Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
ülése 194$. november 25-én, csütörtökön. 259 Az országgyűlés képviselőházának $44, háborús események a közelmúltban milyen kiesést okoztak nyersfüiyagbehozatalunkbaiii. & téren tehát erősem fokozott takarékosság szűk' séges, Néhány szót kell szálában, ezért azokhoz, akiknek igényeit mai nyersanyaghelyzelünk mellett mean tudjuk kielégíteni-, de akik még sincsenek olyan szorult helyzetben, mint az ellátatlanok tömegei. Belesüljük meg ruha zatunkat-és gondoljunk arra., hogy ez, olyan kincs* amellyel hosszú éveken keresztül takarékoskodnunk kell. (Ügy van! Ű9y vau!) A goindclkodó emher számára esddig is mindig igaz volt a találó közmondás: nem a ruha. tepy.i az embert. Szokjunk le arról, hogy embertársainkat ruházatuk alapján ítéljük meg. Ne a ruhát, sál külső megjelenést tartsuk fontosnak. hanem a belső, a lelki tartalmat. (Élénk hely eitles.) Ne feledjük el, hogy jobb viseltes ésj rongyos ruhában az ország fennmaradásáért küzdeni és dolgozni, miniseim- divatos ruhák ban megfeledkezni a haza iránti kötelességről(Élénk helyeslés és taps) Akadnak olyaniofkj akik zúgolódnak amiatt, hogy kevesebb ruhát csináltathatnak. A ruházat azonban: ma nem divatcikk, hanem! létszükségleti cikk és nagy leiéi szegénységre vall, ha valaki etat meg nem érti. (Piukovich József: A Váci-utcába u ki keli ezt plakátiozni!) Valósítsuk meg tehát az igazi takarékosságot ezen a térien. Kíméljük ruházatunkat, alakítsak át, fordítsuk ki, javítsuk, gondozzuk azokat. A külső csint szerény eszközökkel is fenn lehet tartani. Az elhangzott vita, folyamán a legtöbb szó az árkérdésekröl esett, méltóztassalak tehát megengedni, hogy bár az idő előrehaladt ;{H\pítfuk! Halljuk!), ezzel a kérdéssel kissé részletesebben foglalkozzam, és megvilágítsam azokat az alapelveket, amelyeken, az új árszínvonal kialakítása történt. A folyó év derekán a kormány mélyreható gazdaságpolitikai intézkedések megtételét határozta el. A mezőgazdasági árszabályozás periodikus voltából következően ekkor vált szükségessé alz elmúlt két év alatt változott termelési költségeknek megfelelő! ú;i mezőgazdasági árak megállapítása. Ezzel egyidejűleg a fokozott pénzszükséglet elkerülne tétlenné tette egyes köz vetett adók felemelését. A 'létfenntartási költségekuek az árrögzítés óta, bekövetkezett emelkedése, a, munkabérek ési a tisztviselői fizetések újaibb rendezése tette szükségessé. Elkerülhetetlenné vált a vasúti és hajózási díjak emelése is. Minidezek mellett szükségképpen sorra kellett kerülnie az árak általános érvényű újaibb renidezésének. Ez a rendezés a költségelv érvényesítésével történt. Sóikkal könnyebb lett volna az addig érvényben vo'lt árakat bizonyos százalékkal egyszerűen felemelni. Ilyen, eljárás mellett azonban nem lehetett volna mérlegelni ési szolgálni a termelési érdekeket és végeredményben olyan igazságtalan eredményhez jutottunk volna, amely mellett az .