Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-344
Az országgyűlés képviselőházának 344, ülése 194$. november 25-én, esütörtökön. 253 Ami a tejellátást illeti, ama kérem az államtitkár urat, hogy rendezzék már egyszer Budapesten a tejkérdést- Odakint, faluhelye», ahol. a tejet termelik, úgysem tudjuk megoldani ezt a kérdést, legalább Budapesten ne 'tegyenek olyan kirívó ellentétek, hogy a kávéháziakban korlátlan mennyiségben lehet tejeskávét kapni, (Piukovich József: A zsidóknak!) ugyanakkor a, gyermekeknek és a hadiüzemekben dolgozó munkások családjának nem jut elég tej. (Koltai József: Kell a kövér zsidóknak m kávé! — Pándi Antal: Brómiot tesznek bele!) Engiedje meg a t. Ház, hogy most egy kicsit kényesebb kérdéssel foglalkozzam éspedig a takarmány igénybevételének kérdésévej. (Piukovich József: Amikor olyan kevés van belőle!) Mindnyájunknak egy a gondolata, mindnyájunk szívét és lelkét az a gondolat tölti el, hogy mindent*a honvédségnek. Minden áldozatot hajlaDdók vagyunk meghozni a honvédségért. De ugyanakkor tiltakoznunk kell az ellen, hogy a honvédség részére igénybevett takarmányt az Országos Lova regy létnek bocsássák iái rendelkezésére. Ha; megengedi a t. Ház, feloLvasom egy katonai élelmezési rakitár parancsnokságanak hozzám intézett levelét. A II. hadtest hadbiztosságától kaptam (olvassa): »Széna átadása az Országos Lovaregylet' részére. Folyó hó június 20-án kelt, a 2. honvéd élelmezési raktár parancsnokságához intézett 420/1943. számú átklatára szíves tudomására hozoon ...« stb. Közli a ilevél, hogy az Országos Lovaregylet részére ai II. hadtest késtzletiéből tíz vagon szénát adnak át mert a Lovaregylet a szénaszükségletét szabadiforgaLOnibani biztosítani nem tudta. Engedelmet kérek, a szénát elviszik attól a kisembertől, minek folytán a szarvasmarhája leromlik és ahelyett, hogy II. osztályúnak minősítenék, mint III. osztályút veszik át, ugyan- í akkor az Országos Lovaregyletnek adnak ki tíí vagon szénát, azért, mert ott nagy a kényelem, mondván, hogy ők nem tudják máshol beszerezni a takarmányt. Már bocsánatot kérek, ez egy kicsit több a soknál, ezt a fájdalmat mi kisgazdák soha, de soha elfelejteni nem tudjuk. T. Ház! Az időm lejárt. Tudom, hogy a közellátásügyi miniszter ú,r igyekszik ezeket a hiányokat közmegnyugvásra orvosolni és a» ő személye ebben a Házban mindnyájunk 1 részéről, innen m ellenzék részéről is, a legnagyobb tiszteletnek örvend, azonban tehetetlennek bizonyul hatásköréné! fogva, az 1 összkormánnyal szemben, e/ért a költségvetést nem fogadom el. (Helyes és és taps a szê^sob^loldfàcm:: — A méw$ ot üdvözlik.) "Kínok: Szólásra, következik 1 ? Boczonádi Szabé Imre Jegyző: Szabó János! Elnök: Szabó 1 János képviselő urat illeti a. szó. Szabó János: T. Ház! Miután a közellátásügyi költségvetést már mind az intejlektuel, mind az iparos*, mind a kereskedő, mind a kisgazda bírálta, — mindegyik a maga> szakmájának szemszögéből — engedtessék meg nekem, hogy én, mint ipari munkás, saját tapasztalataim alapján elmondhassam azokat a bajokat, azokat a nehézségeket, melyek észrevehetők iori munkás oldalon a közellátás tekintetében. HaMjukf Halljuk!) A közellátásügyi minisztérium nehézi háborús időben született meg. A jó közellátástól függ azoknak a nehézségeknek leküzdése, amelyeket egyformán vállal a> gazda, hivatalnok, ipari