Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-345
Az prszággyülés képviselőházának 345. T. Ház! Előadásom végéhez ért&nlj, tisztelettel kérem a külügyi költségvetés elfogadását'. (Élénk helyeslés és téps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vezérszónokok közül szélásra következik?» Haala Róbert jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: Raijniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Házi! Amikor a magyar még békében élt és Budapesten angol kövesség székelt és amikor egy 'megrettent világ bámulta a német hadsereg elkápráíztató diadalait az új világháborút felidéző ellenségei fölött, akkor mondottam még itt a költségvetési vita során, a imi külpolitikai hivallásunkról mind a: mai napig és ezután is vallott meggyőződésünkriől a következőket. (Olvassa): »Az új Európáiban ízig-vérig magyar lelkű új Magyarországot akarunk kiépíteni. Ez a hitünk és ez a külpolitikánk! Bele akarunk, illeszkedni az új! európai életlbe, de csalk mint Magyarország. Munkánkat, törekvésünket, ha kell fegyverünket és életünket is felajánljuk áldozatnak Európáért; csak egyedül Magyarországot nem ajánljuk fel! (Ügy van! a\ baloldalon.) Nem keli más névvel, más ősi és népi tartalommal a világ legnagyobb bősége és boldogsága seim és szegényebben is boldogok leszünk, ha hazámkj Magyarország marad. Történelmünk, hitünk, sírjaink, nyelvünk drága zengése, kultúránk, aimely a lelkünkben él, jövőnk és mindenünk: egyes-egyedül Magyarország! (Ügy vem! Taps a baloldalon.) Nagyság, hódítás, terjeszkedés és nagyobb darab föld sem kell nekünk, ha az nem Magyarország. (Ügy van! a baloldalon.) Nem akarunk elmosódni a nacionalizmus korában, nem akarunk a kardvassal' és ekével megszentelt Magyarország helyett valami szétmálói áílaimképződményt akkor seim, ha kétszer akkora lenne, mint a mai Magyarország. A magyarságnak örök misztériumában, egyedülvalóságában, miinden magyar testvéri, új és tiszta életének rendjében akarunk élni, egyedül az örökkévaló Magyarországon, mert máskép az életet élni nem érdemes! (Ügy van! Tœps a baloldalon.) E<zt a magyar eélt pedig csak azok szolgálhatják erővel és akarattal', akife egyidejűleg^ az »új Europanakl rendületlen és igazi hívei!...« (Úgy van a bdoMMom!) Ezen az alapvető prograimmom azi idők járása semmit sem változtathat és ezt a programme^ izenjük ma is nemcsak a velünk egyformán gondolkozó bajtársainknak, hanem azoknak is, akik rosszindulatból és gyógyíthatatlain korlátoltsággal, idegen eszmék és célok követésével vádolnak meg bennünket, hol nyíltan, — ami szebb — hol sunyi célzásokkal, ami alávaló dolog. T. Ház! Állítom, hogy külpolitikai célkitűzéseinkben mi radikálisak soha nem voltunk, csak radikálisan követeltük az elkerülhetetlenül kialakult, az egyedül lehetséges és hivatalos magyar, külpolitiikának feltétlen érvényesülését (Élétik hdyesljés és taps « &\zéls& baloldalon. — Mozgás jobbfelől.) a magyar nemzet érdekélben. Minden felelős és gondolkodó magyar államférfi és katona éppen úgy, mint az előbb az igen t. előadó úr, lakivel — ezt meg kell állapítanom, — az évek hossztí során keresztül mindig egyformán gondolkoztunk (Úgy van! Ügy van! a szélimbalolda'omj és mindig egyformái hűséggel, gondolkoztunk a magyar külpolitika tekintetében (Úgy van! Űí^y vom! Taps q szélsőbaloldalon.), mondom, minden felelős államférfi és katona megállaülése 1943 november 26-án, pénteken. 