Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-345

268 Az országgyűlés képviselőházának 345. tói és a rabszolgáknak az életétől. (Taps a széhőbalolda on ) N T. Ház.! Nem az indulat, hanem a korkérdésnek, a világ sorskérdésémek a megérzése váltja ki belőlünk a türelmetlenséget az életformáknak és az élet jelenségeinek sok nevetséges kicsinyessége iránt Azi első világháború a mi megítélésünk szerint gyenge fuvallat volt a rmostani mérkőzéshez képest, mert akkor c&ak vért és vagyont pusztított a háború és határokat tologatott el a béke, de ma, t. Ház, már nem ez a tét! (Úgy van! a özéhőbaloldalow.) Mía sokezeréves kultúrák; kialakult értékrendszerek, az emberi művelődésnek és kultúrának, a munkának legnemesebb kincsei ellen^ indult meg az óriási keleti roham s egész népek és nemzetek biológiai állományát fenyegeti a végső pusztulásnak most már valóbam meghirdetett veszedelme. (Ügy van! Ügy van! a szé sőbalo dalon) Nem frázis többé, t. Ház, a lét és nemilét kérdésének riasztó problémája, hanem halálos valóság, amellyel szembe kell fordulni az életösztön erejével. (Oláh György: Ha van erős életösztön Î) Egy vagy két év dönti el most .századok sorsát és ha* az ember az idegrendszerében érzi azt a kort, azt a pár döntő esztendőt, amely most következik, ezt a végzetes egykét esztendőt, a világtörténelem gigantikus és nagy fordulatát, akkor csak nevetséges', kimondhatatlanul groteszk' rángatódzásnak láthatja társadalmi és politikai életünk most is jelenlévő ezernyi visszásságát. (Ügy vamJ Ügy van! a szelsobniWdalon.) Párt, osztály, felekezet, hatalmi szövetkezés, parlament, «ajtó, hivatal, klub, kaszinó, asztaltársaság és közvélemény valami végzetes és irányított lagymatagságban, szinte életvesztés Íves nemtörődömséggel berendezkedett valami végtelen mára, jelenvaló életre! (Ü«y vnm! Ügy van! ai skélsőbaloldaflom.) De ez a kicsinyes, veszekedő és elpletykálja m/alomalatti isürgésforgás, ez a mai napra való eigész berendezkedés nem az erőnek, hanem, saráos, az akarat széthullásának a jele, ami megdöbbenti és nyugtalanítja az ennek a háborúnaki roppant folyamatait figyelő embert. Azt szeretném és kívánom, t. Ház, hogv az Isten a sötétlátásomat ne igazolja, de én láttam ai helyszínen annak idején Lengyelországnak a széthullásét és soha életemben, ennek a széthullásnak az emiéikeit elfelejteni nem tudom. Lát'tami a vidám, a kedves, a jómódú, az értelmes- és intelligens lengyel középosztályt a maga szép házaiban, boldog életében egy-két nappal a vihar előtt, amikor oily mérhetetlenül kevés ember értette meg, hogy miről van szói és láttam utána' Varsó égáisét, Varsónak a halottait, láttam a szétröppent, s<zétkódorgott lengyel középosztályt sápadtan, elnyűtten. rongyosan, szerte-széjjel menni a világ mindem részébe és> ennek

1 az éílménynek ai hatás^ alatt mondom azt, t. Ház, nem vádolván senkit és a megigazulásnak a szükségét saját magunkra is értve, hogy rengeteg előítéletet, súrlódást, lényegtelen különbséget és. haszontalan vitát kelleme, nálunk megszüntetni (Ügy van! a; s&elsőba oldalon.) annak az égető szükségletnefc felismerésében, hogy ma. már osak az egymástól elválaszthatatlan külügyi és hadügyi erőfeszítés biztosíthatja jövőnket. (Ügy van! Ügy van! Taps a s^ebsőbalold on.) Amit eddig nem végeztünk el a magyar életnek toc gja vitás ára, az -már a jövendőre ülése 1943 november 26-án, pénteken. marad,' mert most már a puszta lét kérdése a fontos : a magyar életvédelem riadókészül'tsége • — külügyi és hadügyi értelemben egyaránt. A kigyártott magyar ágyú és géppuska és mindem fegyver, a jól megépített és sűrűn megépített légvédelmi pince, a. jó! káképziettf honvéd