munkás, mezőgazdasági munkás. Vágyóik; bátor itt Antal István propagandaminisater úrnak e hó 22-én Pécstett elmondott beszédéből idézni. Azt mondotta, hogy: »A ma divatja: a »szegénység, a szürkeség és az igénytelenségNem az ai baj, hogy kevés az anyagunk, hanem az, hogy a kevés anyag nagyon sokszor odajut, ahova nem volna .szabad jutnia«. Azt mondotta továbbá: . . . »és hogy az anyagnak nem oda kellene jutnia, ahol bármilyen nagy árat megfizetnek, hanem oda, ahol a köz szempontjából a, feltétlen szükség látszik és meg is van!« Visszatekintek a közellátásügyi miniszter úr és mélyen t. tisztviselői karának odaadó aklozatos munkájára,, amely szerintem ez év januárjától kezdődött, amikor nagyon megnyirbálta a kény érada got a miniszter úr, de bölcs előrelátással tette, mert azután^ a kenyérmagvak betakarításánál kitűnt, hogy* az éveién takarékoskodás, 25%-os tartalékolást jelentett akkor, amikor mindig beljebb mentünk a háborúba: igaz, bogy a termés jól sikerült, de az .elmúlt évi termésnek is bizonyos százalékát tartalékolták a nehéz napokra.. T. Ház! Háborút viselni csak akkor lehet, ha az emberi test fűtőanyaga, sa élelem és a test fedőanyaga, a ruházat, ha szűkösen is, de megvan és_ ha ez egyformán, igazságosan van elosztva mind a szellemi mind a fizikai munkásnak, Hogy mit jelent harcolni azért, hogy egy 14 milliós ^nemzet minden egyes tagjának ellátása biztosítva legyen, azt u, miniszter úr tudja, legjobban, de nekünk mindannyiunknak, a Ház 'tagjainak is, tudnunk kell. A kritika nagyon szép. Kritizálnunk lehet, de ugyaniakkor segítséget kell nyújtanunk minden tekintetben, tehát amennyire csiak lehet, mellőzni kell a k ( ritl!zálást, mert ha túlságosam kritizálunk, akkor először magunk érdemlünk rossz kritikát.. T. Ház! Legyen szabad rátérnem a hadiüzemi vai]amint a hadiüzemeken kívül foglalkoizitatoitt magyar ipari . munkásságra. Nézzük meg a közellátás, a. közszükségleti cikkek megoszlása és hiányossága szempontjából. A húsellátás a háború ötödik évében az egész országban nehézkes, amit meg lehet érteni, mert különösen ebben az évben uiegyeszerte sertésvész dühöng, de ez még nem indokolja a<zt, hogy a magyar dolgozók egész, tömegei, akik a hadiüzemeiken kívül dolgoznak egy deka húst se kapjanak. Végtelenül örül a; magyar munkás — mivel testvére a magyar tisztviselőnek, — hogy; a tisztviselő a közületeken keresztül kap búst, mivel a. közületek hetemként 4—6—8 sertést vágnak, de mély tisztelettel kérem a közellátási miniszter urat, hogy ha a tisztviselő hozzájut a sertéshúshoz, • akkor ai» igazságos elosztás alapjául a ráeső adagot feltétlenül 1 kapja meg mindenki. T. Ház! Napjainkban nagyon sokszor szó esik arról, hogy az ipari munkás — különösen egy-egy szabad foglalkozási ágban — elég jól keres. Ez megfelel a- valóságnak, .de az is megfelel a valóságnak, hogy ennek a munkásságnaki bizonyos része, ^tekintve, hogy nem tudja beszerezni a legszükségesebb anyagot talán még feketén sem. — mert fekete barázdán nincs ideje járkálni — nagyon sok esetben az állami szeszegyedáruság bevételeit nagyobbítja. (Úgy van! Sajnos! a b il középen.) T. Házi Legyen szabad kitérne«! a faellátásra, ami tényleg nem tartozik a közellátásügyi minisztérium hatásktörébe, de szerintem — háborús viszonyok között — nemcsak a faellá'lás, hanem még a lakáskiutalás is a közel"
