Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése Ï94S. november M-èn, hétfőn 17 mert a 60%-os drágasági pótlék nem segített a munkásság gazdasági helyzetén. (Ügy vian!­Űüy van! é szélsőbaloldátm.) Megoldásként felvetődik, hogy vagy az adókulcson kell vál­toztatni, az adókulcsot kellene a mai gazdasági állapotnak és a mai áraknak meigfielelőeni meg­állapítani, vagy ai jövedelmi adó mentes mini­mumot kellene a mai keresetek figyelembevé­teléveli újra megállapítani, mert ez az adó eb­ben a formájában, ahogyan ma vaut fenn neon tartható, minthogy, , a . munkásság gazdasági és erkölcsi összeomláshoz vezethet. (Szöllősi Jenő: Fel kell emelni az, adó mien tes mini­mumot!) Tisztában vagyunk azzal, hogy ma minden­kinek áldozatot kell hoznia, aí munkásság sem vonja ki magát ez alól a kötelezettség alól, mint ahogyan sohasem vonta ki magát. Egyéb­ként is tisztában kell lennünk azzal, hogy en­nek az országnak legnagyobb termelő, legna­gyobb alkotó rétege a fizikai munkásság. (Ügy van! a szélsőbaloüda^m.) Ha sa fizikai mun­kás nem hozna áldozatot, akikor a nemzet ösz­szeomjlanék. Vigyáznunk kell erre a munkás­ságra, amely mindig a legnagyobb áldozatot hozta, hiszen ha a haza védelméről volt szó, akkor is a munkás állott oda; nagyobb szám­ban' a hazát védelmezni, ha az ország fennál­lásáról, eltartásáról vau szó, afekor is a mun­kás hozta a legnagyobb áldozatott, teháltt amikor nyújtani kellene valamit, akkor ne legyen a munkás mostohagyermeke a nemzetnék, (Egy hona a közéven: Sohasem, vált az!) hanem igenis tessék cselekedni (Maróthy Károly: Nem történt semmi!) legalább is olyanig for­mában és, addig a határig, amilyen formát és mértéket a jelen körülmények megengednek. (Mozgás. — Bene« Zoltán: Az elmúlt; 25 esz­tendő törvényhozási alkotásai megmutatták, hogy mennyire megbecsülték a magyar mun­kást!) Én itt nemcsak a fizikai munkásságról beszélek, hanem a középosztályról is (Bencs Zoltán: Természetes!), mert a mi politikai pártunk felfogása szerint az, .aki dolgozik, — akár tollal, akár kézzel — mind munkás. Tud­j'ulk, hogy nemcsak a fizikai munkásoknál vannak nehézségek, hanem szomorú a helyze­tük a köztisztviselőknek is (Ügy vem! Ügy v wj), szomorú a helyzetük a magán tisztvise­lőknek is, de ugyanakkor vannak százezer­számra ebben az országban olyan tökével ren­delkező gazdag zsildók. (Úgy van! Ügy van! a. szélsőbaloldalon. — Mozgás.), akinek a tőkéjé­hez hozzá lehetnie nyúlni, a jelenlegi gazdasági bajokon segíteni lehetne és nemcsak a; munkásosztályra kellene hárítani minden terhet, amely mindig a legnagyobb áldozatot hozta. (Ügy vaun! Ügy van! (A mélsőbahldalon. — Kuhajda Vilmos: A zsidóihoz persze nem szabad hozzányúlni!) Fontos lenne ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, mert ezek a szociális! hiányosságok és ez a bánásmód kéniy­szeriti a magyar dolgozót arra, hogy az ide betolakodott nemzetközi zsidóság politikáján keresztül meg hagyja magát fertőzni és ilyen mostoha sorson keresztül lesz nemzetközivé és hazátlanná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­áMalon.) Amikor hazánk fennmaradás ár ól! van szó, akkor igenis kötelességemnek tartom ma­gyar fajtánk érdekében ezt és igenis kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben a legmesszebbmenő intézkedéseket foganato­sítsa. (Helyeslés és tans a\ szélsőbalold afon. — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. Maróthy