Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

274 Az országgyűlés képviselőházának 345. ülése 1943 november 26-án, pénteken. mus, más megoldás a mi megítélésünk szerint nincs. Szent a hitem, hogy ha most nem fejeződhetnék be győzelemmel ez a háború, aklkior 10—15—20 vagy 25 esztendőn bellii egy sokkal véreselbíb és borzai masabb háború indulnia el, miért erről a zsidóvilágkiapitalízmus minden acnyagi eszközének bevetésével és propagandájával gondoskodnék. Ha ez így van, meg kell értenünk azt a nagy zsidó összefogást, amely a világzsidóság hatalmi céljainak szolgálatában egységbe kovácsolta a teljesen ellentétes pólusokon!' lévő államokat, egységbe kovácsolta az angolszász kapitalista-plutokrata államokat azzal a bolseViizmusisiaíl, amely a plutokrata-kapitalista nagyhatalmiak ellen ^akarja a világ proletár jainak a felszabadítását megteremteni. T. Ház! Annak jellemzésére, hogy miiyen tragikus jövő várhat még a szövetséges angolszász hatalmakra is, legyen szabad hivatkoznom Sztálinnak 1943 február 18-án kiadott hadparancsára, amelyet kihirdetés végett az öszszes hadseregparanesnokok megkaptak. EWben Sztálini a háborút három ífázisra osztjai és a harmadik fázis céljául, amely a legérdekesebb, proletár világforraidialmtat jelöli meg. Nagyon ravaszul .mondja, de nyiltan és határozottan (olViersen): »Hadd higgyék a nyugati demokráciák polgári kormányai, hogy egyetlen« feladatunkat mi abban látjuk, hogy ai fasisztákat; kiűzzük országunkból. Mi tudjuk és velünk együtt tudják az egész világ dolgozói, hogy tulajdonképpen feladatunk a világkapitalizmus megsemmisítése.« Majd később azt mondja (olr iti6$m): »Szövetségeket kötöttünk, mert ez szükséges volt, hogy eljussunk a harmadik szakaszhoz. — tudniillik a világ proletárjainak forradalmához— útjaink, azomlban — ez a leg-r érdökjesebb megállapítás, amely Anglia es Amerika felé szól, de szolgáljon nekünk is mementóként — abban a pillanathan elválnak. ahogy mostani szövetségeseink útjába fognak állni végigélünk, a proletár világhatalom megteremtésének« Nekünk is határoznunk kellett tehát, mert egyik fél sem tűrheti, hogy a, hadviselők két nagy pólusa között, Délkelet-Európának ezen ai kulcspontján mi, Magyarország, határozatlanul lebegjünk ide vagy oda. Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy Magyarország, minthogy a népek országút jának csomópontjában a háborút el nem kerülhette, saját jólfelto gott érdekéiben döntött, vájjon azi ország, a nemzet a világzsidóság plutokratát érdekeit akarja-e továbra is szolgálni vagy pedig saját jólétünket és életbiztonságunkat. Ennekfolytán következett be — amint miniszterelnöki és több külügyminiszteri beszédből és irányított sajtócikkekből is tudjuk — elsőnek! a, mi csatlakozásunk a háromhatalmi egyezményhez. T. Ház! Hogy ez a csatlakozás mennyire helyes és célszerű volt, azt a napnál fényesebben igazolják azok az események, amelyek most az angolszász és a szovjet európai érdekterületek elhatárolásával kapcsolatban bekövetkezz tek. Az Eden és Majszki volt londoni nagykövet tíznapos tárgyalásáról, majd ezt követően a moszkvai értekezletről kiadott hivatalos kommünikék természetesen nem tartalmazzák, dé nem is tartalmazhatják az őszinte és rideg valóságot. Éni csak ezekből akarom levonni ránknézve is a tanulságot és> az üdvös tényeket, amelyeket az eseményeik, az élet valóságai igazolnak. E szerint úgy látjuk, hogy a Szovjetunió érdekterületének nyugata határa egyenlő Finnország nyugati határával, ideértve a balti.államokat, Lengyelország nyugati határát, a megnagyobbított Csehszlovákiát — Bene» éppen ebben a pillanatban Moszkvában tárgyal, amint a tegnapi sajtótudósítások jelentik — és Jugoszláviát. Mindezekből az látszik, hogy azok az országok, amelyek ettől a határvonaltól keletre esnek, vagy ezek közé az országok közé ékelődnek, ki vannak szolgáltatva a> szovjet érdekeltségnek. Finnországban is felmerült a különbéke gondolata, ajánlották is, hirdették is, Amerika pártfogolta, végül is- csak azt tanácsolták az angolszász hatalmak, hogy forduljon a Szovjethez. Ugyanez a sors érte a szerencsétlen menekült lengyeleket is. A menekült lengyel miniszterelnök védekezve a Szovjet ellen — újból és újból követelte az angolszászoktól; Lengyelországi garantálását, őt is Moszkvába utasították s mikor már kellemet'len lett állandó' követelőzése Sikorskinak, egy földközi tengeri utazásra kellett mennie«, amikor az angol pilóta a gépből kiugrott és Sikorski a lezuhanó gépben elégett. Tisztán látjuk tehát, hogy az angolszászok kiszolgáltattak bennünket a Szovjetnek, amit sem testünk, sem lelkünk

