Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
lö Az országgyűlés képviselőházának 341. vannak-« hajtva, továbbá meg vannak-e a szociális berendezések. (Ügy van! a széUöbaloldaiom.) A z idők folyamán azonban a z ipavfelügyelőkre annyi feladat hárult, hogy előbb említett feladatukat a munkásság szempontjából Melegítőén nem tudják ellátni. Ha Budapesten a szórakzóholyek, színházak, kávéházak el is vannaik látva szellőzőberendezésekkei. ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy azokban az üzemekben, ahol a legnagyobb szükség lenne «Kékre a szelLőzőberendezésekre, azok hiányoznak. Ha kellőképp gondoskodás történt volna az üzemek szociális ellátásáról, akkor nem fordulhatott volna elő az az esetamely tavaly előfordult Tokod-al táróban, ahol 52 bányásztestvérünk halt hősi halait. Az iparfelügyelők nem képesek arra* hoigy lelkiismeretesen megvizsgálják az üzemeket ós gyárakat, mert ehhez idejük kevés, mert idejüket nyomtatványok kitöltésével és statisztikai adatok összegyűjtésével töltik el- Néhány egészen durva jelenséggel kell ezt illusztrálnom például a Guttman és Fekete zsidó gyárra vonatkozóan, ahol az Öltöző egy fűtetlen, saute-rénihelyiségbem van, (Maróthy Károly: Pincében!) ahol együtt öltözködnek a nők és a férfiak; amikor a munkásság a meleg műhelyekben 1 megizzadt testével lemegy öltözködni, haloimrafázik s ilyenkor természetesen a Társadalombiztosító Intézet költségére utalják őket he ide, vagy oda kórházba. De nem különb a helyzet a Magyar Állami Gépgyár főműhelyébein' sem, ahol az asztalosműhelyfben sein öltöző, sem mosdó nlnesen. Az üzemben! nők is dolgoiznak és ők is kénytelenek a férfiakkal egy helyen öltözködni. (Mozgás a szelsőbdloldalon.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ha már a kinti üzemeknél vannak is ilyen súlyos visszaélések és hibák, miért történhetik ez meg éppen iaínnáil az intézménynél, amely a magyar állam birtoikában vam 1 ?. íVájna Gábor: Annak kelleme a többinek példát adni!) Valami kevés haladást látunk a nagyüzemek részéről, amelyek, hála a mai konjunktúrának, modernizálták üzemeiket, de még mai is se szeri, se száma azoknak a pesti piniceműhelyeknek, (Úgy van! a szélsőbalodalom) ahol a kötelező, a korszerű higiénánakí még hírét sem hallották. Különösen sok kívánnivalót hagy hátra a niaigy faipari üzemek poros, piszkos helyisége. Az ipari elügy élők működés© níeimi egyéb bürokratikus, pepecselésnél, amelynek a munkás szempontjiaboi jóformán semmi jelentősége sincsenAz ipar felügyelői működés eiredményességének másik'nagy akadálya; az, hogy az általuk észlelt szabálytalanságok megtorlása céljából ntemi intézkedhetnek azonnali, hanem # az elsőfokú iparhatósiágnak kell jelentést teniniök és így az a kevés is, amit tehetek, időveszteséget szenved, az is elvész a bürokrácia taposómalmában. T. Ház! Fel kell itt vetnem azt a gondolatot, hogy ha a kisüzemiekben nem is, de legalább a közép- és magyüzetmekbeni rendszeresíteni kellene valami félhivatalos jellegű fórumot, amely fórum arra volna hivatva, hogy ai munkások és a munkaadók között felmerülő kisebb ellentétekeit, súrlódásokat ne, kelljen mindjárt a bíróságokhoiz vinni, hanieml ezeket bent az üzemben intézz© el a munkavállalók és a munkaadók között a hatóságilag kirendelt