Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

270 Az országgyűlés képviselőházának 345. ellenségeinknek barátai, hogy finoman fejezzem ki másamat. (Taps a szélsőbaloldalon,) Azt sem engedhetjük meg m agunknak, hogy egy belső destrukcióban az állig felfegyverzett Szovjet-Oroszországra néhányan: ágy nézzenek, mint hipnotizált csirkék és terjesszék ideibem a destrukciót, hogy nincs már» mit tenni, Magyarország nem tudja magát megvédeni. (Élénk taps a szélsőbalo dalon. — FelWÂlMiscik ici szélsőbaüoldaloW: Internálni ökeM) T. iHází A magyar külpolitika szilárd vonalvezetése és becsületes vonaltartása ma nemzeti céljaink megvalósításának egyik legfontosabb tényezője. Ha a külügyminiszter úr a most következői rendikívül súlyos hónapokban a háromhatalmi egyezmény szellemének: feltétlen érvényesülését a hit éls meggyőződés ereiével biztosítja egséz külpolitikai szolgálatunkban, akkor kiérdemli a nemzet háláját és bennünket mint önkéntes és szabad munkatársakat talál oldalán. (Ügy van! ŰSv van! a melsőbm oldalow.) Ennek a költségvetési vitának során ennél a tárcánál is kifejezein pártunk tiltakozását azért, hogy az idők sürgető szavát sokan nem értik meg, hogy a belsői ellensége® propaganda üzelmei tovább folynak és mint törvényhozó, kötelesséarbőll, csupán ennek a tiltakozásnak kifejezésére a költségvetést nem fogadóim el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőba'o$dalom\. '•— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Bálás Károlyt Elnök: Bálás Károly képviselő urat illieti a szó. Bálás Károly: T. Ház! Mint már két esztendővel ezelőtt eizien a helyen a külügyi tárca tárgyalásakor vo't szerencsém kieimieilnií... (Mozgás a szélsőbaloldalon.) fíinök: Tessék, képviselő urak helyeiket elfoglalni ! Bálás Károly: ... a magyar tárcák közt a külügyi tárcia a legfiatalabb, de azt hiszem, fontosság tekintetében jelenleg különösen előljár. A legfontosabb ez a tárca ablból a szempontból, hogy nemzeti fennmaradásunknak és ímegerősiödésüníkinek nagy ütköző kérdései m'a sokkal jobban vannak nemzetközi, külügyi vonatkozásokkal összeágazva, mint azelőtt. Ezzel ad Va vain enniek a tárcának kényesebb volta is, amire mindig figyelemmel •hell lennünk

1

. Külügyi szolgálatunktól természetesen magyar (külpolitikát várunk, (Űffy van! balfelőlj értve ezalatt azt a legmegfelelőbb külpolitikai tájékozódást, amely a magyar érdekeknek a, legjobban megfelel. Mondanunk sem kell, hogy ez egyúttal a legjobban megfelel a hagyományos magylar világnézetnek, nemzetünk; hagyományos, boldogulási törekvéseinek és szövetségi hűségének is. A történelmileg kialakult magyar nemzet sohasemj volt agreszsziív más népekkel szemben. (Úgy van! Ügy van!) Mi nem törekedtünk hódításra, mi csupán ezeréves életterületünk fenntartását; megerősítését és biztosítását akartuk mindig: Bármilyen propagandát folytassanak! is ellenünk,, bármivel vádoljanak meg a minket kevéssé ismerő világ előtt, történelmünk minden objektív ember számára letagadhatatlanul bizonyítja, hogy nem vágytunk mások birtokán oon anyára (Ügy van! Ügy van!), nemi vezettek hódító ambiűiók és háborúink úgyszólván egész történelmünkön keresztül mindig csak védelmi háborúk voltak, amelyekkel' területünkiet oltalmaztuk, de igen sokszor népünket, fajtánkat kellett a megsemmisítéssel szemben ülése 1943 november 26-án, pénteken is védenünk- Az ezeréves magyar terület olyan földrajzi egység is volt, amelynek jelentőségét talán lehet ellenséges szempontbo^l kiseb'bíteni, de ennek a földrajzi egységnek a tényét letagadni lehetetlen. Hogy ebben a földrajzi egységben a magyar mellett más etnikumok! is megfértek, más nyelvű népek* is fenntarthatták nyelvükeit, szokásaikat, vallásukat, arról a mai statisztika tényei tanúskodnak a legékesebben. Amikor a trianoni szerződés ezt az egységet szétdarabolta, csaki roszszabb, csalk tarthatatlanabb helyzeteket teremtett, de a magyar külpolitika irányát akbor is megtartotta a. nemzet érzelmeinek hagyományos irányát, az önvédelem síkján. Ha a történelem folyását nézzük, azt látjuk, hogy azi emberek sokszor vallási elfogultság alapján folytatnak támadói politikát és hadljáratot népek, országok, területeik ellen. Hány háború folyt le már, mennyi vér ömlött, hány nép bukott el az egyedüli igaz hit, az egyedüli iga>z próféta nevében! Azután a türelmetleni nyelvi és nemzetiségi szempontok ideológiája' indított el háborúkat, hódításoklat, pusztításokat- Majd legújabban az osztályharc jelszava és elfogultsága alatt likvidáltak, ir tottak ki népeket, néprétegeket és veszélyeztették főleg a kis nemzeteket. Mindez idegen a magyar életformától, a magyar világnézettől, a magyar szellemtől. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy Európának ezen a részéin, ebben a természetadta földrajzi egységben a magyar nemzetnek egy ezredéven át kialakult és a helyzetek és körülmények hatása alatt józan szokássá vált alkotmányos keretei azok, amelyek az ittélő •_ embereknek a megfejelő modus vivendit megadják. (Ügy van!) Ez ai magyar életforma ai szokáson és szokás>jogon kialakult történelmi alkotmányával, ha nem is tökéletes, — mert gyarló emberek között tökéletes szerkezetek nincsenek — de mégis igazságosabb és humánusabb szellemet képvisel, mint akár a felekezeti, akár a nemzetiségi, akár aas osztályharcból kiinduló sovén ideológiák által vezetett belső és külső politikai szellem. Xígy hiszem, mindezt hangoztatni nem lehet teljesen felesleges egy olyan korban, amikor a szédületesen fejlődött technika sokkal inkábibi az ököl jogot és az erőszakot szolgálja, mint az embereik és nemzetek együttélni tudásának kultúráját. Amákor valamely kormányzati ág költségvetését a parlament elé terjeszti, akkor nyílik a likaim a az országgyűlésnek alkotmányos jogainak gyakorlására is, ami a parlamenti rendszer létalapját alkotja. Ebben különbözik a pariamein ti rendszerű költségve*tés alkotmányos elintézése az abszolutisztikus és diktatórikus rendszerektől. Míg az utóbíbiakban az adózó közönség csak tudomásul veszi azt, amit érdekébem alkottak, égi amire áldozatait kívánják, addig a parlamentarizmus magával hozza, hogy az adózó közönség bizalmának letéteményesei, az országgyűlés, kritikát is gyakoroljon a költségvetés felett és ne csak utólag vegyen tudomást arról, hogy miért és mennyire nyúltak bele az adófizetők zsebébe. A magyar alkotmányos életforma már a parlamentarizmus

> behozatala előtt ilyen

1 természietű volt és velejárója volt ez a magyar alkotmányos szabadságról alkotott felfogásnak már rendi országgyűlésünk' korában' is. Az adó- és katonamegszavazás jogát a magyar nemzet mindier fenntartotta magának és arról nem mondott le még az osztrák centralizáló törek-