árszint nyugalma egyáltalán nem látszott biztosítottnak. Ezért a sokkal nehezebb, fáradságosabb és hosszadalmasabb utat kellett választani, vagyis minidén ár kialakításánál külön-külön; megállapítottuk, kiszámítottuk! és mérlegeltük az egyesi ártényezők változásait. A mezőgazdasági árak magasságának megállapításánál a termelési költségek változására elsősorban a munkabéreknél kellett figyelemmel lenni. A termelési költségeknek az ai hatalmas része viszont, amely magából a mezőgazdaságból] származik, az árarányok: kialakításának szempontjait szabta meg. A-mezőgazdasági termelésnél felhasznált iparcikkek aránylag kis mennyiségére tekintettel, azok árának emelkedése az előbbiekhez viszonivítva kisebb mértékben hatott a mezőgazdasági áraik emelésének irányaiban. Ugyancsak kisebb szerepet játszott az is, hogy a mezőgazdasági lakosság, által nem termelési eszközként, hanem fogyasztásra szolgáló iparcikkek áriái megváltozott. Itt főként arra kellett törekednünk, hogy a mezőgazdasági lakosság fogyasztási szükségletei kielégítésének lehetőségét biztosító jövedelmek lépésit tartsanáik más társadalmi rétegek jövedelmével. A folyó évi terméseredmény nagyságát általában m t em vettük tekintetbe. Az ármegállapítás alapja mindig több, öt-tíz év t'eiméseredményéneki átlaga volt. Egyes kivételes esetekben, ahol az ár az egyébként indokoltnál maga sabbatu nyert megállapítást, azt nem a termelési költségeknek az évi rossz terméseredmény folytán mutatkozó pillanatnyi eltolódása indokolja, hanem a termelési szempontok figyeleralbevéit'eie és a, szóbanlfoirgó termeléssel foglalkozó réteg szoeiális megsegítésének szükségessége. A mezőgazdasági árakban a legnagyobb emelkedés természetesen ott van, ahol a. termeliés fokozása szükséges, továbbá azoknál a. terményeknél, amelyefenek termelése sok emberi miuníbiaerő'ti igényel, végül a takarmányáraknál, ahol Európa-szerte jelentkező ínség a termelés irányítására vonatkozó egyéb intézkedések mellett árpolitikai eszközökkel való megsegítést is kíván. A ímezőg'azdasági árrendszer kialakítása, szorosam kapcsolódott a tbrimiéíníylbelsztolgá!!tatási renidszér megvalósítása érdekében tett intézkedésekhez és ennek következitében m újból kellett szabályozni és megállapítani ;i mezőgazdasági termények, termékek és állatok forgalmából folyó kereskedői áraikat és árréseket. Talán feleslegesnek látszik, de mert- egy felszólalásban itt is szó esett róla — igaz, hogy csak elszólásból — és mert itt elmondott szavaim; neanicsak a jelenlévőkhöz szúlainak, de remélem, hogy túlhatnak ezeken a falakon, szükségesnek látom felhívni a figyelmet közbevetőleg a kereskedelmi árrés és ai kereskedői haszon közötti különbségre, mert ezt a kettőt, sajnos, sokan szeretik azonos fogalomnak tekinteni. Sokam, mintha nem tudnák, hogy a z árrést a forgal^minak milyen jelentős költségei,a szállítás, a rafetáirozás, adó, stb. terhelik és hogy az árrésnek viszonylag kis része a haszon 1 . A beszolgáltatási kötelesség alá eső termények felvásárlására; kijelölt kereskedők rendszerünkben ia felkínált árut felvásárolni kötelesek. A forgalbninak ilyen módon történt szabályozása a kereskedői áraknak két irányban történő módosítását tette- szükségessel. Egiytészröl a. legalacsonyabb és legmagasabb árak rendszerétől eltérően, a beszolgáltatási rendszer keiretéibei vont valamennyi árura fix árakat kellett megalapítanunk, nehogy a versenynek a kijelölés révén történő korlátozása a megállapított termelői áraktól eltérő felvásárlási árakat eredményezzen. 'Másrészről' a, kereskedői árrés megállapításánál tekintett.;! kellett lennünk arra, hogy a felvásárlási köte35*
