1 úgy a becsület mezejévé tehetjük, ha mi- azzá akarjuk tenni, de ugyanúgy nemzetünk teme­tőjévé tehetjük, ha nem teljesítjük kötelessé­günket. T. Ház! Rajtunk múlik, hogy jó vagy rossz sorsunk között válasszunk: választhatjuk az életet és választhatjuk a halált. A magyar katonanemzet volt ezer esztendőn keresztül és há fenn akarunk maradni, véssük emlékeze­tünkbe Zrínyi Miklós örök szép jótanáesát, hogy: a magyarnak legjobb külpolitikája min­dig a magyar katona vitézi erénye vala és ezentúl ^ az kell maradjon. Mind én, mind pártom és mozgalmunk tel­jesen egyetértünk a kormány hivatalos külpo­ülése 1943 november 26-án, pénteken. 273 litikájával. Ennek alapján álltunk és ezt kö­veteltük akkor is* amikor ezért még gumibot, rendőírkard és internálótábor járt. Toppen ezer 1, , örömmel hallottuk Kállay miniszterelnök úr­nak lovardái beszédét, amelyet 1942. április 19-én tartott egy nagygyűlésen, amikor félire­érthetetlenül leszögezte, hogy: »Ettől a tavasz­tól kezdve háborút viselünk. Háborúba men­nek a katonák, háborúba száll az egész nem­zet — a mi háborúnkba. 1848 óta most elevenít­jük fel újra a magyar háborút.« Majd) azt mondta: »Tudatosan megyünk a háborúba, nem sodródva, senki által nem kényszerítve. Tudatosan, mert egyszer már láttuk, hogy ró­lunk, nélkülünk határoztak egy asztalnál a trianoni békében.« Még egyszer ez nem tör­ténhetik meg — mondta — sem a béketárgya­lásoknál, sem pedig a harctéren, és ezért a küzdelemben, szenvedésben és harckészségben nekünk is ki kell vennünk a méltó helyünket. T. Ház! Ez a beszéd! férfia s hitvallás volt ama politika mellett, amelyet az ^antikomim ternhez és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk alkalmával vállaltunk, ame­lyet az országgyűlés, a törvényhozás túdomá* sul vett és az államfő szentesített. ­Ha az 1918 óta eltelt két évtized eseményeit mérlegre tesszük, akkor az egyik oldalon ta­láljuk a becstelenséget, a wilsoni 14 pontot, 'a Népszövetséget Trianonnal és minden átkuk­kal, a nemzetek és népek önrendelkezési jogának megcsúfolása által teremtett Cseh­szlovákiával, Jugoszláviával és a- minden alap nélkül megnagyobbodott, felduzzadt Ro­mániával, a másik oldalon találjuk a becsű: letességet és a nemzeti feltámadás útját. So­hasem fogjuk elfelejteni, mert nem felejthet­jük el, mit tett Mussolini, a fasiszta Olasz­országnak, az egyik győztes ellenséges nagy­hatalomnak imiinszterelnö'ke^ aki 1926-ban fel­ismerve a magyar sorskérdést és kálváriát, nyíltan meg merte mondani Európa népeinek, hogy »egy szerződés nem lehet sírbolt^ egy nemzet számára,« de sohasem felejthetjük el azokat a boldog napokat sem, amikor a ITX német birodalom, a nemzeti szocialistlá Né­metország vezére: Hitler Adolf 1938-ban sza­vakkal és tettekkel megmutatta nekünk az utat, elindulhatott nemzetünk a feltámadás útján. T. Ház! Ott voltam Komáromban, Kassán, Losoncon a bevonulás, a felszabadulás nap­ján. Könnyezői síró embereket láttam, köny­nyeztem és sírtam magam is. Az eséméinyek gyorsan peregtek: Kárpátalja, Erdély, Bácska véráldozat nélkül, vagy alig valami csekély véráldozattal, na^y szövetségeseink segítsége­vei visszatérhettek Magyarországhoz. Közben az öt világrésznek csaknem valamennyi nem­zete — egy-két semleges államocs'ka kivételé­vel — hadbalépett. A világ két részre szakadt. Az egyik oldalon áll a világ zsidósága, a, maga hatalmi törekvéseivel. Angliával, az Egyesült Államokkal, Kanadával, Kínával és a Szov­jettel'., a más ; k oldalon államak a tengelyha­talmak a nacionalista és szocialista szellem­mel, a hármasszövetség tagjai: Németország, Japán és Olaszország s a Távol-Keleten és itt, Európában hozzájuk csatlakozott kis- és kö­zéphatalmak. . T. Ház! Ez a harc a zsidók világhatal­máért vagy a nacionalista és szocialista feltá­maidásért életre-halálra miegy,, Ebben a nagy : világnézeti harcban, más ' győztes nem lehet. csak a nemzeti szocializmus vagy a bokevizr 38*

Next

/
Thumbnails
Contents