személy. ; Kívánatosnak tartanám továbbá azt is; ülése 1943. november 22-én, hétfőn hogy az erre kirendelt hatósági orvosok — ez szintéi elkerülhetetlen — legalább havonta egyszer vizsgálják felül az üzemek egészségügyi berendeléseit, hogy orvoslást nyerjenek azok a sérelmek, panaszok, amelyek olyan gyakran megülnek fel egyes budapesti naigyüzemeknél. Több nagyüzemnél az a helyzet, hogy a W. C-k olyan állapotban vannak, hogy oda nem embernek, hanenu még állatnak is szomorú bemenni. Éppen ezért fontosnak tartanaim, hogy a hatósági orvosok ezeket az üzemeket gyakrabban! vizsgálják felül és az említett szociális hiányosságokat a helyszínem a tulajdonossal megbeszélve hozassák rendbeT. Ház! A munkás egészségénlek védelme egyúttal a fajta védelme is. Az ipar a nemzeti jövedelem szempontjából ma már többet produkál, mint ai mezőgazdaság. Nagyon vigyázr uunk kell tehát arra, hogy azok, akik életüket és munkájukat a magyar iparnak szentelték, a hatóság részéről megfelelő' gondoskodásban részesüljeinek. Az iparfelügyelők létszámát meg kellene többszörözni; munkájuk egy részét át lehet hárítani az üzemiekre, de mindenképpen gondoskodni kelleme arról, hogy azt a törvényt, amelyet hatvanesztemdővel ezelőtt hoztak, legalább most tartsák tiszteletben. Az ipair mai fokozott tempójú munkája mellett — azt a célt tekintve, amelyért az ipar ma dolgozik — iHuzóriusnak látszik az iparban; foglalkoztatott nők érdekében szót emelni, normális körülmények között az ómban azt láttuk, hogy a nő azért vállal gyári munkát, hogy ezzeil pótolja és kiegészítse férje keresetét. Bármennyire .elavult nézetnek látszik, mégis azt kell kérnem a magyar fajta érdekében, hogy HÍ miniszter úr az elkövetkezendő időkre vegye számításba azt, hogy ül nőnek természetes hivatása és a magyar jövő érdekében nem a gép mellett, hanem a családban van ai helye, (Úgy van! Ügy vem! a szél&őibéllodafon.) ez azonban már bérkérdés, amelyről szintén beszélni kell. (Ügy van! Ügy van! a széêsob^Iiùldaîon.) ; í T. Ház! A most érvényben lévő, a kormány és a tőke oldaláról erősen védett bérek meg-, állapításánál a munkásság azt az igeretet kapta, hogy ezekkel! egyenlő mértékben azi ára- . kat is szabályozni fogják és a kormány mindent megtesz arra, hogy az árak és a hérek időzött az egyensúly megmaradjon* A munkásság ezt a többször hangoztatott ígéretet tiszteletteljesen nyugtázta és ha módjai volna hezzá, szívesen benyújtaná a kormányhoz 'a már megtett Ígéretek lejárt váltóját. (Maróthy Károly: Folyton csak prolongálják ezt a vál tót!) Itt rá kell, hogy térjek a 60% -os drága sági pótlék, valamint a jövedelmi íadó kérdésére. ; (Helyeslés d száhŐbalúüddon).) • Ügyanakkoir, amikor az árak már mondhatni minden cikknél 300—iOO%-kal emelkedtek, ai munkásság 60%-os béremelést kapott drágasági pótlék címés 1 . Ezzel a 60% -os drágasági pótlékkal azonia dolgozó munkásság 50%-ai elérte a jövedelmi adóra köteles kereset határát, tehát az évi 3600 pengős- jövedelmet és így a. munkásság 50%-a jövedelmi adó alá esik. Azt tehát, amit 60%-os drágasági pótlék formájában) kapott, levonják tőle, illetőleg aizt vissza kell fizetnie jövedelmi adó címén. Ezek szerint tehát az a 300—400%-os drágulás, amely ma fenn áll, ai munkásság részére elég kedvezőtlen helyzetet teremtett,