Károly: Hányszor kértük már. semmi sem történt! — EMetomoMdásofo jobbfelol.) Én, aki ai munkásság soraálból jöttem, nem kérek sokat alktoor. ha azt kérem (Mozgás, —• Einök csenget:), hogy az ígérgetők legyenek hálásak a magyar munkásnak azért a« áldo­zatért, amelyet nem az uralmon lévő politikai irányzat, hanem magyar 1 hazája jóll felfogott érdekében hoz. A magyar munlkásságnaiki aa a megrögzött érzése, hogy a szociáldemokrata agitátorok sokat ígérő felelőtlen deniagógiájá­tól kezdve egészen a manapság olvasható su­gal!ma,zLoitrt;; Biatitóiközíeményeki^ minden cßafc azért történt, hogy jogosan elismert igényei kielégítését elodátzzák. (Szöllősi Jenő: Sok ígér­getés!) Végtelenül nagy az. a türelem, amelyet a mtanlkássiág a jelenlegi nehéz időikben tamiu­sítu Nehéa ennek a kérdésnek tárgyalásánál megmaradni ázom a színvonalon, amelyre ez a hely mindnyájunkat kötelez. A magyar mun­kásságnak ai felelőseik közül egészen 1918-ig senkii etgy jó sízót sem szólt (Mozgás g> jobb­oMallon.}, annál többet, beszélnek 1918 óta, de •niem csellekiszenéki. Amikor ennél a pontnál megállok, akkor ismételten fel kell hívnom a t. Ház figyeÜmét arra, hogy nem ©lég mai azt hangoztatni, hogy 1918 mégegyszer nem lesz, ha ugyanaklkoir tápot adunk enneki megismét­lődésére azzal, hogy eíU van hanyagolva a ma­gyar dolgoizó társadalom és mostohája a nem­zetnek. (Ügy van! Ügy vam! a szélsöba\loL<da>1km\' — Vájna Gábor: Igaza van!) Nem kérek sokat, csakl annyit kérek a magyar munkásság érde­kében, amennyit a JefJenleigi súlyos, nehéz gaz­dasági viszonyoki mellett lehet neki! adni. A munkás mindenkinél többet ad hazájának. Nem rendelkezi^ mással, csak munkaerejével és szak­tudásával és ezieket ma egészen olcsó áron bocsátja hazájánaíkl rendelkezésére. T. Ház! Eizzieli azonban visszaélni nem volna szabad. A magyar királyi kormány ere­jét túlhaladta^ ennek a. íéladJatmak a. megoldása. Nem* szabad egyetlen; társadalmi rétegből; sem különleges és ia soknál ils több felelősséget és kötelesség teljesítést kérni. A bérkérdésnek! ha­talmi úton, ai» áraiktól! szinte függetlenül való megoldása nem célsizerű eszköz a nyugalmi helyzet konzerválására. Olyanná kell tenni a munkaadó és -munkás közötti viszonyt, hogy a nemzet számára hasizom származzék belőle. Ezt pedig csalk jobb fizetésselt jobb és embersége­sebb bánásmóddal lehet elérni. T. Ház! Olyan légkört kell teremteni az üzemeikben és a munkahelyeken 1 , hogy a do't­goizó reggel, ha felkel, örömmel gondoljon munkahelyére. Csakl ilyen állapot megterem­tésével, vailfaimint ai fajvédelmi kérdés szem «lőtt tartásával liehet munkaszeretővé tenni dolgozó társadalmunkat. Csak ilyen bánásimiód és megbecsülés tudja, kiirtani a magyar dol­gozó lelkébő'IÍ azt ai demokratikus- szellemet, amelyeit ai nemzetközi demokrácia' a saját érde­kében nienizetünk! rovás ár a< honosít meg. Mivelhogy az itt elhangzottakban foglalt sérelmekre a költségvetésben semmiféle orvos­lást nemi találok, így ai költségvetést sem. pár­tom nevében, sem a magam részéről nem fo ­giaidoimi el. (Helwes r é$ és taps m szelsőbctloTidélom, A szónokol} üdvözlik.) Etinöík!: Szólásra! következik? Haala Róbert jegyző: Venczel Antal! EUtnök!: Venczel Antal képviselő urat illeti a szó. Venczel Antal: Tisztelt Ház! A házszabá­lyok értelmében rendelkezésemre álló ido, saj'-

Next

/
Thumbnails
Contents