1

, az ellenállóképes belső liront és a világosan és félreismerhetetlenül elismert szövetségi viszonylat (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldaíon.) ma logikai egységbe kapcsolódik és törést.tűrni ezen az egészen összefogó és általános nagy erőfeszítésen sehol sémi lehet. (Ügy vam! Ügy ven! Taps a széfcőbalo!dalon.) Magyarország 1940-ben csatlakozott a' berlini háromhatalmi egyezményhez és ez az érett nem,ziet akkor is tudta, hogy nem az avarokhoz és hunokhoz csatiaikozott. hanem a mellet-tünki/élő; európai nagy népekhezi Emlékezetéibe idézetni a t. Háznak a magyar kir. kormánynak az egyezményhez csatlakozás alkalmával kfadott ünnepélyes nyilatkozatát, amelyben leszögeztük »páratlan hálánkat« . a revíziós segítségért. Kppen ezért arra kérem a

a igen t. külügyminiszter urai hogy a háromhatalmi egyezmény minden kétséget kizáró érvényességét illetően nyilatkozni sziíveskbdjék: (Élénk helyeslés a szélsőbal old lom), hogy a suttogásoknak és a fűzflajogászkodásnak. burkolt tevékenységeknek egyszersmindemkotrra idebent vége szakadjon. Egyébként is rendkívül méltánytalan helyzetben vagyunk itt az ellenzéki padsorokban és odaát a kormánypárton is mindazok, akik külpolitikai állásfoglalásunkat világosan és a végső konzekn/ venciáig kimondottuk és azt hirdetjük, szemoen minden baloldali állásfoglalással] és sajtóval, amely valóságos külpolitikai célját sohái . nyíltan és egyenesen be nem vallotta és csaki a nehéizi időket használja ki sejtfetésekre, gúnyolódásokra, fölényeskedésre és az, áldozatkészség erejének megrontására, (Ügy van! a tßelsobw! oldalon-) Jogunk van tehát, t Ház, éles határvonalat vomni az o'lytan pártok közé, amelyek •• az egyik oldalon elfogadták önként,, a revízió tényéből és a háromhatalmi egyezmény aláírásálból előállott helyzetet és kötele-' zettségeket, szemben az olyan baloldali pártokkal, amelyek elhárították, maguktól a felelősséget és minden eshetőségre külpolitikailag is szabadkezet: (biztosítottak maguknak. Háborúban vagyunk, t. Ház és éppen ezért tiltakoznunk kell még az egyenlő elbánás elvének alkalmazásai ellent is a politikai síkon. (Nagy taps a szélsőbal oldd} on.) amikor ilyen

1 végzetes és súlyos ellentét mutatkozik a két tábor között, (Egy hang a szél söbaloldülon: Nagy különbség! — PaÖo Imre: Hazaárulás !) T. Ház! Ebben a Házban már sokszor kifejtettem véleményemet a pánszlávizmusnak veszedelméről. A nagy Wesselényi llátnoki szemmel száz esztendővel ezelőtt látta és megüzente népé.nek a jövendő' legnagyobb problémáját.' Sajnos, jóslatát és kívánsásrát a liberális kor évtizedeken keresztül lerázta magáról. A marxizmus a kommunizus formájában vad és kegyetlen moszkovita szellemben teljesedett ki s nagyon igaza volt Winston Churchillnek* Anglia^ miniszterelnökének, amik or-még a következőket írta: »A kommunizmus mögött Moszkva áll. ez a szerencsétlen, ördögi "és sötét, összeesküvő hatalom, amely életének minden törekvésével az emberi civilizációt . piszkítja be. A politikai cél, amelyet örökké > követni fogok, a bolsevizmus megbuktatása ra és_ megsemmisítésére irányul.« (Mozgás.) Ezek * Winston Churchill szavai és ezekütan valame-