Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-344

-52 fa országgyűlés képviselőházának 344 jóakarattal tesszük, mert bírálatunkkal elő akarjuk segíteni a meglévő bajok kiküszöbölését. Ez az elvünk és engem is ez vezet egész beszédem fonalán. Előszöi« is ai jegyzők helyzetével szeretnék foglalkozni, akiket bizony a közellátálsi teendők adminisztrálása valósággal agyonnyom. Ha a® ember bemegy egy községházába, rögtön meglátja a Jurcsek-féle ládákat. De ha csak azok a ládák volnának ott, amelyeket a Jures« k-f éle terv vitt ki oda, ez mind nem lenne baj, de az embernek az az érzése ott, mintha egy raktárba mennei be, annyi ott a láda, amelyeket eizzel a munkával kapcsolatban már a községi elöljáróság csináltatott. Amlikor* ezeket a ládákat látom, mindig a planétákat húzó egereket! hordozó báesik jutnak az eszemibe, (Derültség.) akiknek a szatyra tele van különféle színű papirokkal. Ugyanolyan; ma egy községi elöljáróság, csak nagyban. (Jurcsek Béla államtitkár: Beleteszik és kdhúmák! — Derültség.) Ha csak beletennék, államtitkár tir, akkor még r.emt volna baj, (D&rültséff.) a Ibaj akikor kezdő ti ik a gazdák számláira, amikor előhúzzák és elkezdik őket számoltatni, a mi természetesen ezerféle zaklatásnak teszi ki őket. A jegyeik teendői a háború mostoha viszonyai között tényleg annyira felszaporodtak, hogy eaefk minden szánalmat megérdíenielr nek, ami egy magyar ember szívéből telik. Tessék elképzelni, micsoda óriási felelősség az, megoldani a közellátás nehéz kérdéseit azzal a tisztviselő gárdával, amely ma havi 90—100 pengő fizetésért dolgozik körülöttük. Állandóan a fejjük felett lebeg a Damotkles kardja és így kell végezniök ezt a tlitiáini munkát. Ezért mondok köszönetet munkájukéirt erről a helyről isi. De foglalkoznom kelll a Juresek-féle; terv lélektani hátrányaival is, (Jurcsek Béla államtitkár: Nana! — Derültség?) Amikor annyi szónok megállapított itt, hogy a beszolgáltatálsi kötelezettségnek legalább is a törpebirtokosok ne-mi tudnak eleget tenni, (Jurcsek Béla államtitkár; Megvárjuk a végét!) akkor nem lehet kétségbe vonni, hogy ez lélektani kérdés is. A gazdák még nia iis állandóan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy 150 négyszögölnyi vya.ary 3—4 holdas földjükre egy bizonyom húsegység, zsiregység ésr egyéb egységek beszolgáltatását vetették ki és mondhatom, tiszta, ősizinte, magár ibeesülettel aggódnák azon, vájjon mi lesz a sorsúk, ha ennek a kötelezettségüknek megközelítőiéig sem tudnak eleget tenni. (Jurcsek Béla államtitkáir: Eleget teszr nek!) Árra kéretni aa államtitkár urat, hogy ha a jövőben is fenn akarjáto tartani ezt a világraszóló Jurosekr-féle tervet (Derûïéég a ssélsőbal&lda nyj. akkor állapítsák meg — akár boldánként, akár családtagomként, hogy legalább egy családtagra egy hold földet mentesíteni kell a beszolgáltatás alól, hogy ne kerüljenek ezek a szerencsétlen emberek rosszabb helyzetbe, mint a gazdasági cselédek. Mert kijelentem azt, hogy ha a gazdasági cselédek jó körülmények között szolgálnak s ha olyan srazdájuk van, akinek van szíve, van lelke és aki törődik velük, ezeknek a gazdasági cselédeknek jobb a sorsuk, mint a nyomorult törpebirtokosoknak. Arra kérném tehát, hosry vagy családtagonként egy holdat állapítsanak megvagy pedig tíz holdon, alul csak a búzaegységgel tartozzanak elszámolni, a többit pedig saját ellátásukra