267 pította már ebiben az országban azt ai tényt, amelyet tegnapelőtt Csatay Lajos honvédelmi miniszter úr (Éljenzés és taps a szésőbaloldalan.) úgy fejezett ki, hogy »az előző világháborút lezáró békiéből nyert szomorú tapasztaillatoikt 1919. véres tanulságai, a trianoni évek nyomorúsága, a földrajzi adottságok és -a magyar lélek történelmi elhivatottságának tudata már jóval a mostani háború kitörése előtt meghatározták azt a helyet, amelyet; a nagy nemzetek küzdelmében el kell foglalnunk ...« Ez a világos és tiszta igazság, t. Ház, (Helyeslés a mélsőbéMídaion.) amely elhatározásunikat valóiban előre determináltál a roppant küzdelemnek és a felelősségnek vállalásában és esiak ennek az: igazságnak mélységes átérzése, aiz igazság hatóerejének megóvása, ás az országnak a legsúlyosabb — valóban, a legsúlyosabb — időkben a destrukciótól és a politikai spekulánsok űzelmeitőll való megvédése adhat erőt ennelk a nemzetnek a most következő és még nagyobb megpróbáltatások elviselésére. Az sem igaz, t. Házi, hogy mi a külpolitikai orientációt ai konjunktúra lázában és előnyének tudatában választottuk. Sok mindent láttunk mi a világ négy sarkán felgyulladt háborúból, de konjunktúrát bizony soha nem láttunk benne. A legnagyobb háborús konjunktúra idejében, 1940-ben és nem Sztálingrád után, amikor elindult az óvatos magyarázatok' áradata itt Magyarországon, tehát három évvel ezelőtt a magyar földrészek könnyű visszacsatolása idején mondottam éppen a külügyi vitábam a következőket (olvasmj: »Mi magyarok a trianoni konszoldiáció alatt semmivel sem járultunk hozzá a napjainkban 1 tomboló háborús vihar felidézéséhez. Kötelességemnek tartom leszögezni ezt ai perdöntő tényt. A magyar felelősség tökéletesen hiányzik! a háború kérdésében!« (Ügy VOM)! Úgy van! a szélsőbalolda J o\n.) »Ártatlan volt túlságosan a magyar revíziós szervezet és ártalmatlan nagyon a honfibú húsz esztendőn át. (Felkiáltások a szé'sőbaloMalon: Ez igaz!)»k.7i európai vihar szerencsésen hazasodort néhány országrészt, de nincs vége az európai megpróbáltatásnak, nímcs ideje az ünnepségeknek, mert érezzük és mondjuk brutális nyíltsággal, hogy fizetni kell azért, ami a mienk, fizetni kell nagy áldozattal, szűkös élettel, talán vérrel ás háborúval, mert még. semmi sem stabilizált Európa életében.« (Ügy van! Úgy van! a\ szêlsobaloMaïmi 1 . i— Egy hang a szélsőbaiuledion; Bölcs mondatok!) »Űehogy is igaz az a "nyárspolgári idétlen állítás, hogy most már csak a vihart kell kivárni óvatosan az eresz alatt, amikor a teremtésnek és a romlásnak legszörnyűbb, korszakát éljük s a vihar bármelyik pillanatban: kivághat bennünket a jóil megválasztott ereis^ alól...« (Helyeslés a szélsőbalolealon.) Senki sem állíthatja, t. Ház, hogy ez a vélemény 1940-beni a könnyű konjunktúra szüleménye volt. (Úgy vami' Ügy vnm! a szélsobwloldahn.) Azóta pedig, tényleg elsodródott fejünk felől az eresz, tényleg háborúba kerültünk, honvédeink drága vére festette meg a szovjet földet, hadiözvegyeket és hadiárvákat kell hogy eltartson a magyar nemzet és mégis azt kell mondjuk, történelmi sorsunk .'viselésén efc a bátorságával, hogy nincs vége még most sem a szenvedésnek, hogy ezután jön még az utolsó nagy próba, most zúdul le a nagy orkán és helyt kell állnunk tűzben, vasban 1 és vérben, ha meg akarjuk 1 menteni a magyarságot a pusztulás»-