1 nem kívánhat, annál kevésbibé, mert a Vértanuk-terén levő egyszerű kőoszlop örök mementóként hirdeti 592 mártír emlékét és a bolsevizmus magyarországi uralmát. Mint ahogy 1919-ben a bolsevizmus letörésére — peidig itt álltak határainkon --* sem az angolok, sem az. amerikaiak egyetlen 'egy katonát sem küldtek Magyarország, nemzetünk és fajtánk megmentésére, legyünk. meggyőződve arról, hogy ma, holnap vagy holnapután és soha ezután span fognak egyetlen angolt vasry amerikait értünk áldozni és

1 semmi másért nem fognak áldozni, legfeljebb önös nagy céljaikért. Fekete kezek ebben a nagy harciban egy minket közelebbről érdeklő kérdést dobtak be és ez az erdélyi magyar és romám 'kérdés. Vegye tudomásul mindenki, hogy Erdély földjén magyar éis székely őseink véreztek az ott élő népcsoportok fiaival együtt. Brassó. Fogára». Torda. yajdahuinyad, Piski, Dicsőszentmárton földijén magyar és székely emiberek. magyar és székely véreink laktak é's az ott levő temetőkben a korhadt fakeresztek, vagv mohával belepett ősi kripták, vagy a sírkövek feliratai "mementóként mutatnak Trianon, felé és bizonvítiák azt .a nagy igatzságtalan«á{rot, Prouve] a trianoni bölcsek megkérdezésünk nélkül és nálunk nélkül, mások tanácsára egy szenVn odadobtak idegen uralom alá. Nem akarom ezt a kérdést kiélezni, mert nem az a célom. Ha mi elnyomók akartunk volna lenni ezer év alatt, Erdély földjein «eni román, sem más népcsoporthoz tartozó nem élhetne ma. Nem akarok az 1848 : IV. to.-re, az úgynevezett úrbéri törvényre hivatkozni, amely törvény néhai Jancsó Benedek írása szerint körülbelül mint első nagy román földreform 800.000 katasztrális földet juttatott felszabadított román jobbágyoknak; elegendő, ha röviden érintem Antonescunak kiét beszédét, különösen a • legutóbbit, auiielyet nagyon súlyosnak és bántónak találok és amelyben

1 minket azzal vádol meg, hogy az embereket eke elé fogjuk. Osak az a csodálatos, hogy a »Tesviri _ Efkiar« című török újság tudósítóija Selaleddin Ezine ueyanazi az újságíró, aki két nappal azelőtt Kállay miniszterelnöknél volt és nyilatkozatot kért a Szovjettel szembenvaló magatartásunkról és a román kérdésiről, elment Bukarestbe és ott felkereste Amtonescut és Antonescunak elmondotta azt, amit