felhasználhatják. ülése 1943. november 25-én* csütörtökön. T. Ház! Most pedig rátérnék az iparcikkekkel való ellátásra. A felszólalók úgyszólván mindannyian foglalkoztak az iparcikkekkel való ellátás kérdésével, én körülbelül már a tizedik szónok vagyok, aki ezzel a kérdéssel foglalkozom. Az aa érzésem, minha összebeszéltünk volna, mert mindannyian ugyanazokat a hibákat és bajokat soroljuk fel. Nem kívánok ezzel a kérdéssel sokáig foglalkozni mert megígértem, hogy nem fogok félóráig beszélni, miután a, miniszter úr 5 ória 5 perckor beszél. Én nagyon jó fiu akarok lenni s azzal a jóindulattal, amellyel a miniszteir úr viseltetik a gazdák iránt, nem akarok visszaélni. (Helyes.és.) Szóvá kell tennem azonban a vas- és bőrszükséglet biztosítását- Kérem, nyilatkozzék a miniszter úr arról, mi vaui a patkó- és sínvasszükseglet ki elégi tésével ? (Jurcsek Béla állaim itkár : Az iparügyi minisztérium anyaghivata'a!)Lám államtitkár úr, ezért nem lehet náluak semmit sem szóvátemni. Ha én a mezőgazdaság termelésének biztosítása tekintetébein! a patkó és, sínn vas kérdéséről érdeklődöm, az államtitkár úr az ipari anyaggazdálkodáshoz küld. az ipari anyaggazdálkodási hivatal pedig — mondhatnám — sóhivatal. ahol mm'dent liehet kapni, ' osak azt nem,amit az ember kér- (Pándi Antal: Tanácsot is kaphatsz!) Megkérdem újból, hány százaléka a mi vasteirmelésünknekl az, ami a patkó és sauvas céljaira ai mezőgaadaságnak szüksége van? Tudniillik mi azt látjuk, hogy drótot és szöget nem lehet kapni, nem azért, mintha nem volnia a kereskedőnél áru, azonbara. keveset nem adnak. A múltkor egyik éípítészibarátom azt mondotta nekem, hogy kínálnak neki 20 métermázsai szöget és 20 métermázsa drótot, azonban csak úgy adják oda nteki, ha az egészet egyszerre/ elvisai. Nem hiszem, hogy kereskedőnél 40 métermázsa^ 'dugárut egyszerre lehetne kapni, csak valamely gyárban kelll keresni ennek a forrását. Ajánlom az láillanntitkár úrnak, nézzenek kerül a gyáraknál, ahol azt hiszem, bajok vannak- (Piukofvieh József: A budapesti Wolfner bőrgyárait meilegen ajánlom I) T. Ház! Itt rátérek arra. a hizlalási szerződésekkel kapcsolatos rendeletre, amelyet pár napja adott ki a közellátási miniszter úr. A hizlalási szerződéseik miegkötési határideje december eleje. Kérdem az állaimtitkár urat, minit gazdát is, aki foglalkozott a hizlalással, — eltekintve attól, hogy én is 25 évig foglalkoztam vele — hogyan képzelik el a rendeletnek azt a pontját, hogy 170 kilogrammra kell felhizlalni egy süldőt? (Jurcsek Béla államtitkár; Nem kell!) 170 kilogrammig felhizlalni egy süldőt, ez körülbelül hat hónap Ha én most kötöm meg a szerződésemet, akkor csak június 1-ére tudok ennek iá kÖtelezettségniek eleget tenni, ha pedig hamarabb kötöm meg, természetesen, akikor nem veszik figyelembe* a szerződést. Boicsánatot kérek, én csodálkozom; azon, hogy az államtitkár úr, aki gazdálkodással foglalkozik és jó gazda, nem hat oda, hogy ilyen rendeletek egyáltalán ne lássanak napvilágot. A zsírbeszolgáltatás és a. hízóárak kérdésével többen foglalkoztak előttem, éppen az előttem szólott utolsó szónok, Nagy Iván igen t. képviselőtársam is végigfutott ezeken a kérdéseken. Kérdezem, csodálkozhatunk-e azon, ha feketeárak vanaak, amikor vannak olyan hadiüzemek, — természetesen a textilfronton, néni a vasfronton — amelyek 17 pengőért kötnek le élősúlyban hízósertéseket?