Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése Ï94S. november M-èn, hétfőn 17 mert a 60%-os drágasági pótlék nem segített a munkásság gazdasági helyzetén. (Ügy vian!Űüy van! é szélsőbaloldátm.) Megoldásként felvetődik, hogy vagy az adókulcson kell változtatni, az adókulcsot kellene a mai gazdasági állapotnak és a mai áraknak meigfielelőeni megállapítani, vagy ai jövedelmi adó mentes minimumot kellene a mai keresetek figyelembevételéveli újra megállapítani, mert ez az adó ebben a formájában, ahogyan ma vaut fenn neon tartható, minthogy, , a . munkásság gazdasági és erkölcsi összeomláshoz vezethet. (Szöllősi Jenő: Fel kell emelni az, adó mien tes minimumot!) Tisztában vagyunk azzal, hogy ma mindenkinek áldozatot kell hoznia, aí munkásság sem vonja ki magát ez alól a kötelezettség alól, mint ahogyan sohasem vonta ki magát. Egyébként is tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek az országnak legnagyobb termelő, legnagyobb alkotó rétege a fizikai munkásság. (Ügy van! a szélsőbaloüda^m.) Ha sa fizikai munkás nem hozna áldozatot, akikor a nemzet öszszeomjlanék. Vigyáznunk kell erre a munkásságra, amely mindig a legnagyobb áldozatot hozta, hiszen ha a haza védelméről volt szó, akkor is a munkás állott oda; nagyobb számban' a hazát védelmezni, ha az ország fennállásáról, eltartásáról vau szó, afekor is a munkás hozta a legnagyobb áldozatott, teháltt amikor nyújtani kellene valamit, akkor ne legyen a munkás mostohagyermeke a nemzetnék, (Egy hona a közéven: Sohasem, vált az!) hanem igenis tessék cselekedni (Maróthy Károly: Nem történt semmi!) legalább is olyanig formában és, addig a határig, amilyen formát és mértéket a jelen körülmények megengednek. (Mozgás. — Bene« Zoltán: Az elmúlt; 25 esztendő törvényhozási alkotásai megmutatták, hogy mennyire megbecsülték a magyar munkást!) Én itt nemcsak a fizikai munkásságról beszélek, hanem a középosztályról is (Bencs Zoltán: Természetes!), mert a mi politikai pártunk felfogása szerint az, .aki dolgozik, — akár tollal, akár kézzel — mind munkás. Tudj'ulk, hogy nemcsak a fizikai munkásoknál vannak nehézségek, hanem szomorú a helyzetük a köztisztviselőknek is (Ügy vem! Ügy v wj), szomorú a helyzetük a magán tisztviselőknek is, de ugyanakkor vannak százezerszámra ebben az országban olyan tökével rendelkező gazdag zsildók. (Úgy van! Ügy van! a. szélsőbaloldalon. — Mozgás.), akinek a tőkéjéhez hozzá lehetnie nyúlni, a jelenlegi gazdasági bajokon segíteni lehetne és nemcsak a; munkásosztályra kellene hárítani minden terhet, amely mindig a legnagyobb áldozatot hozta. (Ügy vaun! Ügy van! (A mélsőbahldalon. — Kuhajda Vilmos: A zsidóihoz persze nem szabad hozzányúlni!) Fontos lenne ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, mert ezek a szociális! hiányosságok és ez a bánásmód kéniyszeriti a magyar dolgozót arra, hogy az ide betolakodott nemzetközi zsidóság politikáján keresztül meg hagyja magát fertőzni és ilyen mostoha sorson keresztül lesz nemzetközivé és hazátlanná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaláMalon.) Amikor hazánk fennmaradás ár ól! van szó, akkor igenis kötelességemnek tartom magyar fajtánk érdekében ezt és igenis kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben a legmesszebbmenő intézkedéseket foganatosítsa. (Helyeslés és tans a\ szélsőbalold afon. — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. Maróthy Károly: Hányszor kértük már. semmi sem történt! — EMetomoMdásofo jobbfelol.) Én, aki ai munkásság soraálból jöttem, nem kérek sokat alktoor. ha azt kérem (Mozgás, —• Einök csenget:), hogy az ígérgetők legyenek hálásak a magyar munkásnak azért a« áldozatért, amelyet nem az uralmon lévő politikai irányzat, hanem magyar 1 hazája jóll felfogott érdekében hoz. A magyar munlkásságnaiki aa a megrögzött érzése, hogy a szociáldemokrata agitátorok sokat ígérő felelőtlen deniagógiájától kezdve egészen a manapság olvasható sugal!ma,zLoitrt;; Biatitóiközíeményeki^ minden cßafc azért történt, hogy jogosan elismert igényei kielégítését elodátzzák. (Szöllősi Jenő: Sok ígérgetés!) Végtelenül nagy az. a türelem, amelyet a mtanlkássiág a jelenlegi nehéz időikben tamiusítu Nehéa ennek a kérdésnek tárgyalásánál megmaradni ázom a színvonalon, amelyre ez a hely mindnyájunkat kötelez. A magyar munkásságnak ai felelőseik közül egészen 1918-ig senkii etgy jó sízót sem szólt (Mozgás g> jobboMallon.}, annál többet, beszélnek 1918 óta, de •niem csellekiszenéki. Amikor ennél a pontnál megállok, akkor ismételten fel kell hívnom a t. Ház figyeÜmét arra, hogy nem ©lég mai azt hangoztatni, hogy 1918 mégegyszer nem lesz, ha ugyanaklkoir tápot adunk enneki megismétlődésére azzal, hogy eíU van hanyagolva a magyar dolgoizó társadalom és mostohája a nemzetnek. (Ügy van! Ügy vam! a szélsöba\loL<da>1km\' — Vájna Gábor: Igaza van!) Nem kérek sokat, csakl annyit kérek a magyar munkásság érdekében, amennyit a JefJenleigi súlyos, nehéz gazdasági viszonyoki mellett lehet neki! adni. A munkás mindenkinél többet ad hazájának. Nem rendelkezi^ mással, csak munkaerejével és szaktudásával és ezieket ma egészen olcsó áron bocsátja hazájánaíkl rendelkezésére. T. Ház! Eizzieli azonban visszaélni nem volna szabad. A magyar királyi kormány erejét túlhaladta^ ennek a. íéladJatmak a. megoldása. Nem* szabad egyetlen; társadalmi rétegből; sem különleges és ia soknál ils több felelősséget és kötelesség teljesítést kérni. A bérkérdésnek! hatalmi úton, ai» áraiktól! szinte függetlenül való megoldása nem célsizerű eszköz a nyugalmi helyzet konzerválására. Olyanná kell tenni a munkaadó és -munkás közötti viszonyt, hogy a nemzet számára hasizom származzék belőle. Ezt pedig csalk jobb fizetésselt jobb és emberségesebb bánásmóddal lehet elérni. T. Ház! Olyan légkört kell teremteni az üzemeikben és a munkahelyeken 1 , hogy a do'tgoizó reggel, ha felkel, örömmel gondoljon munkahelyére. Csakl ilyen állapot megteremtésével, vailfaimint ai fajvédelmi kérdés szem «lőtt tartásával liehet munkaszeretővé tenni dolgozó társadalmunkat. Csak ilyen bánásimiód és megbecsülés tudja, kiirtani a magyar dolgozó lelkébő'IÍ azt ai demokratikus- szellemet, amelyeit ai nemzetközi demokrácia' a saját érdekében nienizetünk! rovás ár a< honosít meg. Mivelhogy az itt elhangzottakban foglalt sérelmekre a költségvetésben semmiféle orvoslást nemi találok, így ai költségvetést sem. pártom nevében, sem a magam részéről nem fo giaidoimi el. (Helwes r é$ és taps m szelsőbctloTidélom, A szónokol} üdvözlik.) Etinöík!: Szólásra! következik? Haala Róbert jegyző: Venczel Antal! EUtnök!: Venczel Antal képviselő urat illeti a szó. Venczel Antal: Tisztelt Ház! A házszabályok értelmében rendelkezésemre álló ido, saj'-
